Shock!

Idézet - szélcsend:

2013-as hegyalján a koncertjük után durván egy tucatnyi ember odaverődött a backstage bejáratához, köztük jómagam is szorongatva a féltve őrzött garage days és and justice for all lemezeimet, reménykedve hátha lehetőségem lenne találkozni életem egyik legmeghatározób b zenekarának egyik oszlopos tagjával, aki nem mellesleg Lars, James és Kirk mellett valahogy messze a legszimpatikusa bbnak és a legföldhözragad tabbnak tűnt. A banda többi tagja úgy háromnegyed órán belül egyesével ki is csordogált, akik örömmel beszélgetésbe is elegyedtek mindenkivel, nagyon rendes formák voltak. Aztán közel 90 percnyi várakozás után kijött Jason is, de ahelyett, hogy megállt volna akár egy kósza vigyort is ránk vetni egyszerűen továbbment. Tett egy 100 métert majd egyenesen vissza és azzal el is tűnt. Egy világ dőlt össze bennem. Lehet ez más hasonló übersztárok esetében is bevett dolog és nem kéne rajta megrökönyödni, de ő lett volna az utolsó akiből ezt kinéztem volna. Lehet pont szar napja volt, de akkor sem kígyózó sorok vártak rá, csak úgy 10 emberről lett volna szó és még arra sem volt képes, pedig láthatta, hogy miatta voltunk ott. Szerintem a legutolsó pökhedni faszfej dolog ilyet megtenni a rajongóiddal, akik még akkor is kimennek téged támogatni, amikor a semmiből próbálsz meg összedobni valamit. Ezek után személy szerint nem is kaptam a szívemhez a hír hallatán, de szerintem ezt sok más ember nevében is elmondhatom.

Na! Ennyit a nimbuszokról.... Nem első eset a metal történelmében.

Ez a banda csak azért vitte valamire, azért volt híres, mert a basszusgitáros a Metallicaban játszott... Semmi másért..... Nem volt rossz, de azért messze van nagyon is az über zsenitől..
Láttuk, elvoltunk a koncertjén, bakancslista ezen része letudva.

szélcsend: Hát igen, az egész Newstedt image arra volt kihegyezve még a Metallica érában, hogy Newstedt a jó fiú, az őszinte, aki még mindig thrash metalt játszana, de a gonosz Lars Ulrich totálisan elnyomja őt és a nagy zsenijét. Hát ehhez képest, mikor kilépett nem sokkal késöbb kihozott egy művészkedő, minimál, akusztikus zenét Echobrain néven, ami köszönő viszonyban sem volt azzal amiről állandóan beszélt az előző időszakban. Arról nem is beszélve, hogy a mostani szólócsapata zenéje is inkább a Load-os időkre hajaz mint az azt megelőzőre. Amivel semmi probléma nincs, csupán annyi, hogy a Loados időkbe ő volt az aki mindin telepanaszkodta a médiát, hogy nem hagyják őt érvényesülni, pedig hát a Ride meg a Master lemez mekkora volt, dehát a Metallicában demokrácia van és az ő ötleteit mindig leszavazzák. Az ilyen mártírkodós arcokat amúgy soha nem szerettem, akkor inkább már ezerszer a nagyszájú Lars Ulrich, aki egyébként messze nem is olyan beképzelt, mint ahogy azt róla sokan képzelik. Nem baj, mostmár legalább te is tisztán látsz.

2013-as hegyalján a koncertjük után durván egy tucatnyi ember odaverődött a backstage bejáratához, köztük jómagam is szorongatva a féltve őrzött garage days és and justice for all lemezeimet, reménykedve hátha lehetőségem lenne találkozni életem egyik legmeghatározób b zenekarának egyik oszlopos tagjával, aki nem mellesleg Lars, James és Kirk mellett valahogy messze a legszimpatikusa bbnak és a legföldhözragad tabbnak tűnt. A banda többi tagja úgy háromnegyed órán belül egyesével ki is csordogált, akik örömmel beszélgetésbe is elegyedtek mindenkivel, nagyon rendes formák voltak. Aztán közel 90 percnyi várakozás után kijött Jason is, de ahelyett, hogy megállt volna akár egy kósza vigyort is ránk vetni egyszerűen továbbment. Tett egy 100 métert majd egyenesen vissza és azzal el is tűnt. Egy világ dőlt össze bennem. Lehet ez más hasonló übersztárok esetében is bevett dolog és nem kéne rajta megrökönyödni, de ő lett volna az utolsó akiből ezt kinéztem volna. Lehet pont szar napja volt, de akkor sem kígyózó sorok vártak rá, csak úgy 10 emberről lett volna szó és még arra sem volt képes, pedig láthatta, hogy miatta voltunk ott. Szerintem a legutolsó pökhedni faszfej dolog ilyet megtenni a rajongóiddal, akik még akkor is kimennek téged támogatni, amikor a semmiből próbálsz meg összedobni valamit. Ezek után személy szerint nem is kaptam a szívemhez a hír hallatán, de szerintem ezt sok más ember nevében is elmondhatom.