Shock!

A fene sem érti, miért most és így jött el az ideje annak, hogy a Lake Of Tears rögzítse bő húsz évet átfogó pályafutásának első koncertlemezét, de számít ez egyáltalán? Az én olvasatomban egy lelkes romániai fiatalokból álló rajongói csoport „vizsgamunkája" ez a kiadvány, akik éltek a lehetőséggel, hogy a zenekar tavaly őszi, bukaresti fellépését rögzítsék, az AFM pedig partner volt a kiadásban, olyan formában, ami méltó a svédek reputációjához. A By The Black Sea ebben a CD+DVD kombóban egy őszinte, becsületes munkával összerakott, soron kívüli ajándék a LOT-tábornak, amelyhez közelítsünk ennek megfelelően, és ne a számos lehetséges forrásból táplálkozó hiányérzetünket szítsuk általa. Belátható, hogy a zenekar nem írja már újra a Headstonest, így aztán az elvárások éle is tompul már. Nézzünk körbe, a helyszín ideális, fáradjunk tehát a Fekete-tenger partjára, és felejtsük el végre a telet!

A szimpla tokba erőszakolt két lemezen megtalálható tehát képben és hangban a bukaresti koncert, a mellékelt extráktól meg nyugodtan el lehet tekinteni. A rend kedvéért és persze a hozzáadott érték növelése érdekében utóbbi szekcióba két videoklip került az Illwill érából, meglehetősen harmatos minőségben, plusz egy rossz értelemben művészkedős beállításokkal operáló, érdemben semmit sem mutató dokumentumfilm és interjú, az egyszer nézhető fajtából. Nem is ezek miatt ragad majd a lejátszóban a By The Black Sea lényegi része, hanem a külvilágot függönyként kizáró hangulati egysége miatt. Többek között ezért is javaslom egyben hallgatni a teljes anyagot, nem pedig a személyes kedvencek után kutatva, a dalok között ugrálva. A 16 itt szereplő nóta ugyanis úgy fedi le a LOT-életművet, hogy ha valóban esélyt adsz neki, az a bizonyos lóláb sehol sem lóg ki. Amilyen zseniálisan hatásvadász nyitás az instrumentális To Die Is To Wake a Crimson Cosmosról, úgy zárja felejthetetlen keretbe a koncertet a ráadás „őszi" blokkja (ami éppen időszerű, ha belegondolunk).

Nem is erről a zenekarról beszélnénk persze, ha itt bármi is tipikus lenne: a hangzást személyesen az „új" szólógitáros, Fredrik Jordanius rázta gatyába, erősen építve a mélyekre, amit szokni kell, de ami alapvetően sosem állhat rosszul egy kiterjedt doom gyökerekkel rendelkező banda számára. Az öt kamera képéről összevágott DVD maga is lehetne pusztán egy decens munka, ha nem érezhetnénk rajta az olykor amatőr, suta megoldásokon is áttűnő lelkesedést és szeretetet, amelyet így, ebben a formában képvisel maga a zenekar is. A vizuális megjelenítésért egy hazai játékos, bizonyos Costin Chioreanu felelt ezúttal, aki jelenleg az underground egyik legkeresettebb művésze a maga területén. Neve csak az idén már a Mayhem, az At The Gates vagy az Ulver társaságában is felbukkant. Én ugyan nem teljesen értem, mit keres egy akasztott ember sziluettje a színpadon és a borítón, de a HD-minőségű megvalósítás egyszerre magával ragadó és továbbgondolásra késztető, tehát a célját eléri.

Daniel Brennare, a századvég egyik legnagyobb dalszerző zsenije külsőre újabban egy torzonborz pöfeteg gombára emlékeztető módon műveli ugyanazt az anti-frontemberséget, melyet Budapesten is tapasztalhattunk már tőle. Szokás szerint nem dönthető el, hogy végtelenül laza avagy pofátlanul flegma az ürge, de a hangja mit sem kopott, ma is gyönyörűen bújik a bőr alá, akárcsak a dalai. Fredrik Jordanius és a bőgős Mikael Larsson átszellemült, tekinteteket vonzó sörénylóbálása egyértelműen jót tesz a színpadképnek, az egyensúly a rendezői jobb és baloldalon végre látványra is tökéletes. Végül pedig, mert hiszen ebben a csapatban mindig is négy különböző karakter zenélt, Johan Oudhuis üti Venom pólójában a sziklaszilárd alapokat. A szinti persze gépről érkezik, ezt máig sem értem, de náluk ez így jött szokásba, hát lelkük rajta. Minden gördülékenyen, a lehető legnagyobb összeszokottságban zajlik, hol finoman, hol bárdolatlanul, de mindenhol elképesztően szórakoztató módon. Ínyencfalat – ez jut eszembe minduntalan.

Végeredményben a jelenleg adható maximum ez a 74 perc, nosztalgiázásra, és azon is túl, egyeseknek az elkövetkező hetekben nem is kell majd ennél jobb program. A tavasz számomra itt kezdődött el.