Az SPV-hez szerződött a Forbidden főnöke, Craig Locicero vezette Spiralarms, akik októberben jelentetik meg második nagylemezüket Freedom címmel. A gitáros úgy véli: nem baj, hogy a Forbidden jobb létre szenderült, ma ugyanis már sokkal inkább a Spiralarms zenei világa dobogtatja meg a szívét a thrash helyett.
Locicero és a Spiralarms másik főarca, Tim Narducci régi barátok, már tinédzserkorban is együtt jártak az Exodus és a Testament koncertjeire a Bay Areában, és 2004-ben alakították meg a zenekart, amikor a Forbidden éppen nem működött. Aki azonban thrasht vár, csalódni fog, a Spiralarms ugyanis mélyen a ’70-es években gyökeredző heavy rockban utazik. A csapat további tagjai Anthony Translavina gitáros, Chris „Cornbread” Lombardo basszer, Brad Barth billentyűs és Ron Redeen dobos. Mint Craig mondja, a zenekar utóbbi néhány éve nem bizonyult éppen sétagaloppnak, mivel mindkét oldalról nyomás nehezedett rá: a Forbidden tagjai a Spiralarmsra, a Spiralarms tagjai a Forbiddenre voltak féltékenyek. Miután azonban a Forbidden ismét beszüntette tevékenységét, a dilemmák megszűntek.
„A zenésztársaim mindkét oldalon megkérdőjelezték az elkötelezettségemet: féltékenységgel, kétségekkel és dühvel kellett szembesülnöm mindkét részről”, áll a gitáros nyilatkozatában. „Azt hitték, megvezetem őket, pedig nem erről volt szó. A szívem a helyén volt, egyszerűen csak úgy tűnt, képtelen vagyok mindenkit boldoggá tenni, akármennyire is próbálkozom. Igazi mélypont volt ez az életemben. Russ Anderson paranoiásabb és féltékenyebb volt a Spiralarmsra, mint bárki a Spiralból a Forbiddenre, de összehoztunk egy lemezt, és gyilkosan játszottunk. A Forbidden karrierjének tovább kellett volna haladnia, de a sors nem így akarta. Amikor a rajtam kívül még tagnak számító két eredeti zenész csak részben volt hajlandó elkötelezni magát, az egészre a végzet árnyéka vetült. De nem érzek keserűséget, az érme mindkét oldalát látom. Russnak azonban igaza volt egyetlen dologban: már az én szívem sem a Forbiddenben dobogott. Ott volt persze, de azóta más ember és zenész lettem. Imádom a dalokat, a koncerteket, a rajongókat, sőt, még metalt írni is szeretek, csak már nem annyira, mint szívből játszani. Nem tudok kimenni minden este a színpadra úgy, hogy előadom: ugyanolyan dühös vagyok, mint azelőtt. Már nem vagyok többé ugyanaz a kölyök, és szerencse, hogy van még egy hangom, amivel kifejezhetem magam: a Spiralarms.”
A Freedom lemez első klipje, a Dropping Like Flies alább megtekinthető.
