Noha eleinte békésnek és kiegyensúlyozottnak tűnt a tavaly februári szakítás, végül csúnya pert akasztott egykori társai nyakába Adam Duce, a Machine Head volt basszusgitárosa. A basszer azt állítja, Joey Huston menedzser és Robb Flynn énekes/gitáros teljesen átvette az üzleti irányítást a csapatban, és ezáltal ő is komoly összegektől esett el, amelyek amúgy jártak volna neki.
Duce a Machine Head alapító tagja volt, és több mint húsz küzdelmes, viszontagságokkal teli év után váltak meg tőle az oaklandi metalosok tavaly februárban. Adam most beperelte a zenekart, és azt állítja: eltávolításának annyi volt a célja, hogy társai több pénzt tehessenek zsebre a bevételekből. Keresete szerint noha a Machine Head mögött dolgozó céget a banda négy tagja egyaránt 25 százalékos részesedéssel tulajdonolta, Robb Flynn mindig is több pénzt tett zsebre a bandából, mint a többiek, ám még ennél is érdekesebb, hogy Duce azt állítja: a zenekar befolyásos menedzsere, Joey Huston, aki szintén a kezdetek óta egyengeti a Machine Head ügyeit, még többet kaszál náluk. A menedzser – legalábbis Adam állítása szerint – a zenekar összbevételének 10 százalékát teszi zsebre, ami lényegesen több, mint akármelyik tag keresete. Emellett mint mondja, Huston és Robb Flynn az egyenlő tulajdonrészből származó jogokra való tekintet nélkül, különböző egyedi megállapodásokkal teljesen átvette az üzleti irányítást a zenekar felett.
Adamet mindez talán nem is izgatta volna különösebben, amennyiben ő is annyit kap, mint azt megálmodta, ám mindez nem így történt. Mint állítja, miközben a Machine Head 2009-es turnéja több mint 2 millió dollárt termelt, 2012-es európai körútjuk pedig több mint 3 milliót, Huston, Flynn és a menedzsment többi illetékese mindeközben olyan kiadásokat eszközölt, amelyekről meg sem kérdezték őt, és akármilyen keményen is dolgozott, még a folyamatosan növekvő bevételekből is csak igen alacsony összegekkel részesült. Adam saját bevallása szerint többször is rákérdezett erre Hustonnál és Robbnál, ám sosem kapott kielégítő válaszokat, és a végén már elfogadható szinten is csak nehezen tudott megélni: emiatt ingatlanbecslőként kellett munkát vállalnia azokban a periódusokban, amikor a zenekar éppen nem turnézott.
Adam szerint a csapat azért távolította el őt a bandából, hogy a többiek így juthassanak magasabb összegekhez. Szerinte mintegy 800 ezer dollárnyi kár érte azzal, hogy a Machine Head a távozása után hónapokkal aláírta új szerződését a Nuclear Blastnél, de az összeg pontosítását a bíróságtól várja, és további 1 millió dolláros nem vagyoni kártérítést is követel, amiért Robb Flynn több blogbejegyzésben is kritizálta lustaságát és rossz hozzáállását, megítélése szerint természetesen hamisan. Duce továbbra is rendelkezik bizonyos érdekeltségekkel a zenekar cégében, és azt állítja: kirúgásakor nem született megállapodás jövőbeli jogdíjairól és bevételeiről sem. „A többiek simán kirúgtak, és azt feltételezték, hogy majd megfeledkezem arról a több mint két évtizednyi kemény, elkötelezett munkáról, amit a zenekarba fektettem", mondja a basszer, aki azt is kifogásolja, hogy a Machine Head honlapján, illetve egyes promócióiban az engedélye nélkül használják továbbra is a képmását.
Folytatása következik...
Hozzászólások
Nyilván sok ügyvéd specializálódot t ilyen ügyekre, így még a legprecízebben megfogalmazott szerződéseken is lehet fogást találni.
Vagy Dave Lombardo? Ő is megemlékezett az anyagi háttérről tavaly a kacifántos posztban.
Azért ez gáz... szomorú.
Semmi probléma! Végül is erre van a fórum, hogy megvitassunk bizonyos kérdéseket. :)
Ok, csak rengetegszer botlottam már ebbe, aztán lehet, h. ma nincs túl jó napom, aztán túl hamar ugrottam...
Mi ez, ha nem metal? A rocksztárok tűntek el valójában.
Meg azt se felejtsük el, hogy legjobb lemezeik nagy részét is ekkor adta ki a Morbid Angel, a Dream Theater, a Death, a Paradise Lost, a Cannibal Corpse.
És akkor ez egy közel sem teljes lista...
Az a "műfaj" legalább 20-30 zseniális albumot adott a zenének (persze, ha vki utálja, annak nem tetszik, azt értem, de attól még...). Ha nincsenek, lehet, hogy néhányan eladnak még pár millió lemezt, akik így nem, de azok a bandák kb. olyanok voltak a zenében, mint a Baywatch a filmművészetben . Megszakad a szívem.
Ne mondjuk már, hogy ha nincs a Soundgarden (minden idők egyik legnagyobb rockénekesével az élén), akkor most a Mari néni az erdőszélen Anaal Nathrakht hallgatva gyűjtené a rőzsét!
1995-öt írunk, amikor egy bizonyos Nevermore zkr. Seattle-ben kiadja az első lemezét (mellesleg az utolsó "heavy metal zkr", amelyik hozott vmi újat a műfajba, előtte meg már rég senki sem)...
És ez az egész eleve csak Amerika, pláne nem Mo., ahol AIC-t az életben nem játszott le se rádió, se tv soha akkoriban, hanem ment a TNT, VIP, Shygyz vagy mi, aztán a técsé. Miről beszélünk?
+ ami még lényeges, nem a grunge vette át az uralmat, hanem divatok jöttek mentek utána 2-3 éves váltásokkal, folyton kisöpörve az előzőeket, rövid távú nyereségmaximal izálási megfontolásokbó l úgy, hogy kb 1 kezemen meg tudom számolni azokat a bandákat, amiket meg lehetett hallgatni, és a médiából ismertem meg (kb. a Muse volt az utolsó ilyen)
Plane hogy voltak abban a mezonyben is kimagaslo jatekosok.
Alázatra, hitelességre és megújulásra voltak a zenekarok kényszerítve. A grunge-ot pedig tekintsd csak "járulékos kárnak".
Pontosan, ezt nevezem a KREATIV metal aranykoranak. Az underground ragyogott, mindenki kiserletezett, uj iranyzatok fejlodtek. Kozben a hullaunalmassa valt, elkopott mainstream lassan elsorvadt, aminek epp ideje volt, lejart a szavatossaguk, szukseg volt ra, hogy felperzseljek a foldet utanuk.
Ezt meg honnan veszed? Sorban álltak bele a bandák a földbe, meg váltottak gyökeresen stílust, te meg ezt nevezed aranykornak? Persze a metal nem halt meg, hiszen bizonyos bandák meg akkor pörögtek fel, de a grunge érát metal aranykorának nevezni, hát... Inkább nem minősíteném.