A 30 Seconds To Mars jött, látott és… részben győzött a Szigeten. Igazi szupersztárok, akik roppant türelmesen interjúztak a koncert délutánján, hiszen mindenki akart belőlük egy szeletet – természetesen mi is így voltunk ezzel. Shannon Leto, a zenekar hihetetlenül közvetlen dobosa állt rendelkezésünkre tíz percig az esti koncertjük előtt.
Volt már valamennyi időtök körülnézni Budapesten?
A belvárosban jártunk egy kicsit, ettünk valami finomat és nézelődtünk egy keveset. Az itteni épületek gyönyörűek! Holnap szabadnapunk lesz, szóval valószínűleg csak úgy nekiindulok a városnak, különösebb cél nélkül.
Nemrég forgattatok klipet a This Is War dalra. Milyen érzés volt katonáskodni?
Rettentően fárasztó. Nem tudtuk, mikor robban egy bomba mellettünk, mi történik velünk a frontvonalon, a következő pillanatban lehet, hogy a lábunk épp az égnek meredt, szóval elég stresszes volt az egész.
Ezt a dalt nevezhetjük egyfajta háborúellenes üzenetnek?
Nem mondanám kimondottan háborúellenesnek, sokkal inkább arról szól, hogy állj ki azért, amiben hiszel, harcolj az igazadért. Nem feltétlenül arra kell gondolni, amikor különböző országok háborúznak egymással, hanem inkább arról szól, amikor te magad vagy háborúban saját magaddal. Például amikor jönnek az új ötletek valamivel kapcsolatban, a régieket próbálod eldobni valahogy, hogy helyet adj az újaknak. De rengeteg különböző dolgot jelenthet.
(közben egy kamerás ránk közelít, és totálisan egyszerre elkezdünk vállalhatatlanul idétlen arcokat vágva villázni)
Az első lemezről miért nem játszotok többször valamit? A Year Zero az egyik kedvencem, jó lenne egyszer hallani élőben is…
Year Zero… az egy jó dal. No igen, jogos, de most épp az utolsó lemezt turnéztatjuk, és jólesik az új dalokat játszani. De ki tudja, talán ma játszunk valami régit is.
Az utolsó lemezzel kapcsolatban jelen pillanatban milyen érzések kavarognak benned?
Rengeteg különböző érzés, a felvételek idején eleve iszonyú sokminden történt velünk, gyakorlatilag a világ is akkoriban esett darabjaira gazdaságilag, minden mélypontra került, új elnököt választottunk, bepereltek minket 30 millió dollárra, mindnyájunknak személyes változásokkal is szembe kellett néznünk, és ez így együtt millió érzést sűrített egybe. Ha azt kérdezed, mit gondolok most erről az időszakról, azt tudom mondani, hogy hihetetlenül sokféle dolog kavarog bennem egyszerre. Hiszem azt, ha nem mentünk volna mindannyian keresztül mindezen, akkor nem ez a lemez készült volna el végül és nem ilyen formában.
Szerinted fontos, hogy egy zenekarnak mindenképpen legyen valami üzenete?
Inkább az számít, hogy olyan dolgot csinálj, amit abszolút hitelesnek érzel. Ha az alkotásodba beleraktad a szíved, lelked, véred, verejtéked és a könnyeid, az a lényeg. És ha éppen más azt érzi, hogy van benne üzenet is, akkor az csak egy plusz.
A zenélés mit jelent számodra? Művészet vagy csak szórakozás?
Önkifejezés. Egy elemi párbeszéd, ez ad értelmet a körülöttem lévő dolgoknak. (gondolkodik) Ez tesz engem igazán teljessé.
Korán kezdtél dobolni. Emlékszel, mit tanultál meg először játszani?
Pontosan már nem, de talán valamelyik Led Zeppelin dal lehetett, talán a Rock and Roll. De abban biztos vagyok, hogy Led Zeppelin volt az első.
Voltak kifejezetten nagy kedvenceid gyerekkorodban?
Nem igazán volt egy nagy kedvenc, mindenfélét szerettem. Aki egy kicsit más volt, mint a nagy átlag, érdekesebb, az már felkeltette az érdeklődésemet.
Zenész akartál lenni akkoriban?
Fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni, de az biztos volt akkor is, hogy valamilyen formában kötődöm a zenéhez.
Az új lemez záró, instrumentális dalát, az L490-t te írtad, a végén tibeti szerzeteseket lehet hallani. Hiszel a spirituális dolgokban?
Igen, nagyon. Hiszek abban, hogy valahogy mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, létezik valamiféle energiaforrás. A koncerteken is ezt érezzük, ott van az az energia-áramlás köztünk és a közönség között. Abszolút hiszek ebben.
Melyik dalt szereted a legjobban játszani?
Hú, rengeteget. A Night Of The Hunter és a Vox Populi a kedvenceim perpillanat.
Ha felsorolok néhány dobost, pontoznád őket egy tizes skálán?
Neeem, ez nem lenne túl fair. Mindenki rendkívüli a maga stílusában. (vigyorog)
Oké, akkor csak jellemezd őket egy-két szóval. Terry Bozzio
Őrült tudós.
Mike Portnoy
Vérengző vadállat.
Dave Lombardo
Géppuskaláb.
Phil Collins
Muzikális.
Roger Taylor
Kifejező.
Vinnie Paul
Atyaég… ő egyszerűen kíméletlen.
Tommy Lee
Showman.
Lars Ulrich
Lars… (hosszan gondolkodik) különös… igen, az.
Mi az élet értelme?
A szerelem.
(Az interjú nyomtatásban a Rockinform 176. számában olvasható.)
