„A lényeg, hogy megőrizzük az emlékezetes melódiákat, miközben súlyosabb környezetbe ágyazzuk őket”

2018. június 09. szombat, 04:45 Shock!

Tweet #shockmagazin

Outlaws ’Til The End címmel, július 6-án jelenik meg a Devildriver country-feldolgozásokat rejtő nagylemeze a Napalm kiadónál. Az albumon számos neves vendég is felvonul, így például Randy Blythe, aki a most bemutatott Ghost Riders In The Sky dalban bukkan fel.

0303devildriver

Jó ideje dolgozik már speciális nagylemezén a Devildriver, és nyár közepén végre napvilágot is lát az Outlaws ’Til The End. „Mindenki készüljön fel, hogy soha azelőtt nem hallott még ehhez hasonlót”, mondta még korábban az albumról Dez Fafara énekes. „Az ötlet eleinte az lett volna, hogy punkklasszikusokat veszünk fel, és nagyon tetszett, hogy egy konkrét műfajt szemelünk ki magunknak, de aztán úgy éreztem, jobb, ha a countryt választjuk. Ezek a dalok ugyanis több ötletet adnak az átdolgozás során", így Mike Spreitzer gitáros. „Szerintem az a lényeg, hogy megőrizzük az emlékezetes melódiákat és a szövegeket, miközben súlyosabb, eltérő zenei környezetbe ágyazzuk őket", teszi hozzá Neal Tiemann gitáros. A Steve Evetts producerrel készített lemezen számos illusztris vendég segíti ki Fafaráékat: Wednesday 13, Brock Lindow (36 Crazyfists), Burton C. Bell (Fear Factory), Hank Williams III, Lee Ving (Fear), illetve Randy Blythe és Mark Morton (Lamb Of God) egyaránt felvonul a dalokban.

devildriver_c A végleges számlista így fest:

01. Country Heroes
02. Whiskey River
03. Outlaw Man
04. Ghost Riders In The Sky
05. I'm The Only Hell (Mama Ever Raised)
06. If Drinking Don't Kill Me (Her Memory Will)
07. The Man Comes Around
08. A Thousand Miles From Nowhere
09. Copperhead Road
10. Dad's Gonna Kill Me
11. A Country Boy Can Survive
12. The Ride

A most bemutatott Ghost Riders In The Sky dalban Randy Blythe és John Carter Cash is vendégeskedik. A csapat legutóbbi albuma a 2016-os Trust No One volt.

Címkék:

Hozzászólások

#4 III. Rambó János 2018-06-28 09:49

Ez sajnos rettentő buta, és tényleg pont ugyanaz a helyzet, mint a Black Soul Choir feldolgozással, amit szégyenpír nélkül nem tudtam végighallgatni.

Idézet

#3 devilstrueface 2018-06-27 23:48

Idézet - John Doe:

Mikor csak az ötletet dobták fel, azt mondtam, oké, eddig is egész jó feldolgozásaik voltak, meglátjuk. Az első ízelítőnél elbizonytalanod tam, az első dalnál éreztem, hogy ez nem az én albumom lesz, most pedig már tudom, hogy masszívan mellélőttek az egésszel. Jeff Kendrick és John Boecklin távozása az előző albumon még nem volt annyira érezhető, itt viszont már nagyon kihallatszódik a hiányuk. A GRITS masszívan túlvezérelt ötlettelen durrbele feldolgozás, az a fajta dal, aminek ismeretlenül leírják a metálzenét: felesleges üvöltés, gitártépés és dobpüfölés. Hozzáadott érték, vagy akár csak átértékelés sincs, csak az olcsó darálás.

Érdemes összevetni a Black Soul Choir eredetijét és a feldolgozást, mert ott lehet igazán hallani, hogy mi hiányzik innen.

Idézet - Sárvári Gábor:

Idézet - John Doe:
Mikor csak az ötletet dobták fel, azt mondtam, oké, eddig is egész jó feldolgozásaik voltak, meglátjuk. Az első ízelítőnél elbizonytalanod tam, az első dalnál éreztem, hogy ez nem az én albumom lesz, most pedig már tudom, hogy masszívan mellélőttek az egésszel. Jeff Kendrick és John Boecklin távozása az előző albumon még nem volt annyira érezhető, itt viszont már nagyon kihallatszódik a hiányuk. A GRITS masszívan túlvezérelt ötlettelen durrbele feldolgozás, az a fajta dal, aminek ismeretlenül leírják a metálzenét: felesleges üvöltés, gitártépés és dobpüfölés. Hozzáadott érték, vagy akár csak átértékelés sincs, csak az olcsó darálás.

Érdemes összevetni a Black Soul Choir eredetijét és a feldolgozást, mert ott lehet igazán hallani, hogy mi hiányzik innen.

Vártam én is ezt az albumot, mert leírva jól hangzik. De a második kiadott számról én is pont ezt gondoltam. Teljesen semmilyen. Az eredeti hangulatát nem sikerült átültetni ebbe a verzióba. Nekem is kapásból a Black Soul Choir jutott eszembe. Az hogy lett ennyire jó, ezek meg hogy nem?

ötlettelen, semmilyen? hm, hát kinek mi, de ez nagyon fura volt olvasni.
a country heroes nem jön be nekem se, de a GRITS három napja listenonrepeat-ben megy, engem nagyon durván elkapott.
az ember ilyenkor még elfeljti, hogy a feldolgozások pár embert arra késztetnek, hogy csekkolják az eredetit. én pl nem ismertem egyiket se, de ennek hatására meghallgattam a stan jones eredetit, meg még három másik verziót. ez a devildriver rendition egy teljesen más megközelítés azokhoz képest. értem én az álláspontot, de szerintem a GRITS esetében nagyon túlzó, hallottátok ti azt a szólót a közepén? lecsavarja a fejem minden alkalommal mikor beindul, kábé azt csinálom én is mint carter cash a klipben.

Idézet

+1 #2 Sárvári Gábor 2018-06-09 23:11

Idézet - John Doe:

Mikor csak az ötletet dobták fel, azt mondtam, oké, eddig is egész jó feldolgozásaik voltak, meglátjuk. Az első ízelítőnél elbizonytalanod tam, az első dalnál éreztem, hogy ez nem az én albumom lesz, most pedig már tudom, hogy masszívan mellélőttek az egésszel. Jeff Kendrick és John Boecklin távozása az előző albumon még nem volt annyira érezhető, itt viszont már nagyon kihallatszódik a hiányuk. A GRITS masszívan túlvezérelt ötlettelen durrbele feldolgozás, az a fajta dal, aminek ismeretlenül leírják a metálzenét: felesleges üvöltés, gitártépés és dobpüfölés. Hozzáadott érték, vagy akár csak átértékelés sincs, csak az olcsó darálás.

Érdemes összevetni a Black Soul Choir eredetijét és a feldolgozást, mert ott lehet igazán hallani, hogy mi hiányzik innen.

Vártam én is ezt az albumot, mert leírva jól hangzik. De a második kiadott számról én is pont ezt gondoltam. Teljesen semmilyen. Az eredeti hangulatát nem sikerült átültetni ebbe a verzióba. Nekem is kapásból a Black Soul Choir jutott eszembe. Az hogy lett ennyire jó, ezek meg hogy nem?

Idézet

+3 #1 John Doe 2018-06-09 22:45

Mikor csak az ötletet dobták fel, azt mondtam, oké, eddig is egész jó feldolgozásaik voltak, meglátjuk. Az első ízelítőnél elbizonytalanod tam, az első dalnál éreztem, hogy ez nem az én albumom lesz, most pedig már tudom, hogy masszívan mellélőttek az egésszel. Jeff Kendrick és John Boecklin távozása az előző albumon még nem volt annyira érezhető, itt viszont már nagyon kihallatszódik a hiányuk. A GRITS masszívan túlvezérelt ötlettelen durrbele feldolgozás, az a fajta dal, aminek ismeretlenül leírják a metálzenét: felesleges üvöltés, gitártépés és dobpüfölés. Hozzáadott érték, vagy akár csak átértékelés sincs, csak az olcsó darálás.

Érdemes összevetni a Black Soul Choir eredetijét és a feldolgozást, mert ott lehet igazán hallani, hogy mi hiányzik innen.

Idézet

A hozzászóláslista frissítése

Szóljon hozzá!

JComments

Shock!