Gyászos nap lesz 2014. október 18. a grindcore fanatikusok számára, ezzel a nappal ugyanis hosszú és gyümölcsöző pályafutást követően felfüggeszti tevékenységét a stílus egyik legnagyobb kultkedvence, a Brutal Truth. Az ok egyszerű: Dan Lilker basszusgitáros visszavonul az aktív zenéléstől.
„Sajnálattal közlöm a Brutal Truth rajongókkal, hogy idén október 18-ával befejezem teljes állású zenészi pályámat", áll Lilker közleményében. „Aznap ünneplem az ötvenedik születésnapomat, ezért választottam szimbolikusan e jelentős mérföldkővé, és meghoztam ezt a súlyos döntést. Mint sokan tudjátok, a '80-as évek eleje óta aktív részese vagyok a metal színtérnek a Brutal Truth előtti thrash metal csapataim révén, és egyszerűen belefáradtam a turnézás nehézségeibe. Néhány lemezmilliomossá vált '80-as évek-beli cimborámmal szemben én mindig is az extrém underground metalhoz kötődtem. Sosem érdekelt, hogy ötcsillagos hotelekben szálljak meg, és nagy, flancos turnébusszal utazzak, de mára belefáradtam abba is, hogy napi nyolc órán át rázkódjak egy furgonban ennyi úton töltött év után. Mindig azt játszottam, amiben hittem, de elérkezett az idő ahhoz, hogy kicsit több stabilitást vigyek az életembe."
Mindez természetesen azt is jelenti egyben, hogy aki még valaha látni akarja a Brutal Truth zenekart élőben, annak októberig kell eljutnia valamelyik koncertjükre, a csapat ugyanis ezt követően feloszlik, Lilker pedig csakis két hobbicsapatában, a Nokturnal Hellstormmal és a Blurringgel foglalkozik majd. E bandák azonban csak a New York államban található Rochester környékén koncerteznek. Dan mindenesetre azt ígéri, hogy az addig hátralévő kilenc hónapban annyit mozognak majd a Brutal Truth-tal, amennyit csak lehet.
Lilker a '80-as évek elején alapító tagja volt az Anthraxnek, majd részt vett az S.O.D. projektben is Scott Ianékkel. Később a Nuclear Assault soraiban tevékenykedett, a '90-es években azonban már a Brutal Truth ügyeire koncentrált.
Hozzászólások
Ezt: http://www.youtube.com/watch?v=yLmqED1xTzI még anno a tv-ből kellett fölvenni. Emlékszem, szépreményű gyermekkoromban sokszor "mutattam meg" (azaz véletlenül épp azt néztem, amikor ott volt :-)) boldog boldogtalannak, aki betévedt hozzánk gyanútlan vendégként. Általában meg volt a hatása: meglepett, riadt, rökönyödött, undorkodó arcok stb.
Nem biztos, hogy a legjobb módszer volt a rockzene elfogadtatására a 'tévúton járók' körében, de nagyon élveztem...