Lars Ulrich a Classic Rock magazinnak nyilatkozva elismerte: megérti, ha valakik túl hosszúnak találják a St. Anger albumot, de továbbra sem tud a Metallica karrierjének mélypontjaként tekinteni a lemezre. Ezzel párhuzamosan azonban leszögezte: az album egyszeri kísérlet volt a csapat életében.
„Azt hiszem, az a korrekt, ha azt mondjuk, hogy sokan annak tartják", válaszolta Lars arra a kérdésre, hogy a St. Anger-e a zenekar legrosszabb lemeze. „Én nem értek velük egyet, mert nem úgy szemlélem a világot, hogy mi a legjobb és mi a legrosszabb. Ez a fajta egyszerűsítés számomra egyszerűen nem létezik. Talán ha tizennégy éves lennék... Manapság azonban elsősorban már a szürke árnyalataiban látom a dolgokat.'
A 2003-as Metallica lemez rengeteget szidott dobhangzása Lars szerint szándékosan lett olyan, amilyen. „Úgy tekintek a St. Angerre, mint egy elszigetelt kísérletre. Mindenki emlékezzen rá: én vagyok a világ legnagyobb Metallica rajongója... Másrészt az is köztudott, hogy kurvára leszarjuk a körénk húzott határokat. A Ride The Lightningot egyszer már megcsináltuk, és óriási volt. Éppen ezért nem is kell újra megcsinálni. Amikor végighallgattuk a St. Anger lemezt elejétől végéig, leginkább én éreztem annyira tüskésnek az egész élményt, ami majdnem fájdalmas a hallgató számára. De egyben kihívást is jelent neki, így aztán nem is vagdostuk meg a dalokat. Megértem, hogy az emberek túl hosszúnak találták őket."
A magazin természetesen James Hetfieldről is megkérdezte Larsot: a dobos szerint a párosban nem kizárólag a Metallica a közös pont. „Mindketten szenvedélyesen szeretjük a filmeket és a jégkorongot, a jó kajákat, és mindketten egyből cipőt húzunk reggel... Meg persze imádunk zenélni. A legfőbb dolog egyébként, ami a Metallicán kívül közös bennünk, mindenképpen az, hogy a családunk fontosabb számunkra a Metallicánál. És ez újdonság. Az a tény, hogy nagyjából egyszerre születtek gyerekeink, minden bizonnyal közvetlenül is közrejátszott abban, hogy a zenekar még létezik. Ha valamelyikünk nem horgonyoz le akkor, aligha tudtuk volna tovább fenntartani a kapcsolatunkat."
„James jóval kedvesebb és sérülékenyebb, mint amilyennek az emberek hiszik", mondta Lars fő szerzőpartneréről. „Ez az egész macsós, keménycsávós dolog csak amolyan jelmez volt neki, amibe belebújva elrejthette a saját bizonytalanságait. Én azonban mindig is éreztem, hogy szelíd, szeretetteljes ember. Ha magunkban voltunk, mindig a lehető legjobban jöttünk ki egymással, problémák csak akkor merültek fel, ha mások is megjelentek a környezetünkben. Ilyenkor elkezdtünk marakodni egymással a vezérbika szerepéért, vagy kijátszani a másikat a többiekkel szemben. Ez vált végül olyan különössé."
A 2003 júniusában kiadott a St. Anger a Metallica karrierjének legnehezebb periódusában, Jason Newsted távozása és James Hetfield alkohol-elvonókúrája után született, és ahogy az a munkálatok közben rögzített Some Kind Of Monster dokumentumfilmből is kiderült, a zenekar a lemez készítése közben végig a penge élén táncolt. Az albumot már a megjelenés idején is vegyesen fogadta a kritika és a rajongótábor, azóta azonban csak még rosszabb lett a megítélése, és habár összesen közel 7 millió példányban kelt el világszerte, a Metallica stúdióalbumai közül ebből fogyott a legkevesebb.
Hozzászólások