Shock!

Klasszikus, old school rock'n'rollban utazik a budapesti Headbengs zenekar, akik 2005-ben alakultak, és a tavalyi év óta futnak a jelenlegi néven. Barabás Gergő énekes/gitáros, Szula Bálint basszusgitáros és Paczolay András dobos olyan zenekarokat tart példaképnek, mint a Beatles, a Rolling Stones, a Led Zeppelin, az AC/DC, a Black Sabbath vagy itthonról a klasszikus Hobo Blues Band, és energikus élő fellépéseikkel máris kialakult körülöttük egy mag itthon, amire a későbbiekben jól lehet majd építkezni. Velük beszélgettünk.

Nemrég megkaptátok a Gumizsiráfot. Mit jelentett számotokra ez az elismerés, különösen annak fényében, hogy a zenekarral sokan garantáltan csak az utóbbi egy-két évben találkoztak először?

Nem számítottunk rá, meglepődtünk, de nagyon örülünk. Először csak annyit tudtunk hogy játszani fogunk aznap este a Dürerben, halloween, hippi tematika, feldolgozások, már ekkor azt gondoltuk, hogy király buli lesz. Aztán a honlapot nézve rájöttünk, hogy jelöltek is vagyunk, ekkor csúszott még magasabbra a szemöldökünk. Aztán a fellépésünk előtt kábé. negyed órával a kiosztón a mi nevünket mondta be a mikrofonba a punnanys Felcser Máté, és akkor már az állunkat kellett keresnünk a padlón a tömegben. Egyikünk közben el volt tűnve a backstage-ben, úgy szaladtunk fel a színpadra pár szóra. Jó érzés, az pedig külön klassz dolog, hogy az est bevételét jótékony célra fordították a szervezők, például Szujó Dani és Csongor Bálint, és nem csak dumáltak, tényleg vettek is egy kórházi műszert az újszülött intenzív osztályra. De a zsiráf a legjobb, azóta a próbateremben néz minket a hülye fejével, imádjuk. A fellépés is bomba volt, amit a díjkiosztón nyomtunk, emlékezetes este marad.

Lassan tíz éve együtt vagytok. Mi a titka a felállás stabilitásának?

Stabilitásnak nem neveznénk, inkább mindennapos küzdelemnek. Segít, hogy együtt nőttünk fel Rákosszentmihályon, együtt tanultunk meg zenélni, az első ezzel kapcsolatos elmények egyszerre értek minket. Most novemberben volt a legelső koncertünk tizedik évfordulója, előtte kábé. fél évvel kezdtük el az utat. Közben kiismertük egymást, talán kicsit jobban toleráljuk egymás hülyeségét, mint egy kívülállóét. Azt is tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva: ha kivesszük az egyik elemet, nem nagyon működne a dolog. Vagy jöhetnénk azzal a klisével is, hogy a zene a szerelem, a banda a házasság. Van benne igazság.

Milyen zenekarok hatására alakultatok, és mennyit módosult az irány az eredetihez képest?

A legalapvetőbb, legősibb kedvenc a Beatles, őket mindhárman imádjuk, sőt, annál is többre tartjuk. Gergő miattuk kezdett el gitározni gyerekkorában, ha ez nem történik meg, akkor ma nem vagyunk itt mi sem. Kezdetben voltak beatesebb saját dalaink, ez később bedurvult, egyre rockosabb, rock'n'rollosabb témák jöttek. Emellett ha úgy adódott, teljesen más stílusokat is kipróbáltunk, mert például Bob Marley is a kedvencek között van, Gergő őt legalább annyira tudja, mint egy másik szintén favoritot, Angus Youngot az AC/DC-ből. Sokat tehát nem módosult a fő irány, de vadabbak, energikusabbak és zúzósabbak lettünk, ami bármikor bármilyen irányban változhat még. Fontos a látókör szélesítése.

Miért volt szükséges a névváltoztatás, és miért pont Headbengs?

Számunkra ez lényegtelen, de régen BackBeet volt a nevünk, amit se leírni, se kimondani nem lehetett anélkül, hogy legalább egyszer vissza ne kérdezzen rá az ember, mert nem egyértelmű. Volt egy nyolchónapos szünetünk, és amikor onnan újraindultunk, akkor jött az ötlet, hogy legyen a név könnyebben megjegyezhető és leírható. Hát, nem lett könnyebb, ezt is máshogy írjuk, mint ahogy alapból kéne, sőt, nyelvtanilag sincs értelme, de kit érdekel? Illik hozzánk, jellemez minket, a fejrázásra utal. Aki eljön egy koncertünkre, az az első másodpercben megérti.

Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés, és mennyit alakult ez a régebbi időkhöz képest?

Az egyikünk hoz egy ötletet, a másik kettő meg belerakja a magáét, bár Gergő a fő dalszerző és szövegíró. Csinál egy headet, a ritmusszekció pedig megbengeli, így szoktuk mondani. Valamikor csak egy téma van, máskor egy készebb dalvázlat, ez változó. Kell az ihlet, nem agyból írunk, inkább ösztönből, érzésből. Nagy megfejtések sincsenek, ezt nem is tagadjuk, bár vannak olyan dalaink is a tarsolyban, amik például összetett, több mint tízperces pszichedelikus rock'n'roll őrületek. Azokat még nem vettük fel, majd kijövünk velük, ha már sztárok vagyunk, és bármit megtehetünk. Még kell hozzá pár nap.

Miért fontos, hogy Magyarországon magyar nyelven zenéljetek, és nem nehezíti-e mindez a külföldi érvényesüléseteket?

Itthon jobb magyarul tolni, ez egyértelmű. Angolul is lehet üvölteni koncerten a kedvenc hazai együttesed dalait, de magyarul még királyabb. Külföldön pedig két út van, mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai is, mint minden másnak. Ahogy külföldön a Tankcsapda is kinti magyaroknak játszik magyarul, az azért király, közvetlen, hiteles, átmegy, nincs kérdés. Igaz, hogy egy külföldinek talán nehezebb így befogadni, de ilyen esetben nem is ők az elsődleges célközönség. Ha viszont magyar bandaként külföldieket céloz meg valaki, és ott is szeretne érvényesülni, akkor alkalmasabb az angol, ez is világos. Egyaránt jól kell tudni szöveget írni és énekelni is egy idegen nyelven, anélkül eleve nem működhet a dolog. És persze nagyon ritka esetben egy magyarul éneklő banda zenéje is bejöhet egy külföldi ember számára, még ha ez nem is annyira jellemző.

Milyen terveitek vannak külföldre nézve, van-e reális esély komolyabb külföldi jelenlétre?

Természetesen érdekel minket a kérdés, de egyelőre itthon akarjuk megvetni a lábunkat, egy biztos alapot kiharcolni, abból aztán lehet tovább építkezni – akár külföldre is. Amíg ez nem sikerül, addig nem raális a kijutás. És ahogy már említettük, kinti magyaroknak nagyon szívesen tolnánk a zenénket az anyanyelvünkön, erre a legtöbb esély a határok mentén, egészen Erdélyig, a Kárpát-medencében van. Felvidéken már játszottunk, nagy élmény, vendégszerető közönségünk volt. Ugyanakkor csináltunk már angol átiratot is az egyik dalunkhoz, ha nem is közvetlenül a kinti terjeszkedés miatt. Azt sem vetettük el, lehet még folytatása, ha aktuális lesz a kérdés.

Érezhető-e a koncerteken vagy úgy általában, hogy a Petőfi Rádióban néha előfordulnak a dalaitok? Mennyit számít szerintetek manapság a rádiós játszás Magyarországon?

Sokat számíthat, ha valakinek kellőképpen felkapját a dalát, dalait. Mi is észrevettük már: ha nem is ordító a különbség, de szépen fokozatosan egyre több jó csaj táncol a színpad előtt, és egy-egy dalnál egyre több ember kapja fel a fejét, hogy „ja, ezt ismerem!". Hálásak is vagyunk a Petőfi Rádiónak, hogy azt a pár dalunkat adják néha. Szerintünk egy csomó rádióbarát számunk van amúgy, de többnyire elutasítják az új darabokat, nem merik játszani, mondván, hogy nem elég populáris, túl karcos. Na, ezért is csípjük a '70-es évek zenei világát, mert akkor még egészen másról szólt ez a dolog is. És persze ott a kérdés, hogy egy rádió alakítja-e a közízlést, vagy annak behódolva, azután megy, illetve, hogy melyik a helyesebb. Előnyösebb lenne ebből a szempontból, ha nagyon könnyen emészthető, 21. századi geek szövegekkel megspékelt, langyos party-popot játszanánk, a megfelelő körítéssel, ami persze szóba sem jöhet.

Ugyanúgy befértek egy koncerten a 30Y, mint a Skindred elé, bár utóbbi ugye végül sajnos nem jött össze. Szerintetek mitől kompatibilis több irányba is a Headbengs?

A kérdésre az lehet a válasz, hogy összességében véve szívből zenélünk, táncolható, énekelhető az előadás, nem kell megfejteni. Azért mennek koncertre az emberek, hogy tomboljanak, üvöltsenek, mozogjanak, jól érezzék magukat, ez közös nevező lehet az eltérő sítulsú bandák között is. Tudunk amúgy eltérő összhatású műsorokat játszani, ezt mindig az adott alkalomhoz lőjük be. Játszottunk már faluhelyen kamionplatón, bálteremben szmokingos gólyáknak, gyerekeknek napfényes délután, Budapest legjobban felszerelt klubjaiban szőrös metálfanoknak, totál vegyes közönségnek élőben a tévében, punkokkal egy mocskos lebujban, őrjöngő egyetemistáknak szakadó esőben, és király zenekarok előtt az ő közönségüknek. Mindegyiket imádtuk, ha nem is volt könnyű megnyerni egy-egy hallgatóságot. Eddig még nem dobáltak meg minket. Persze még jöhet bármi, de az eddigi tapasztalataink kifejezetten pozitívak.

Mi a 2016-os menetrend a zenekar számára? Terveztek-e nagylemezt, van-e egyáltalán értelme még ennek manapság?

Van értelme, és tervezünk is, de az egy másik kérdés hogy ez meg is valósulhat-e. Soha nem volt még például lemezbemutató koncertünk, ez így tíz év után már esedékes lenne. Mondjuk tíz éves szülinapi koncertünk sem volt. Sok koncert, új dalok, új videók, közönségépítés... Idén nyáron is szeretnénk megcsípni annyi fesztiválfellépést, amennyit csak tudunk, a lényeg hogy ne álljunk meg, tudjunk újat mutatni magunknak és az embereknek. A nagylemez nem halott formátum, nálunk legalábbis semmiképpen nem az, mindig hallgatunk komplett albumokat, és tudjuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül.

Szerintetek mi a plafon itthon ismertség, népszerűség szempontjából ezzel a zenével?

A plafon nem mozdulatlan, vannak, akiknek mindig sikerül feljebb tolni, ez az állhatatosságon, kitartáson, a jó számokon és a szerencsén is múlik. Ami minket illet, rozoga turnébusz, arcbarúgós, jól működő hangosítás, jó kis közönség, rendszeres fellépések – ennél többet nem kívánunk. Fizetségnek egy nagy zsák cukorka, és fizessék a fogorvost.

Kiket éreztek magatokhoz közelállónak szellemiség vagy zene tekintetében a hazai színtérről?

Supernem, Uzipov, Fish!, Fatal Error, 30y, Tankcsapda, Ganxsta Zolee, Czutor Zoli, Soulbreakers, ők nagyon kutyák, ahogy a Junkie Jack Flash is. Az Ektomorf is jól csinálja, aztán a HolyChiks, Babel, Middlemist Red, Margaret Island, Biebers, ők mind király arcok és/vagy jó zenét játszanak, de még folytathatnánk a sort. Legfőképpen persze a Headbengs és Kis Grófo, ők odateszik.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Gergőnél az AC/DC-től a Back In Black, Bob Marleytól a Babylon By Bus és a Muzsikástól a Dúdoltam én. Bálintnak a Black Sabbathtól a Sabbath Bloody Sabbath, a Led Zeppelin Physical Graffitije és a Grand Funk Railroad On Time-ja. Andrisnak a Beatles White Albuma, a Kopaszkutya a Hobo Blues Bandtől, és a Sticky Fingers a Rolling Stonestól.

Kiket tekintetek meghatározó hangszereseknek?

Kihagyhatatlan például John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo. Page, Plant, Jones és John Bonham a Led Zeppelinből. Keith Richards, Angus Young, Malcolm Young, Phil Rudd, Tony Iommy, Geezer Butler, Bill Ward, Dave Grohl, Jack White, Alicia Keys, Flea, Papp Szabi, Jimi Hendrix, Póka Egon, Ray Manzarek, Ray Charles, Jerry Lee Lewis, Chuck Berry, Buddy Rich...

Mi az élet értelme?

Nincs értelme. Mi, emberek csillagközi por vagyunk, ami összeállt egy bizonyos időre, mielőtt ismét szétoszlik Az egyetlen szóba jöhető lehetősége mindenkinek az lenne, hogy jól érezze magát. Amúgy pedig az élet értelme zenekart alapítani és tolni a boogiet.