Új dallal jelentkezett a Tesla. Egyelőre ugyanakkor nincs szó friss nagylemezről.
Bő két és fél éve jelent meg a Tesla legutóbbi albuma, a Phil Collen producerkedése mellett összerakott Shock. A zenekar azóta megjelentetett egy koncertanyagot is, most azonban Cold Blue Steel címmel egy friss stúdiószámot tettek közzé, és ha hihetünk a bandának, elsősorban dalonként dolgoznak majd a következő anyagon.
„Ma már más a világ – mondta a Rob Rush Radiónak Frank Hannon gitáros. – Az emberek a telefonjukon hallgatják a zenét, és amint lemegy az adott dal vagy album, vége is, mert lerövidült a figyelem. Épp emiatt rokonszenves számomra az ötlet, hogy önálló dalokkal jelentkezzünk, mert mindegyik kijön a maga idejében, és nem nyomasztja az embert, hogy akkor most rengeteg anyagot kell összeraknia. Minden egyes dal esetében arra koncentrálhatsz, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle.”
Hozzászólások
Ezt tökéletesen megfogalmaztad, nem is lehetett volna jobban. :(
Ezzel együtt, ha egy átlagos mai fiatalnak (én is középkorú vagyok) berakok egy jó régi zenét, csak a száját húzza, mert idegen neki ahhoz képest, amiket a rádió nyomat.
Hát ha egyszer a mai zenékből bőven elég meghallgatni 10-20 másodpercet akkor mit csináljanak?
Én már középkorú vagyok, de az idei évben kb. 2 olyan rockdal volt amit képes voltam végighallgatni.
Meg is indoklom hogy miért van ez:
1. Mert rendszerint amikor elindítok egy dalt már az első gitárriffről egy teljesen másik dal jut az eszembe és egy koppintással kezdődő dal sok minden lehet, csak nem jó úgyhogy általában utána már csak beletekerek és ha a refrén sem győz meg hagyom is a fenébe.
2. Ha véletlenül az első riff ütős és még jól is szól nem műanyag módon, akkor meg rendszerint a bejövő ének szokott marha gyenge lenni ami miatt egyszerűen képtelen vagyok tovább hallgatni.
3. Ha a zene és még ne adj isten az ének is jó, akkor pedig többnyire az énekdallamok annyira elcsépeltek és unalmasak hogy egyszerűen képtelen vagyok végigszenvedni.
4. Ha ezek mind rendben vannak, akkor pedig az szokott előfordulni hogy sajnos rájövök, csak azért tetszik mert totál olyan mint valamelyik régi kedvencem, így ideig-óráig elhallgatom a zenekart aztán pár hét múlva már el is felejtem.
Nem akarok azzal jönni hogy régen minden jobb volt, de ahogy én látom, ha jobb nem is feltétlenül, de régen minden egyedibb volt.
A zenekaroknak volt egyénisége, és az énekesek sem egymást majmolták hanem mind a saját hangjukon énekeltek.
És ezt manapság gyakorlatilag egyetlen zenekarnál sem hallom. Arról meg nem is beszélve hogy hogy szól némelyik banda...Néha sokkol a tény hogy a 2021-es ,,sztenderd" heavy metal hangzás kb. olyan mint mondjuk egy Rihanna albumé.
Effektek, auto-tune, samplerek...Nevetséges.
Aztán meg a rockbandák vannak megsértődve ha valaki nem ismeri el mennyire kemény a zenéjük, holott az új metal bandáknál még a K-pop lánybandák is keményebben szólalnak meg tán.
Szóval...Szerintem nevetséges mi lett ebből az egészből.
Én tudom hogy nem szabad leragadni, meg fejlődnie kell a zenének, az embereknek meg haladni a korral, de biztos hogy jó dolog az ha már csak kb. annyi különbözteti meg a metal bandákat a popcsapatoktól hogy hörögnek a számaikban?
Egyébként én a teljes albumok híve vagyok még mindig, és ha jó egy lemez végig is hallgatom, de egyre kevesebbszer találok ilyet. Valahogy nem érzem szükségesnek hogy olyan énekeseket hallgassak akik olyan embereket utánoznak akik még élnek. (Számtalan Dickinson klónt hallottam már, és az elsőn még mosolyogni is tudtam, de az ötödiknél már inkább idegesítőnek találtam. De kicsin földünkön él még rengeteg Halford, Sebastian Bach és James Hetfield is. Szóval utánpótlásból biztos nem lesz hiány ha a nagy öregek visszavonulnak, csak annyi lesz a különbség hogy ezekben a klónokban negyed annyi kreativitás sincs mint az eredetiekben.)
Én több mint 10 évvel ezelőtt voltam gimnazista és már akkor ez ment h énekórán (ami a gyakorlatban szabadfoglalkoz ást jelentett) mindenki egymást túlkiabálva nyomta be a saját számait és már akkor is kb fél percig ment egy dal. Egyébként azokból ( mittudomén,pl nicki minaj és társai) elég is volt annyi:)
Egyébként ez egy nagyon sokrétű probléma. Kezdve ott hogy munka-bevásárlás-gyereknevelés mellett kinek van ideje odafigyelve, belemerülve zenét hallgatni? Senkinek. Ne feledjük, régen is csak a nem dogozó arisztokrácia kiváltsága volt ez, mint pl az Esterházy grófok akiknek személyesen Haydn zenélt a fertődi kastélyban. Nekem mondjuk van rá időm, de nincs is családom:)
Egyébként van egy trükk az emberek figyelmének a lekötésére. Jó zenét kell csinálni. Elhallgatva a Tesla munkásságát ha erre egyszer rájönnek szerintem nem lesznek "lerövidült figyelem" problémáik.
A magam részéről kétféle módon fogyasztok zenét. Egyrészt munka közben halk háttérzenét. Ez abszolút nem odafigyelős. Főként régebbi slágerzenék, ill némi AOR - mostanában sok hallgatható AOR jelenik meg a Shockon is. Másfelől otthon leülve a jó kis hangfalaim elé (ritkábban fejhallgató), és veszteségmentes minőségben (ha lehet 24 bites) teljesen odafigyelve, elmélyülve. Ezek nyilván nem tingli-tangli slágerek. Bár érdemes azokat is meghallgatni jó technikán, néha komoly meglepetést tudnak okozni. +1 Rengeteg koncertvideót nézek, amit összekötök némi testmozgással. :D