Elkészült a magyar slágerlisták hivatalos első féléves összesítése. Ennek alapján Magyarországon 2015 első hat hónapjában az Ossian, illetve a Tankcsapda vezeti a mezőnyt.
A MAHASZ hivatalos partnere közzétette az első féléves összesített album- és single-slágerlistákat, amelyeknél mindkét esetben kétféle szempontot vettek figyelembe: a helyezés szerinti összesítés az egyes kiadványok, dalok eredményességét jelzi a listákon, míg a darabszám szerinti lista matematikai sorrendet, kereskedelmi sikerességet jelöl a fizikai és digitális fogyási számok alapján. A rock- és metalműfaj single-szinten értelemszerűen nem igazán rúg labdába, albumilag viszont nagyon is, olyannyira, hogy mindkét kategória élén rockelőadó áll.
Az albumok helyezés szerinti győztese ennek megfelelően a Tankcsapda lett a tavalyi, mára ötszörösen is beplatinázódott, azaz húszezres eladott példányszám fölött járó Urai vagyunk a helyzetnek lemezzel: Lukácséknak összesen hét kiadványa szerepel az első húsz helyezett között, ahová rajtuk kívül egyébként egyedül az AC/DC tudott beférkőzni a szó szoros értelmében vett rockmezőnyből (amennyiben a Hooliganst is ide soroljuk, ők a másodikok). A darabszám szerinti listát az Ossian idei anyaga, a szintén platina Lélekerő vezeti, vagyis Magyarországon 2015 első felében ebből az áprilisban kijött lemezből vásárolták meg a legtöbb hanghordozót. A legutóbbi Tankcsapda ebben a rangsorban a negyedik (hiszen az ő esetükben még tavalyi megjelenésről beszélünk, vagyis a fogyások javarésze még 2014-re esett), de ott van a Top 20-ban az idei Kalapács-album, az Enigma is. A Csapdának összesen tizenkét, az Ossiannak nyolc kiadványa szerepel a Top 100-ban. Érdekesség, hogy erre a listára a külföldi rock/metal-előadók közül csak a Nightwish (30.), az AC/DC (34.), a Slipknot (57.), a Led Zeppelin Physical Graffiti újrakiadása (61.), a Scorpions (76.) és a Faith No More (100.) fért fel az első száz közé.
Hozzászólások
Az Ossian legalább csak szar, de nem divat.
Már pedig érdemes lenne.
Miért nem?
Igen,de ott utánuk is voltak új sztárzenekarok-ellentétben Magyarországgal .
faszt volna érdemes
Metallica? Guns 'n Roses? Ők vajon mit tettek le 1991 után, amiért még mindig ők töltik meg az arénákat?
Nem kell csak a magyar rajongókat fikázni, nemzetközi színtéren sem jobb a helyzet
Szerintem is érdemes lenne jobban kivesézni ezt a témakört. És pont azért nem lázongok a Legnagyobb... az az Linklater gondolataival, mert éveken át néztem a következőt: egy rakás (többnyire) fiatal rocker, akinek a Pokolgép, meg az Ossian teljes egészében volt képes kitölteni minden zenei igényét (meg esetleg valami ócska black metal), és az égvilágon semmi egyébre nem voltak nyitottak. Hangosan, hamisan üvöltötték a már akkor nevetséges dalszövegeket (már amikor rendesen emlékeztek rá), és a kicsinyesség, a földhöz ragadtság, a beszűkülés minden szinten zajlott, miközben lázadónak, meg különlegesnek hitték magukat úgy, hogy minden sztereotípiának igyekeztek megfelelni. Nagyon önző alakok voltak... Ha nem szeretted a sört, nem voltál jobboldali, és nem utáltad a cigányokat, meg a divatot (sohase volt igazából megdefiniálva, hogy mi az a divat), akkor nem is voltál ember. És akkor a külsőségekbe nem mentem még bele, vagy a primitív, botrányos viselkedésbe, ami náluk egyet jelentett a metallal. Emlékszem, leittuk magunkat valami igénytelen helyen (mer' ott occsó sör), aztán mentek a Bank elé középső ujjat mutogatni. Ekkor lehettünk úgy 16-17 évesek, és bennem már akkor felmerült, hogy tényleg erről kell szólnia a metalnak? Aztán tekertem egy cigit...
1.) Még a lemezeken-koncerteken nyújtott teljesítmény sem ad erre okot
2. )Azt sem lehet mondani, hogy nincsenek olyan bandák, amelyek úgymond átvehetnék a helyüket.
A baj ott van,hogy úgy vannak beállítva, hogy ezek a bandák relevánsak, ők jelentik a jelent( és a jövőt), holott erről szó sincs.
Az tény, hogy szükség van belépő zenekarokra, de azok nívója sem közömbös dolog.Ami pedig a továbblépést illeti: Internet ide, vagy oda, én- tapasztalataim alapján- nem vagyok túl optimista.A nagy többség megáll annál a néhány együttesnél, amelyekbe szinte nem lehet nem beleütközni.De ez a probléma ennél sokrétűbb, szerintem érdemes lenne beszélgetni róla hosszabban.
O... megelőztél :-)
Igen, e kettő között lényeges a minőség beli különbség, persze. De ugyanez áll arra is, amit lejjebb taglalok. Ha egy kurva nagyot ordítok a teljesen üres folyosón, akkor nem várhatom el, hogy ne jöjjön visszhang.
Tudom én, hogy idővel minden, még a legendák is változnak, de lehet ezt méltósággal kezelni, meg lehet szánalmasan ripacskodni is, ahogy a két "úriember" teszi.
Tökéletesen igazad van. De erre mondom én azt, hogy a kritika és a személyeskedő, rosszindulatú, tendenciózus genyózás korántsem ugyanaz.
Ugyanakkor az is igaz, hogy bizonyos zenék, csapatok hordoznak bizonyos identitásokat, szellemiséget, és amikor Paksi érinthetetlenne k képzeli magát, holott sehol nem volt akkora üldöztetésnek kitéve mint mondjuk Manson, akkor egyesek - nem éppen ok nélkül - vérszemet fognak kapni.
Erre lehet most azzal jönni, hogy de az Ossian sosem volt olyan konfrontatív, mint Manson, de olyan súlya sem volt soha. Viszont, ha valaki valamit köztudomásra hoz, akkor előbb-utóbb lesz egy másik valaki, aki azt minősíti. És ha az alkotó nem bírja a kritikát, akkor ne alkosson, szerintem ez ennyire egyszerű.
Ha valakinek az önbecsülését az táplálja - úgy értem: javítja -, hogy valakiket az általuk kedvelt csapat alapján ítél meg, és minősít lefelé, az természetesen nem a fikázottakat helyezi egy alantasabb kategóriába. Azért hoztam fel a fenti példát, mert számtalanszor lettem lebuzizva, csak mert egyesek (és ezek valahogy mindig az én súlycsoportom felett álltak; már ez önmagában sok mindent elárul), látták Manson imázsát, és máris feljogosítva érezték magukat arra, hogy engem valahová elhelyezzenek. Nyilván ezen túl semmit sem tudtak Mansonról, én meg maradtam hetero.
Lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen. Természetesen lehet nem szeretni az Ossiant, mindenkinek lehet róluk rossz véleménye, és ennek hangot is adhat. De a liveindebrecene zés 2015-ben szerintem körülbelül annyira up to date, mint Torgyán-vicceket mesélni vagy Monica Lewinskyvel poénkodni. Ami meg az Ossian- és Csapda-tábort notóriusan fikázó, lenéző, megvető arcokat illeti, egynémely itteni komment nekem nem éppen azt bizonyítja, hogy ők szellemileg valamiféle elitet képviselnének.