Lars Ulrich meglehetősen visszafogottan lelkesedik napjaink rock- és metalbandáiért. A Metallica dobosát egy friss interjúban kérdezték a feltörekvő titánokról, és nem tudott túl sok nevet említeni…
Mélyinterjút készített Lars Ulrichhal a Noisey, amelyben a zenei színtér jelenlegi állapotáról is megkérdezték. „Tíz éve vagy harminc éve teljesen más volt a helyzet”, mondta Lars a portálnak. „Istenem, Guns N’ Roses! Istenem, kik ezek a srácok a Nirvanában? Oasis! Hallottál a zenekarokról, és meg akartad ismerni őket. Manapság egyetlen csapat sem gyakorolja rám ezt a hatást. Az utolsó csapat, amire azt mondtam, hogy baszki, ez tényleg inspiráló, a The Sword volt Austinból. Stoner rock, kicsit amolyan modern Black Sabbath, baromi jó. Hét-nyolc éve bukkantak fel, és egyszerűen muszáj volt elvinnünk őket turnézni. Aztán ott van egy norvég zenekar, a Kvelertak. De manapság alig akadnak efféle csapatok. Ez most nem egy fekete-fehér kijelentés a részemről. Többet tudok a mai filmekről, mint a mai zenékről, mivel azokat jobban figyelem. De ez nem jelenti azt, hogy ha szembetalálkoznék valami nagyszerűvel, ami tényleg pofán csap, azt nem karolnám fel egyből. Viszont egyre kevesebb és kevesebb ilyennel találkozom.”
Lars az alapos interjúban egyébként számos magánéleti és egyéb érdekességről is szót ejt, érdemes elolvasni. A Metallica új albuma, a Hardwired... To Self-Destruct novemberben jelent meg, a csapat ezekben a napokban a Távol-Keleten turnézik.
Hozzászólások
Hanem?
Egyszerű a megoldás: sokan úgy gondolják, hogy ne Dániába menjen.
Én ezekkel az értékekkel nucountry-ban találtam meg magam, de ott is csak 1-2 előadó 1-2 lemezénél (Keith Urban régi cuccai pl nagyon ütnek)
Sajnos nincs olyan banda ma, akiért annyira tudnék rajongani, mint annó egy Bon Jovi-ért, Europe-ért, vagy Def Leppiért. Én sajnálom, hogy vége ennek, mert valahol egy korszak zárult le, amiben hittek az emberek.
Nem véletlen az, hogy inkább a 70-es, 80-as, 90-es évek metal
/industrial/goth/pop zenéit hallgatom.
Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek jó új zenekarok, csak azt mondom, hogy már egyik új zenekar se lesz akkora hatással a metal műfajra, mint a Judas Priest, a Metallica, a Diamond Head, vagy mondjuk a Tormentor....
Szerintem nem.
Úgy, hogy Takács Attila csak ironizált. Szerintem.
Részben egyet értek. ellenben mi kis országunkban nem nagyon adnak reklámot az újnak azok a bizonyos kritikusok akikről te írsz. ha adnak is, akkor indokolatlanul sztárolnak nagyon kevés túlon túl értékelt zenekart!
Azt is bajnak látom a közönség részéről, és ezt már több helyen olvastam, talán már én is leírtam, hogy sokan azt várják, hogy újra feltalálja valaki ezt a stílust, a mi Larsunk is eljutott idáig. Ahelyett, hogy mindenki felkutatná a jó zenéket, mert manapság is van dögivel, mindenki valami hatalmas ősrobbanást, és újrateremtést vár, pedig csak a meglévőt kéne megkeresni, és ahogy te is írtad nyitott füllel hallgatni, mert rengeteg jó, és új zenekar van.
szazharmickette dik takacs attila zsakfalvabol alaposan megmondta a magaet a metallica dobosanak. a tobbi paraszt felallva ujjong.
Tábornok úr, ez milyen stílus?
1. Az idősebb emberek a kor előrehaladtával kevésbé lesznek nyitotabbak az újdonságok felé. Nyilván vannak kivételek, meg generációkon átívelő zenekarok (pl. Sabbath) de azt mindenki tapasztalhatja, hogy a szülei, nagyszülei elég ritkán hallgatják azt a zenét, amit ők. (Nyilván nem arra gondolok, mikor a fater egy Metallica dalrészletre azt mondja, hogy jó, hanem arra, mikor a szülő kb. 70-80 %-ban azt hallgatja, mint a gyereke.)
2. Az Internet által nyújtott bőség: Ez önmagában még nem lenne probléma, hiszen ez nagyon jó, ingyen reklám a bandáknak és a hallgatók is több zenét ismerhetnek meg, ami kultúrálisan sem lebecsülendő hatását illetve és az embereket is nyitottabbá teszi. A baj ott kezdődik, hogy sok ember képtelen kontrolálni a rá nehezedő zenetömeget és mindenbe belekap, mindent meg akar hallgatni. Ennek a következménye egy borzalmasan felszínes zenehallgatás lesz, aminek az eredménye pedig az, hogy a hallgató mindent egysíkúnak, unalmasnak fog érezni egy idő után. Erre viszont van megoldás! Gyűjtsétek össze azokat az albumokat, amiket jónak találtok, rakjátok egy mappába (vagy pendrive-ra, cd-re, stb..) és csak azokat hallgassátok egy ideig. Azoknak a kritikusoknak a cikkeit olvassátok, akiknek adtok a véleményére, hasonló az ízlésetek, és ha ő jót ír egy albumról azt szerezzétek be, hallgassátok meg. És nem kell minden régi kedvencet meghallgatni 30-szor, 40-szer, csak azért mert egykoron szerettem azt a bandát, meg hátha működik. Az ilyen erőltetett hallgatások veszik el egy idő után sok ember kedvét a zenétől, meg magát az időt, ami alatt akár olyan zenéket is hallgathatnál, ami tényleg tetszhetne és nem csak bemagyarázod magadnak.