Hosszú-hosszú évek szünete után ismét egy színpadon állt december 19-én Tracii Guns gitáros és Phil Lewis énekes, az L.A. Guns klasszikus korszakának két legmeghatározóbb arca. Mielőtt bárki is reunionnek örülne: a jeles eseményre egy jótékonysági koncerten került sor Las Vegasban.
Különleges felállásban lépett színpadra csütörtök este Las Vegasban a város helyi all-star rock'n'roll haknicsapata, a neves vendégeket csatasorba állító koncertjeiről is híres Sin City Sinners. Az apropó a banda rendszeres Toys For Tots akciója volt, amely révén szegény gyerekek számára gyűjtenek játékokat karácsonyra, és az ügy érdekében végül sikerült elérniük, amit lemezkiadós arcoknak és menedzsereknek évek óta nem sikerül: egy asztal mellé ültették Phil Lewist és Tracii Gunst, az L.A. Guns két frontfiguráját. Az énekes és a gitáros így Brent Muscat gitáros, Scotty Griffin basszer, Rob Cournoyer dobos és Michael T. Ross billentyűs társaságában egy igen combos L.A. Guns szetet nyomott le az este során, benne az alábbi dalokkal:
01. Over The Edge
02. Electric Gypsy
03. Rip N Tear
04. No Mercy
05. Crystal Eyes
06. Kiss My Love Goodbye
07. One More Reason
08. Never Enough
09. Ballad Of Jane
10. Sex Action
Jason Green, a Sin City Sinners menedzsere egyébként jó kibékítő, tavaly ugyanezen a gálán a Faster Pussycatből ismert Muscat mellé sikerült odavarázsolnia a színpadra a banda legendás frontemberét, Taime Downe-t, pedig a két zenész köztudottan egy kiskanál vízben képes lenne megfojtani egymást. Lewis és Guns utoljára 2002-ben állt együtt színpadon, és ők sincsenek túl szívélyes viszonyban.
Hogy mindennek lesz-e folytatása, az a jövő zenéje – Lewis elég jól elviszi Tracii nélkül is az L.A. Gunst, a gitáros pedig épp most adta ki első lemezét mostani csapatával, a League Of Gentlemennel. „Magamtól igazából nem tudom, miért dolgoznék ismét együtt Phillel", mondta két évvel ezelőtt Guns, aki akkor még a saját L.A. Guns-változatát vitte. „Sokan mondják, hogy meg kellene tennem a rajongókért, de miközben őszintén elfogadom ezt az álláspontot is, úgy gondolom: ennyi idősen azt kell csinálnom, ami boldoggá tesz. 1989 nagyon régen elmúlt már, és egyszerűen nem érdekel, hogy ismét azt tegyem, amit akkoriban. Nézd, őszinte leszek: lóvéért lehetne róla szó. Ha az L.A. Guns akkora név lenne, hogy egy este megkeresnénk mondjuk 100 ezer dollárt, természetesen benne lennék, hiszen nem vagyok idióta. De jelenleg 1000 és 10 ezer dollár közötti összegért koncertezünk, és ezen semmit sem változtatna, ha Phil lenne a zenekar énekese. Egyszerűen nem számít, ki énekel, mert az emberek a nóták kedvéért jönnek le a bulikra, és úgy látom, nagyon kevesen vannak, akik mereven ragaszkodnának az 1988-1989 körüli felálláshoz. Nyilván léteznek zenekarok, akiknél megéri megcsinálni az ilyesmit. A Mötley Crüe kimegy és lenyom egy old school bulit, mert megvan hozzá a megfelelő rajongóbázisuk. Az Aerosmith meg... Haver, azok a fickók utálják egymást! Nem hinném, hogy Phil és én utálnánk egymást, de rengeteg zenekar létezik, akik kizárólag a pénzért csinálják ezt az egészet. Ők elég szerencsések ahhoz, hogy megtehetik ezt..."
