2011. január 7-én elhunyt Phil Kennemore, a Y&T basszusgitárosa, aki hosszú hónapok óta harcolt a rákkal. December 31-én híres zenészek egész sora lépett fel a kaliforniai Santa Clarában a megsegítésére rendezett koncerten, de ekkor eszerint már sajnos késő volt. Kennemore októberben múlt 57 éves.
Phil Kennemore a főnök Dave Meniketti mellett a Y&T alapító tagja volt, 1974-ben hozták össze a csapatot Yesterday And Today néven. A zenekar a '70-es évek végén és a '80-as évek elején az amerikai hard rock/metal élet meghatározó tényezői közé tartozott, 1981-es Earthshaker, 1982-es Black Tiger vagy 1983-as Mean Streak albumaik a korszak emblematikus lemezeinek számítanak. Legnagyobb sikereiket az 1984-es In Rock We Trusttal aratták, mely a Lipstick And Leather dal hátán több mint 450 ezer példányban kelt el az Egyesült Államokban. A csapat később dallamosabb, rádióbarátabb irányba fordult, az 1985-ös Down For The Count, az 1987-es Contagious és az 1990-es Ten ezen a vonalon számítanak kultikus gyöngyszemeknek. A Y&T az alternatív érában feloszlott, de a '90-es évek második felében is kiadtak két remek albumot, majd a következő évtizedben ismét visszatértek: eddigi utolsó soralbumuk, a Facemelter 13 év óta az első volt a sorban. Phil Kennemore végig a zenekar odaadó, elhivatott tagja, dalszerzője és szövegírója volt az aktív években.
Kennemore-nál a tavalyi évben diagnosztizáltak a daganatos betegséget, és ugyan az orvosok jó gyógyulási esélyekkel biztatták, végül mégis diadalmaskodott felette a rák. A megsegítésére rendezett szilveszteri kaliforniai bulin a Y&T tagjai mellett többek között Don Dokken, Geoff Tate, Vinny Appice és Chuck Billy is színpadra léptek.
„Phil 37 éve volt a legjobb barátom”, írta a Y&T hivatalos fórumán Dave Meniketti. „Bátran és keményen harcolt a tüdőrákkal, az utolsó pillanatokban pedig ott volt körülötte a családja és a Y&T család is. Phil Kennemore nemcsak imádnivaló és szenvedélyes ember volt, hanem művészként is megvolt benne az a ritka képesség, hogy a lehető legokosabb, legilényegretörőbb szövegekkel fejezze ki a gondolatait. Képes volt arra, amire csak nagyon kevesen: hogy elmondjon dolgokat, amik mások fejében is ott járnak, csak képtelenek őket szavakba önteni. Zenészként a basszusgitárjátéka mindig hangos, erőteljes és mély volt, betöltötte a legnagyobb és a legkisebb színpadokat is. Elképesztő életerővel rendelkezett, ami mindenkire hatást gyakorolt, akinek csak valaha is megadatott az a lehetőség, hogy a barátjának nevezhesse. Örökké hálás leszek élethossznyi barátságunkért, ami a legjobb és a legrosszabb időkben egyaránt szilárdan kitartott. Hiányozni fog humorérzéke, hihetetlen bölcsessége, de leginkább azt fogom hiányolni, hogy innentől kezdve nem látom majd őt a színpadon a bal oldalamon…”
„Phil, tudod, mennyire szeretlek, tudod, mennyire szerettek és tiszteltek a rajongóid és a zenészbarátaid. Gazdag és csodaszép életed volt, és csak annyit tudok mondani: boldog vagyok, hogy végig melletted haladhattam ezen a dicsőséges úton.”
