Október 13-án, Hegemony címmel jelenik meg a Samael új albuma. A svájci zenekar most a harmadik számot is bemutatta az anyagról.
„Izgatottan jelentjük be, hogy eljegyeztük egymást a Napalm kiadóval a következő albumra”, tette közzé a Samael még év elején, új lemezszerződésének megkötésekor. „Alig várjuk, hogy ez az izgalmas szövetség hozza ki azt a lemezt, amely kétségtelenül a Samael történetének legfontosabb albuma lesz. Elég régóta jelen vagyunk már a színtéren ahhoz, hogy értékeljük az együttműködések fontosságát, amikor a projekteket át kell ültetni a valóságba. Még mindig rengeteg nagyszerű cél áll előttünk, és a Napalmmal kötött megállapodásunk mindenképpen segít majd abban, hogy elérjük ezeket. 2017 lesz számunkra a nagy év! Egy ilyen dinamikus és lelkes csapattal a hátunk mögött, illetve az elkötelezett rajongóink segítségével nagyon is készen állunk arra, hogy rászabadítsuk a világra az új zenéinket!” A Hegemony című új album október 13-án jelenik meg, vagyis több mint hat évvel a legutóbbi Lux Mundi után.
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Hegemony
02. Samael
03. Angel Of Wrath
04. Rite Of Renewal
05. Red Planet
06. Black Supremacy
07. Murder Or Suicide
08. This World
09. Against All Enemies
10. Land Of The Living
11. Dictate Of Transparency
12. Helter Skelter
13. Storm Of Fire (bónusz)
Az Angel Of Wrath és a Red Planet után most a Black Supremacy című dalt is meg lehet hallgatni az anyagról.
Hozzászólások
Viszont a single-k alapján én egyfajta turmixra számítok most. Lesz itt minden szinte minden érából, még az Above esztelensége is visszaköszön majd. És ahogy hallom, Xy projectje, a komolyzenei Sedunum sem múlt el nyomtalanul.
Jogos, az Era One-t kifelejetettem. Mentségemre szolgáljon, egyszer tudtam végighallgatni annak idején. Nekem az Eternal után fokozatosan kihunyt az érdeklődésem a banda iránt, egy-egy dallal meglepnek (például a Black Supremacy-vel most) lemezenként, de ennyi, pedig régen imádtam mindent tőlük, az első két lemezt is. Az viszont, hogy még mindig nyomják, és a jelek szerint elég nagy elánnal, mindenképpen tiszteletre méltó.
A lényeget tekintve egyetértünk, egy 30 éves zenekar esetében világmegváltást senki sem vár el. Én az első kommentemben csak annyit jegyeztem meg, hogy ők így gondolják, én meg ezt elfogadom. És ha abból indulunk ki, hogy 30 év folyamatos működés nem semmi, akkor ők joggal tarthatják azt, hogy ez a legfontosabb albumuk. Ami persze nyilvánvalóan túlzás. Viszont van egy életművük, ami (nekem) tiszteletre méltó (bár akkor is így gondolnám, hogy egy szép kerek évforduló tiszteletre méltó, ha történetesen nem szeretném őket).
Egy apró pontosítás: a 11. album. Valószínűleg az Era One-t hagytad ki, amit sokan a Locher testvérek projectjének tartanak, de igazából Samael sorlemeznek számít az is. De ez a lényeget tekintve igazából hangyaf*sznyi különbség. :)
Nyilván nem minden egyes ember, de mégis, szerintem elég kevesen vannak, akik szerint ez tizedik lemezük (ha jól számolom) lesz a legfontosabb a karrierjükben, mikor volt egy Ceremony, aztán meg egy Passage, amik tényleg magasabb szintre lökték őket (több, mint 20 éve). Ilyen a legritkább esetben szokott előfordulni. A Samelnek ma már csak tisztességes játékra kell koncentrálnia, nagy megfejtések és áttörések náluk már nem lesznek, amit az is jelez, hogy a gagyimetál fellegvárához, a Napalmhoz kerültek a Century Media és a Nuclear Blast után. Annak ellenére mondok ilyet, hogy ez a legutolsó dal kifejezetten tetszik, igazán lendületes, erőteljes darab.
Bár az is igaz, hogy nehéz manapság olyan promószöveget kitalálni, ami nem valami nagyon hangzatos baromság. Ahhoz képest tényleg finoman fogalmaztak.
A "mindenki" azért erős túlzás (ez persze csak szerény vélemény), a "vannak, akik mosolyognak rajta" az tényleg fedi a valóságot.
De a lényeg: azért az "év legidiótább promószövege" díjra vannak ennél esélyesebb jelöltek is. Ez igencsak visszafogott azokhoz képest, amiket az idén (is) olvashattunk a bandáktól a megjelenésre váró lemezek kapcsán (és ez is csak magánvélemény :) )
Mindenki más maximum mosolyog rajta.