Mivel lassan már tényleg nyakunkon az új Nevermore lemez, aminél épphogy picit gyorsabban csak Luca széke, illetve ez a kritika készült el, épp ideje megemlékezni a csapat 2008-as DVD-jéről, amit még 2006-ban rögzítettek Németországban (és ugye abszolút nem meglepő módon az első felvétel időpontja szépe el is maradt), ráadásul az első változat nem sikerült túl jól, ezért újra kellett vágni az egészet, de ezen viszontagságok után csak megjelent a The Year Of The Voyager.
Ekkor még az azóta a Megadethbe átigazolt Chris Broderick játszott náluk, és hajban is némelyest gazdagabbak voltak. A német klub színpadilag és teremileg kisebb a PeCsánál, a fények is átlag klubfények, de gyakorlatilag a Nevermore tényleg ilyen körülmények között működik igazán jól és hozzák elő azokat az energiákat, amelyek többek között Jeff Loomis védjegyszerű riffjeiben feszülnek. Abszolút jó formában volt a csapat a koncert idején, ám az már kétséges, hogy lesznek-e még ennyire ütősek, de a csodákban hinni kell. Hátha...
A hely szűke miatt sok a közeli felvétel, sokszor már zavaróan is közeliek, mintha valami gitároktató filmet nézne az ember: gitárnyak, pengető kéz, és a vágás is túl kapkodó (milyen lehetett az első változat??). Számomra túl sokat mutatják a közönséget is (koncert DVD-nél nem feltétlenül a rajongókra vagyok kíváncsi), és a színes gyakori fekete-fehérbe váltása sem a legjobb ötlet, mindezektől úgy érezni, mintha valami jó hosszú klipet néznénk. Ellenben tényleg sikerült sok totálisan rájuk jellemző apró pillanatot, gesztust elcsípni, és az külön aranyos, hogy benne hagyták a bakit, amikor a The Heart Collector bekonferálása után a zenekar teljes elánnal belekezd a Bornba...
Mindettől eltekintve a zenei rész kifogástalan, a legalapvetőbb Nevermore koncertdalok nyilvánvalóan helyet kaptak, de olyanok is előkerültek, mint a Matricide vagy a What Tomorrow Knows/Garden Of Grey kettőse, illetve a The Learning és a Sentient 6 egymás után, amit állítólag sosem fognak így együtt játszani ezentúl (és a borítóban következetesen lehagyták a 6-ost a dalcímből). Nevermore rajongóknak abszolút csemege, hogy végre értelmes minőségben lehet nézni koncertfelvételt, ami ráadásul Andy Sneapnek köszönhetően jól is szól (még az 5.1 sem rossz).
A kettes DVD-n különböző koncertfelvételeket nézhetünk meg: a 2005-ös Gigantourról két dalt, a lengyel 2006-os Metalmaniáról négyet (csúcsformában volt akkor a zenekar, még Steve Smyth-szal, és a színpad mérete is normálisabb), és ha már DVD, valami ilyesmi minőséget vártam volna képileg, vágásilag, fényileg, színpadilag mint a lengyel koncert, még ha a sound nem is annyira csilivili. Megkockáztatom, hogy minden szempontból a legjobb formájukat akkoriban nyújtották. Az energiabomba felvételek közül ma 2006-os Wackenes (itt már Chris Broderickkel léptek fel) koncertről is megnézhetünk szintén négy dalt, itt viszont nagyon ütnek az átszínezett, gyorsított-lassított képek. És attól még, hogy már sokadjára pörög így a Born vagy a Final Product, megunhatatlanok. A csemegét két dal 2001-es jelenti, még a zenekar koraibb hőskorából.
Warrellel készült egy kicsit suta, de minden kis baki ellenére rá roppant jellemző interjú is, a DVD-t promótálandó. Utoljára pedig a hivatalos koncertvideókat nézhetjük meg (annyira nincs sok), a Narcosynthesisre készült egy felejthető koncertvideó is, azonban azt elképzelni nem tudom, ki csinálta a Bornra azt a full amatőr, rettenetesen vérgagyi klipet.
Mivel a Nevermore korántsem kényezteti el a rajongóit gyakran megjelenő kiadványokkal, egyértelműen beszerzendő a DVD (ami megjelent dupla CD melléklettel, illetve csak az audio anyag külön is), az új lemez meg hátha egyszer tényleg megjelenik ennyi ígérgetés után. (Azt meg csak így zárójelben jegyzem meg, ami számomra külön öröm, hogy a DVD booklet kb. kellős közepén ott vigyorgok Warrel Dane mellett.)
