Az utóbbi hetek-hónapok egyik legfontosabb híre, hogy Endless River címmel ősszel kvázi-új lemezzel jelentkezik a Pink Floyd. A hívek egy része természetesen örömtüzeket gyújtott, hogy húsz év után végre új számokat hallhat majd a csapattól, de létezik egy olyan réteg is a táborban, amelyik korántsem ilyen lelkes – Mike Portnoy például közéjük tartozik…
„Mi ez az egész ezzel az új Pink Floyd-albummal kapcsolatban?”, tette fel a kérdést a Facebookon a Dream Theater ex-dobosa. „Legutóbbi információim szerint Roger Waters nem tagja a zenekarnak. Richard Wright és Syd Barrett pedig halott. Ha ezek a nóták tényleg a The Division Bell idejéből maradtak meg, akkor simán csak tegyék fel őket a The Division Bell speciális kiadására! Ez az egész tiszteletlenség Rogerrel és mindazzal szemben, amit felépített azokban az években! Dave, egyszerűen csak csinálj egy szólólemezt!”
Portnoy ebben az esetben nem kizárólag a saját közismert beszédkényszerét éli ki, hiszen vele együtt számtalan Floyd-fan nem tartja igazi Pink Floydnak a Roger Waters nélkül készült anyagokat. „Számomra a zenekar csúcskorszaka az Atom Heart Mothertől a The Wallig tartott, és ezt az érát konceptuálisan, zeneileg és mindenhogyan elsősorban Roger Waters határozta meg. Az A Momentary Lapse Of Reason és a The Division Bell alapvetően David Gilmour szólólemezei Pink Floyd néven – és igen, a The Final Cut pedig egy Roger Waters-szólólemez volt Pink Floydként. Oké, Gilmour-rajongók, ha nagyon akarjátok, odáig hajlandó vagyok elmenni, hogy azt mondjam: igazi Pink Floydról csak akkor beszélhetünk, ha Waters és Gilmour közösen dolgozik.”
Hozzászólások
Idézet - neal and jack and me:
Mint bármi más,ez is szubjektív dolog,mármint a Floyd.Mivel nekem kedvenc Pink Floyd cuccaim a Waters nélküliek.
A Momentary,vagy a Division Bell olyan GIGA albumok Michael amiben neked sosem volt,és sosem lesz részed a Rocktörténelemb en.
Gilmour Rulez
Az, hogy Wright kiadatlan dalait használják fel, nyilvánvaló tiszteletadás egy régi barát felé, egy utolsó megmozdulás, ezen mi kifogásolnivaló van? Tényleg szar arcok, hogy úgy gondolják, ezt még megcsinálják hetvenévesen, amikor senki sem kényszeríti őket erre, és nyugodtan bütykölhetnék a Rolls Royce-okat a garázsban. Gilmour sosem szokott színvonaltalan dolgokban közreműködni, szóval nyilván nem az lesz a lemezen, hogy Rick Wright könyökkel szólózik a próba szünetében. Akkor meg nem mindegy, hogy hívják a gyereket? Szerintem inkább tiszteletre méltó, hogy ennyi idősen még mindig akarnak valamit mondani, nem is értem, hogy mit kell itt megfejteni, hogy akkor most kinek kéne kivel dolgoznia.
Elfogadom a véleményed, de a világ nem fekete-fehér. Akik így látják, vagy így akarják láttatni, sok mindenről lemaradnak. Én egyik Waters lemezt sem éreztem Pink Floydnak, azzal együtt hogy mindegyik (na jó, majdnem mindegyik) zseniális. Lehet, hogy a megmaradt tagok sem teljesen Pink Floyd, de nem értem miért zavar ez bizonyos embereket. Jogilag a Pink Floyd jelenleg Gilmour, Wright, Mason. Ha a zenei anyag ebből az időből származik, akkor így lehet megjelentetni. Azt szinte kizártnak tartom hogy anyagi megfontolás álljon a megjelentetés hátterében (Gilmour sokat jótékonykodik, nem egy sóher típus azok alapján amit tudok), sokkal inkább hiszem el, hogy Wright fennmaradt témáit felhasználva emléket akarnak állítani egy barátjuknak, ahogy azt tették Syd esetében is, nem is egyszer. Miért kéne ebben részt vennie Watersnek? Azok az anyagok abból az időszakból vannak mikor Waters nem volt tagja a zenekarnak, tehát a kreatív folyamatnak sem. Utólag csak azért hozzávenni szerintem inkább rontana az összhatáson, bár lehet egyes rajongók megnyugodnának. De engem inkább érdekel a zene minősége semmint hogy most együtt vannak-e vagy külön.
még jó, hogy voivodék nem vártak a piggy-s témákkal, hanem szórták nekünk rendesen.
Waters a Pink Floyd nélkül elkészítetette pl. az "Amused to Death" albumot, amit a zenekar tagjaként aligha tehetett volna meg. Az album zseniális lett, és bár nem lett akkor kereskedelmi siker mint a Pink Floyd, elég értékes. A Pink Floyd pedig elkészítette a "The Divison Bell" albumot, ami szintén egy zenei memento. Ki tudja biztosan, hogy ha együtt maradnak, akkor tudnak ilyeneket alkotni? Kaptunk két zseniális "bandát", én egyáltalán nem kesergek (Gilmour, Waters, Wright, Mason: együtt és külön-külön is bármikor befizetek rájuk).
Mike is elkészíthetné a saját "Amused to Death" lemezét, ha már annyira Watersként azonosítja magát (ahogy ez egy külföldi interjúból kiderül). Várjuk Mike, várjuk...