Néhány hónapon belül érkezik a Death Angel új stúdióalbuma, ezen hír kapcsán pedig muszáj pótolnunk a súlyos restanciát, amely a friscói thrash metal-alapcsapathoz kapcsolódik: tavalyi monstre DVD-jükről ugyanis kissé megfeledkeztünk, de most pótoljuk a zenekar történetének első három évtizedét átfogó, kétórás anyaggal kapcsolatos mulasztást. Első blikkre furcsa lehet, hogy a 2015-ben megjelent dokumentumfilm valahol 2012 környékén hagyja abba a sztorit, azaz a legutolsó, 2013-as The Dream Calls For Bloodról már nincs benne szó, ennek azonban az az oka, hogy ezt a cuccot eredetileg a harmincéves jubileumra szánták. Nem tudom, mi állt a csúszás hátterében, a lényeg azonban az, hogy a késlekedésnek köszönhetően bónuszként a film mellé került egy tízszámos koncertanyag is. Ez esetben a megszokotthoz képest tehát fordított a felállás, ez ugyanis határozottan nem egy koncertlemez DVD-melléklettel, hanem egy igen alapos, karrier-összegző dokumentumfilm, amihez csak extra érdekességként jár az élő diszk.
Annak ellenére, hogy a csapat egyike legnagyobb kedvenceimnek, el kell ismernem, hogy ez a videó tipikusan olyan, amit a die hard fanok is csak egyszer fognak megnézni. Aki meg szimplán csak szimpatizál a bandával, valószínűleg egyszer sem. A huszonnégy tételen átívelő sztori ugyanis valóban érdekes (legfőképp persze az egészen korai időszakot boncolgató rész), ahogy a jobb-rosszabb verzióban szereplő koncertbevágások és a régi harcostársak nyilatkozatai is, de azt is elhiszem, ha az emberek nagy részét ekkora terjedelemben kifejezetten untatja az ilyesmi. Én sem bírtam egyben átrágni magam rajta, két részletben azonban kifejezetten érdekes volt. A forgatókönyvet persze nem bonyolították túl: a két őstag, Rob Cavestany és Mark Osegueda sztorizza végig a DVD-t, amihez az épp aktuális időszakból láthatunk fotókat és koncertrészleteket is, majd csatlakozásuk sorrendjében szépen betársulnak melléjük a jelenlegi felállás tagjai is. Azaz először Ted Aguilar, majd Will Carroll, végül pedig Damien Sisson csatlakozik be a mesélésbe, közben pedig olyan arcok tűnnek fel néhány mondat erejéig, mint Chuck Billy, Scott Ian vagy Gary Holt.
A DVD egyetlen, de elég komoly hibája, hogy a korábbi tagok közül senkit sem szólaltattak meg, pedig a klasszikus felállás tagjai, Andy Galeon, valamint Gus Pepa és Dennis Pepa finoman szólva is meghatározó figurák voltak a banda történetében, de a rövid ideig, jobbára csak beugrósként a DA-ben muzsikáló Chris Kontost és Sammy Diosdadót is meginvitálhatták volna pár szóra. A film ettől még persze minden részletre kiterjedő, igen alapos összefoglalás, így ha megnézed, gyakorlatilag a csapat karrierjével kapcsolatos valamennyi kérdésre választ kaphatsz.
Ha pedig átrágtad magad az egész estét mozi-élményen, mehet a lejátszóba a bivaly The Bay Calls For Blood koncertanyag az újjáalakulás utáni időszak legjobb számaival, illetve a klasszikus felállást és érát egymagában reprezentáló Boreddal. Mindez pedig azt mutatja, hogy karrierösszegző DVD ide vagy oda, a Death Angel nem szándékozik nosztalgiázni. Bár simán megtehették volna, hogy klasszikus, old school dalokkal pakolják tele a felvételt (összesen egy koncertlemezük jött ki ugyanis, leszámítva az általuk is gyűlölt, leginkább bootlegnek tekinthető Fall From Grace-t), inkább a zenekar 21. századi oldalát mutatják meg. Ez pedig egyértelműen azt jelzi: töretlenül menetelnek előre, és továbbra sem szándékoznak a múltjukból élni.
