A zeneipar és a rockzene helyzetéről kérdezték Mike Portnoyt egy új filmhez, amelynek a beszédes Rock Is Dead? lesz a címe. A dobos szerint maga a zene távolról sincs halálközeli állapotban, a kiszolgáló infrastruktúra azonban sosem volt a mostaninál rosszabb állapotban.
„Szerintem kétféleképpen nézhetjük ezt az egészet", fogalmazott Portnoy. „A zenéről vagy az üzleti részéről beszélünk? Mert ha a zenéről van szó, az bizonyosan nem halott. Szerintem a rock művészeti formaként egyre csak gyarapszik és virágzik. Egyre több az alstílus, és az ember ugyanúgy hallgathatja az ötven évvel ezelőtti nagyszerű muzsikákat, mint a maiakat. Szóval zenei tekintetben abszolút nem értek egyet azokkal, akik szerint a rock halott. De ha az üzleti részt vizsgáljuk, a modern korban egyre csak nehezebb és nehezebb megélni a zenéből, méghozzá nemcsak a zenészeknek, hanem azoknak is, akik nem zenészként dolgoznak a zeneiparban: a lemezcégeknél, hangszerkereskedőknél melózó embereknek, viszonteladóknak, legyen szó akár hangszereket, akár CD-ket áruló boltokról. Üzleti szempontból a rockzene a valaha megtapasztalt legnehezebb korszakát éli. Amikor elkezdtem zenélni, volt többezer zenekar, amelyik lemezmilliókat értékesített. Ma meg van többmillió zenekar, amelyik ezreket ad el a lemezeiből. Az előadóknak, a zenészeknek újfajta megoldásokban kell gondolkodniuk ahhoz, hogy megéljenek."
Mike szerint a fentiek oka természetesen az internet. „Amikor a Napster képbe került a '90-es évek legvégén, a 2000-es évek elején, és messziről bűzlött az egész, Lars Ulrich volt az, aki beleállt az ügybe, és harcolni kezdett a zenészek érdekében. A vége az lett, hogy ízekre cincálták. Most pedig itt állunk majdnem húsz évvel később, és úgy látom: Larsnak tűpontosan igaza volt mindenben. Persze egy Metallica-szintű zenekar simán túlél ma is, de egy fiatal, újonnan felbukkanó csapat számára gyakorlatilag lehetetlen lemezeket vagy koncertjegyeket eladni. A zeneipart azok az emberek ölték meg, akik szó szerint ingyen veszik el a zenét. Ahogy említettem, amikor több mint harminc éve, a '80-as évek közepén elkezdtük ezt az egészet a Dream Theaterrel, simán benne volt a pakliban, hogy eladsz egymillió lemezt. Ma ezzel szemben felbukkan egy új csapat, és eladnak mondjuk ötszáz albumot. Ebből lehetetlen megélni."
Portnoy úgy látja: az internet ugyanakkor természetesen jó dolgokat is hozott a zenészek számára. „Minden attól függ, mi az ember célja. Ha lemezeket akarsz eladni, és pénzt akarsz keresni, az nem fog menni. Amennyiben viszont az számodra a fontos, hogy el tudd juttatni az emberekhez a zenédet, sokkal jobbak a lehetőségek, mint valaha. Utóbbi szempontból az internet nagyszerű hatást fejtett ki. Amikor az én pályám elindult a '80-as években, csak akkor nyílt esélyed arra, hogy valaki hallja a zenédet, ha lemezszerződéshez jutottál: aláírtál egy hét albumra szóló papírt, aztán szerepelned kellett a Rolling Stone-ban meg az MTV-n. Más út egyszerűen nem is létezett. Ma anélkül is esélyed nyílik erre, hogy egész életre szóló kötelezettségeket vállalnál. De gyakorlatilag ez az egyetlen plusz, amit az internet adott rengeteg mai zenész számára."
Mike nemrég Budapesten is fellépett a Sons Of Apollóval.
