Jeff Loomis csak egy szűkszavú posztot tett közzé decemberben Warrel Dane halála kapcsán, most azonban bővebben is nyilatkozott egykori zenésztársáról. A jelenleg az Arch Enemyben játszó gitáros azt is elárulta: barátsága már helyreállt Dane-nel annak tragédiája előtt.
„Nagyon szomorú, ami történt, hiszen az egyik legjobb barátomról van szó”, mondta a Loud TV-nek Warrel tragédiájáról Loomis. „Úgy nőttem fel, hogy vele közös zenekarban játszottam. Az egész metal műfaj egyik legnagyszerűbb szövegírója volt szerintem, a valaha élt legnagyobbak közé tartozott – csodálatos személyiség. De közben problémás embernek is számított, akadt pár gondja… A múltban nagyszerű időket töltöttünk együtt, meg persze voltak rossz korszakaink is, de összességében a jó idők voltak túlsúlyban. Az utolsó időszakában pedig ismét beszélőviszonyban voltunk barátokként – nem sokkal a halála előtt is beszéltem vele. Jóban voltunk. Nagyon szomorú veszteség a halála az egész zenei közösségnek, és a metal egy korszakának legnagyobb énekeseként emlékeznek majd rá. De éveken át küzdött az itallal és hasonlókkal. Mondom, voltak gondjai. Nagyon fog hiányozni. Nagyszerű barátom volt, csodálatos ember.”
Loomist természetesen arról is megkérdezték, kilátásban volt-e a Nevermore újjáalakítása Dane halála előtt. „Szerintem ha az ember valamit ennyire hosszú időn át csinál, és otthagyja vele a keze nyomát a zene világán, egy idő után eljön az a pont, amikor a dolognak elérkezik a vége. És a Nevermore esetében nálam sajnos az volt a helyzet, hogy miután tizennyolc évet töltöttem a bandában, eljött egy korszak vége. Személyes szinten új fejezetet kezdtem az életemben utána. Kábé úgy egy-másfél évvel ezelőtt beszéltünk arról, hogy talán rendeznénk egy újjáalakuló koncertet, de végül nem jött össze a dolog. Most pedig már természetesen soha nem is fog…”
Warrelről szóló megemlékezésünket itt, a Nevermore The Politics Of Ecstasy lemezéről szóló Klasszikushock-cikkünket pedig itt olvashatod.
Hozzászólások
Az elején a "nem volt az" rész arra vonatkozik, hogy nem állítom, hogy Dane ne lett volna jó ember, nem arra, hogy retkes faszfejnek tartom.
Nem mondom, hogy nem volt az, fogalmam sincs, de azért mennyire reális, hogy egy prominens, elismert zenészről úgy nyilatkozik a szakma, hogy retkes faszfej volt, nem kár érte? És most itt nem egy Ian Watkins kategóriájú rákos sejtre gondolok, csak simán kellemetlen emberekre.