Mostanában rendre olyan zenekarokkal készítünk interjút, amelyek jártak már Magyarországon. Ti 1999-ben játszottatok nálunk. Emlékszel még arra a bulira?
Persze! Az az egy bulink volt ott, úgyhogy nem nehéz rá visszaemlékezni. Fasza volt.
A Crowbarral nyomultatok akkor...
Így van, bár játszott velünk egy másik banda is, csak nem ugrik be a nevük... Talán a Totenmond.
Tartjátok még a kapcsolatot a Crowbarral?
Nem, egyáltalán nem.
Gondolom, a turnén azért jól kijöttetek velük.
Ja, klassz arcok voltak. De elég kevés bandával tartjuk a kapcsolatot. Még akkor is így van, ha nagyon elitistán hangzik.
Vannak kedvenceid az underground világában?
Igen, persze, a Benedictiont továbbra is szeretem.
Ki az, akivel különösen szerettek vagy szeretnétek turnézni?
Senki.
Amúgy előzenekarként is turnéztok vagy csak főbandaként?
Csak főbandaként. Mindig is így csináltuk, sosem voltunk vendégzenekar.
Hol helyezkedtek el az underground mezőnyben? Elégedett vagy a zenekar pozíciójával?
Hogyne! Minden lehetne jobb is, de most vagyunk az eddigi legkedvezőbb helyzetben. Szóval minden nagyszerű.
Vannak komolyabb terveitek az új albummal, illetve a mögöttetek álló Metal Blade kiadóval?
Nincsenek. Tesszük a dolgunkat: azt játsszuk, amit akarunk, oda megyünk, ahova szeretnénk és akkor, amikor nekünk tetszik.
Itt az új lemezetek, a Honour-Valour-Pride. Hogyan írnád le, hová sorolnád az albumot a Bolt Thrower sorban? Egyetértesz azzal, ha valaki azt tartja rólatok, hogy olyanok vagytok, mint az Iron Maiden, vagyis megvan a jellegzetes stílusotok, hangzásotok és így mindenki tudja, mire számíthat tőletek, mégis képesek vagytok újat mutatni lemezről-lemezre?
Először is ez a hetedik albumunk a sorban. Ami a Maiden dolgot illeti, nagyra értékeljük, ha az emberek értik, hogy a Bolt Throwernek megvan a maga kialakult stílusa, és hogy ki is tart mellette. Ahogy mindig is kitartunk majd. Nem érzékelek előrehaladást vagy változást zeneileg, továbbra is azt a muzsikát játsszuk, amelyet szeretünk. Ennyi.
Szerintem mindenesetre valamivel komplexebb a lemez elődjénél, a Mercenarynél...
Bizonyos értelemben igen. De azért még mindig nem túl bonyolult a zenénk. Bármelyik albumunkat is nézed, elég egyszerű.
Egyébként ki volt rátok a legnagyobb hatással zeneileg?
A távoli múltban talán a korai Slayer, Voivod, Candlemass. Ma már senki. Régóta tudjuk, hol a helyünk...
A lemezcímben szereplő három fogalom (becsület, vitézség, büszkeség) bír számodra a legnagyobb jelentőséggel az életben?
Azt gondolom, ezek remek szavak és ha ezek szerint is élsz, akkor nem tévedhetsz. A "Honour-Valour-Pride" egy idézet a ...For Victory album címadó dalából. Amikor ismét beugrott ez a sor, a lemez tervezett címe "Into The Future" volt és nem is tudtunk könnyen választani a kettő közül. De az album a banda fennállásának 15. évfordulójára jött ki és úgy gondoltuk, ennyi év után ebből igazán jó cím lehetne. Szóval a történet a ...For Victory korszakig nyúlik vissza, amelyből rengeteg a zenei kapcsolódási pont a jelennel.
A Honour a harmadik, a Valour a hatodik, a Pride pedig a kilencedik és egyben utolsó dal címe. Van-e valamiféle koncepció ebben, illetve a számok sorrendjében?
Igen, a szövegvilág fűzi össze ezt a három nótát. Lényegében a Valour a fő téma, a Honour az intro, míg a Pride az outro hozzá.
Egészében véve konceptalbum a Honour-Valour-Pride?
Nem. A fent említett három dalon kívül is kapcsolódik egymáshoz néhány további szám, más nóták inkább a múlthoz kötődnek, megint mások a későbbi dalainkhoz fognak majd kapcsolódni. De nem koncepciózusan.
Szövegeiteket nagyrészt háborúk, csaták, konfliktusok inspirálják. Mi a véleményed a jelenlegi terrorizmus-ellenes küzdelemről, amelyben Anglia is fontos szerepet játszik?
A Bolt Thrower-image szövegi alapja a sci-fi háború. A szövegek most talán a háborúra, a háborús csúcstechnológiára vannak inkább kihegyezve. De még mindig vannak dalaink a múlt értékeiről, vagyis valamivel többről van itt szó, mint a háborúk. A szövegeink mélyebbek ennél, több síkon értelmezhetők, hiszen a mindennapi élet is tükröződik bennük. Az afganisztáni balhé pedig, nos az egy elb...ott dolog.
Milyen a jelenlegi közhangulat Angliában? Nem tartanak az emberek attól, hogy az ország terrortámadás célpontjává válhat?
Pillanatnyilag a lépfene átterjedésétől tartanak leginkább az emberek, és rengeteg gázálarc fogy...
A szó tágabb értelmében kivel vagy mivel kell megküzdenetek a mindennapokban zenészként vagy magánemberként?
Az élet maga a háború.
Mennyire tudatos, hogy a lemezborítóitokon rendre csatajelenetek láthatók, csak éppen más történelmi korszakokból, méghozzá időrendi sorrendben?
Nem igazán. Mindig vannak ötleteink, elgondolásaink arra vonatkozóan, hogy nézzenek ki és mit ábrázoljanak, de azt hiszem, önmagukért beszélnek.
Milyennek képzeled el a jövő hadviselését?
Gyorsnak.
És a következő Bolt Thrower borító(ka)t, ha már itt tartunk?
Még gyorsabbnak.
A zenekar férfi tagjai közül (mivel basszusgitáron Jo Bench "hadistennő" nyomul - a szerk.) volt valaki katona?
Nem. A testvérem most szolgál a seregben, az apám meg a nagyapám is volt katona, és több más hozzátartozónknak is van katonai múltja. Nekünk nincs, mert nem tudnánk elviselni az ottani fegyelmezést. Igaz, mi a magunk módján már megtanultuk, mi a fegyelem. Nyilván nekünk se mondhatja meg senki, mit tegyünk...
Dolgoztok a zenekar mellett? Feltételezem, a zenélés nektek nem hoz elég pénzt a megélhetéshez.
Á, én próbálok nem dolgozni, ha nem muszáj. Néha elvagyok a nélkül is, bár néha muszáj elvállalni valamit mondjuk három hónapra vagy fél évre. Van úgy, hogy van elég pénzünk és van úgy, hogy nincs. Dehát ilyen az élet... Szóval időnként dolgozgatunk, de nem túl sokáig.
Mi a helyzet a soron következő turnéval?
2002. január 10-én kezdjük. Az első 25 buli már le van kötve és ehhez folyamatosan jönnek az újabb dátumok. Vagyis még alakul az egész.
Budapest is sorra kerül majd?
Az első 25-ben nincs benne, a többi még szervezés alatt áll.
Kik lesznek a társaitok ezúttal?
Rengetegen jönnének velünk szívesen és egy nagy halom cd-t kell még áthallgatnunk, úgyhogy nincs még végleges döntés.
15 éve vagytok már a pályán, ami hosszú idő, főleg egy magatokfajta underground death metal csapat esetében... Mi volt a legjobb illetve legrosszabb élményetek, emléketek ebből a 15 évből?
A kettő egy és ugyanaz. Elbírjuk ezt is, azt is! Ha amellett a sok pozitív élmény mellett, amely osztályrésze volt a Bolt Throwernek, történnek is negatív dolgok is, mi pozitívumot kovácsolunk ezekből. Persze jöttek rossz idők, mélypontok, de az már a múlt. Nem is azt mondjuk, hogy egy dolog jó vagy rossz: egyszerűen olyan, amilyen...