Gene Hoglan meglehetősen rossz szájízzel távozott annak idején a Fear Factoryből, és a mai napig rossz döntésnek tartja, amiért a közösen megcsinált Mechanize folytatása, a The Industrialist dobgéppel készült el. Ugyanakkor azt állítja: nem is nagyon jut eszébe az az időszak, amit Dino Cazareséknél töltött.
„Mindig úgy állok a dolgokhoz, hogy nem érdekel, milyen dobgéped van, én úgyis jobb vagyok nála”, fejtegette Hoglan a Metal Waninak. „Amennyiben egy olyan dobos áll a rendelkezésedre, mint én, és mégis dobgéppel akarsz dolgozni, nem értem az emögött meghúzódó gondolatmenetedet. Olvastam, amikor egy interjúban azt magyarázták, hogy a dobost ki kell fizetni, meg ilyenek… Ezt persze értem: odaadják a pénzt a dobosnak, aztán úgyis össze-vissza változtatgatják a témákat, szóval úgy okoskodtak, hogy akkor vágjuk ki a dolog közepéből az embert, és programozzuk be eleve a dobokat. Gazdasági szempontból ezt meg tudom érteni, de ha hosszabb távon gondolkodsz így, akkor rosszul gondolkodsz. És ugyan kit érdekel, ha mondjuk Rob Zombie vagy valaki hozzá hasonló, aki ezt a bizonyos monoton, diszkós dobhangzást alkalmazza, elkezd dobgépet használni? Rob Zombie-t senki sem azért hallgatja, hogy a dobosra figyeljen. De ha egy olyan bandában zenélsz, mint a Fear Factory, a Slayer vagy a Testament, senki sem fog komolyan venni egy dobgéppel. A Fear Factory megpróbálta ezt, és láthattuk is, mennyire jött be nekik a dolog: ismét igazi dobosuk van. Én is nagyon izgatott vagyok, hogy Deen Castronovo is játszik egy-két dalban az új lemezükön, tök jó lesz, alig várom, hogy meghallgathassam.”
Ennek ellenére Gene cseppet sem emlékszik vissza jó szájízzel a Fear Factoryben eltöltött időszakára – sőt, leginkább egyáltalán sehogy sem emlékszik vissza rá… „Be kell vallanom, ez az egyetlen zenekar a karrierem során, amellyel egyszerűen nem foglalkozom. Semmi olyat nem mondok ezzel, amit ők nem tudnak: ők is tisztában vannak vele, hogy beléptem hozzájuk, azelőtt sem foglalkoztam velük, nem hallgattam őket, nem érdekeltek. Amikor megkérdezték, hogy ismerem-e ezt vagy azt a dalt, elnyomhatjuk-e most itt a próbán, mindig azt mondtam: toljátok fel gyorsan egy iPadre vagy egy iPodra, öt percig hallgatom, és vissza is játszom nektek utána, de ha most azonnal bele akartok csapni, akkor sajnos nem ismerem az anyagaitokat, szóval meg kell tanulnom. És utólag sem igazán szokott eszembe jutni az az időszak. Amikor kérdeznek róla, akkor is néha az jut eszembe: de miért kérdeznek engem a Fear Factoryről? És amikor bemondják a Mechanize-ot, már persze egyből vágom, hogy ó, bassza meg, persze… Nem is igazán tudom megmagyarázni, de az agyam valahogy elszigetelte azt az időszakot. Mindenesetre leszállítottam nekik a leghalálosabb albumot, amit csak el tudtak képzelni akkoriban, és az utána tett erőfeszítéseiket senki sem vette komolyan. A bizonyíték önmagáért beszél.”
A Fear Factory új albuma, a Genexus augusztus 7-én jelenik meg a Nuclear Blast gondozásában.
Hozzászólások
Értem, csak mást jelent az amit írtál. :)
Amúgy az komoly, hogy tetszik a Mechanize, de a Demanufacture nem?
Ez igaz, de hozzátéve, hogy sosem voltam FF rajongó és a korábbi munkáik sem tetszenek túlzottan, így már gondolom számít valamit :D
Ez nem nagykepuseg, egyszeruen tenyleg kepes ezekre a dolgokra, es valoban ket meghallgatasra ledobol majdnem minden temat. Soka bandat kitudott segiteni az evek soran emiatt: Opeth, Dimmu, Unearth, stb.
Dobgep pedig szerintem a daliras kozben nagyon hasznos lehet, de kesz muvekben valo felhasznalast en magam igenytelen dolgonak tartom, mert rengeteg tehetseges dobos var lehetosegre.
Azóta csak 1 jelent meg, szóval azért ez nem olyan nagy dolog, hogy az nem tetszett.