Már keverik az Anthrax új nagylemezét, amely a mostani állás szerint valamikor a jövő év elején jelenhet meg, és Frank Bello basszusgitáros szerint senki sem csalódhat majd az albumban. A zenekart novemberben Bécsben is el lehet csípni a Slayer társaságában.
„Ha szereted a Worship Musicot, ez a következő szint”, szögezte le Bello a Talking Metal podcastben. „És most nem kereskedőként hirdetem a lemezt, hanem tényleg rajongója vagyok ennek a zenének. Muszáj ezt mondanom, mert alig várom, hogy élőben is játsszuk ezeket a dalokat. Folyamatosan jammelek rajtuk otthon a nappalimban, és nem tudom kivárni, hogy nyomjuk őket a színpadon! Elképesztő energia van bennük, óriási riffelés, és a tetejébe az ének… Ha szeretted a legutolsó munkánkat, ezt imádni fogod. Szerintem valami igazán nagyszerűbe nyúltunk most bele ezzel az anyaggal dalszerzésileg. Valami olyasmibe, amit eddig még nem sikerült megközelítenünk. Sok jó lemezt csináltunk, de amikor most azt mondom, új szint, tényleg azt gondolom, hogy ez az új szint a Worshiphez képest értendő. És nagyon jó hallani a kevert anyagot. Jay Ruston, a producerünk már küldi a kevert változatokat, hogy véleményezzük őket, mire van szükségünk és mire nincs, és tényleg ez a fizetség, most fordult gyümölcsözőre a dolog. Mind úgy vagyunk a zenével, hogy hűha!”
Az új albumra legfeljebb tíz-tizenegy dal kerül fel a megírt tizennyolcból, köztük olyanok, mint a The Battle Chose Us, a You Gotta Believe és a The Evil Twin, és a tervek szerint valamikor jövő év elején kerül a boltokba. Az Anthrax koncertezéssel tölti az őszt, Európában a Slayerrel és a Kvelertakkal fognak játszani. November 7-én, a bécsi Gasometerben aránylag könnyen meg is lehet nézni őket.
Hozzászólások
Szerintem részben igen is meg nem is. Érzik is hogy ez most valami különleges, meg nem is. :D
De amúgy legtöbbjük elég kritikus magával szemben és ezért nem mindig érzik a megjelenéskor hogy milyen állat dolgot hoztak ki.
Emlékszem rá hogy Halford bácsi nyilatkozta egyszer, hogy azért szereti ha Tipton-ék is a stúdióban vannak amikor felveszik az éneket, mert tőlük kérdezi meg hogy ez vagy az jó-e vagy nem? Mivel ő túlságosan kritikus önmagával szemben. Gyakorlatilag még amit mi fantasztikusnak tartunk, ő azt is csak elfogadhatónak. Hogy ez tényleg így van, vagy csak szerénységből mondta, azt nem tudom, de szerintem van benne valami. Hisz általában ha valaki valamit csinál, addig nem igazán érzi jónak amíg nem mutatta meg másnak aki azt mondta rá hogy jó. Szerintem ezzel valamennyien így vagyunk. Én is ha valamit csinálok, mindig megkérdezem róla mások véleményét és ha azt mondják fasza akkor király, ha nem, akkor meg csinálok valami mást helyette. :D
Ha lehámozzuk az ilyenkor általában előadott promódumát - amivel nincs probléma - ,akkor igazából nem tudják külső zenehallgatókén t megítélni. Ezért kell a visszajelzés. Mert ez nem egy egzakt, mérhető valami. Más művészeti ágakban is így van, a képzőművészetbe n még inkább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs egyfajta előérzetük, összbenyomásuk a végeredményt tekintve. A produkció közvetlen környezetében lévő emberek visszajelzéseir e pl. lehet alapozni. Nagy bandák esetén nem árt kiszűrni a puncsolást.
Egyébként ebben a fázisban rendszerint már herótjuk is van az egésztől, annyiszor hallották az első ötletelések óta eltelt időszakban. Ismernek minden hangot, hogy mit lehetett volna esetleg másképp csinálni, stb. Nem véletlenül mondják, hogy egy lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Sokan, sokszor elmondták már, hogy kell egy bizonyos idő, míg "tiszta füllel" meg tudják hallgatni, bár saját zenét - főleg, amin sokat dolgoztak - igazából soha nem fognak tudni közönségként megítélni.
Szerintem változó. Van zenekar, akik úgy kezdtek neki, hogy " Na most aztán . . " (pl. Metallica - Master of puppets, Pantera - Vulgar display of power), és van zenekar, akinek csak úgy kicsusszant a keze közül, nem is érezve jelentőségét annak, hogy mit alkottak (pl. Exodus - Bonded by blood, Down - NOLA).
Azt azért nem hinném, hogy a zenészek mikor befejeznek egy albumot, akkor úgy tekintenek rá mint mestermure.
Az biztos, hogy tisztában vannak vele, hogy jól sikerult a lemez, de hogy majd klasszikus lesz-e belole, azt csak az ido donti el...
Felvetődött bennem a kérdés, hogy mennyire atom jó érzés lehet tényleg ezeknek a fickóknak (en bloc a zenészekre értem) amikor pontosan tisztában vannak vele, hogy mekkora mesterművek készültek a Dirt-ök, Master of Puppetsek, Rust in Peacek, Operation Mindcrime-ok személyében, és még csak ők hallották.
Lehet faszság, de szoktam ilyeneken filózni, hogy tényleg tisztában vannak azzal ezek az arcok hogy mit adnak ki a kezeik közül? Vagy sodródnak és lesz ami lesz?