Nem hiszem, hogy nagy bemutatásra szorulna Shane Embury. Vagy Jesse Pintado. Meg persze Nick Barker és Peter Tagtgren. Shane és Jesse egyszer csak gondolt egyet és leültek agyalni egy igazán brutális zenekar alapításán. Kerestek egy dobost és egy hörgőst maguk mellé, felvettek a nagylemeznyi őrületet, ami kipattant a fejükből, és íme, a Lock Up megszületett.
Néhány részletet a metalszakma egyik legcsúnyább - ámde aranyszívű - képviselője, Shane Embury osztott meg velünk.
A zenekari infólapon olvastam ugyan a sztorit a zenekar megalakulásáról, de elmesélnéd bővebben, hogy miért és hogyan született meg a Lock Up?
Tavaly év elején mikor Nick a Cradle Of Filth legutóbbi albumát vette fel Birminghamben, egy csomó időt töltöttünk együtt, mert amúgy nagyon jó barátok vagyunk. Klubokba mászkáltunk, elég sokat iszogattunk, felemlegettük a kedvenc thrash lemezeinket, beszélgettünk ezekről a klasszikus anyagokról, és elhatároztuk, hogy összehozunk egy ilyen zenekart, valami olyasmit, ami felülmúlja azokat a nyolcvanas évek közepén/végén létező zenekarokat. Amolyan jó kis grindos hardcore-os zenében gondolkodtunk. Tulajdonképpen Jesse-nek volt egy csomó felhasználatlan riffje, és kitaláltuk, hogy felveszünk valami igazán gyors, agresszív zenét. Összejöttünk, hogy megcsináljuk együtt a nótákat, megkerestük Nicket - aki amúgy egy remek dobos -, aztán bementünk egy stúdióba, hogy felvegyük a lemezt.
Tényleg ennyire spontán módon alakult az egész?
Igen, valahogy így. Ha néhány barát összeáll egy projekt erejéig, az valahogy ma már egy természetes dolog, nem úgy, mint a nyolcvanas években, akkoriban ez teljesen másképp működött. Más volt, ha mint egy zenekar vettél fel egy lemezt vagy egy projektként. Ma már ez az egész nagyon gyorsan összehozható, szinte csak az energiát kell nyakon ragadni.
Elégedett vagy ezzel az albummal?
Ó, igen, nagyon! Magunknak készítettük, ebben a stílusban akartunk valamit mutatni, görcsölés nélkül, a saját örömünkre.
Milyen hatásai vannak a lemeznek?
Hú, talán a korai Slayer, a Death, Dark Angel amit meg tudnék említeni, ezekből próbáltuk a saját stílusunkat kialakítani.
Kedvenc nótád van?
Kedvenc dal? Hmmm... ez minden héten változik, szeretem a Tragic Faith-t, ez az egyik kedvencem, jó kis őrült nóta.
Melyik a legextrémebb szöveg szerinted?
Hmmm. Nehéz ezt így megmondani, talán megemlíteném a Salvation Thru Destruciont, aminek a Napalm Death volt manageréről szól.
Lesz folytatása ennek a projektnek vagy csak egyszeri alkalomra szól?
Persze, feltétlenül folytatni akarjuk. Csak egy kis szünet kell, hogy bemenjünk a stúdióba és felvegyük majd a kis őrült ötleteinket, Jesse-nek van jó pár ötlete talonban. Remélem lesz majd pár koncertünk is a lekötött időpontjaink között valamikor. Aztán majd mindenképpen akarunk készíteni még egy albumot.
Van olyan dal, ami nem került fel a lemezre?
A promóciós változatról hiányzik egy dal, egy jó gyors darab, ami végül nem került fel oda. Egyébként minden, amit rögzítettünk hallható rajta.
Könnyű volt ehhez a zenéhez kiadót találnotok?
Valószínűleg nem lett volna túl könnyű, ha nincs egy olyan ember, akit érdekelt, amit csinálunk, azt hiszem ez inkább szerencse, hogy sikerült.
Turné lesz?
Persze, szeretnénk pár koncertet adni, talán néhány fesztiválra eljutunk.
Honnan jött a zenekarnév?
Két éve, amikor Amerikában turnéztunk a Napalm Death-el, és ott a brazil Krisiun játszott velünk - ők egyébként nagyon gyors zenét játszanak, minden számuk az elejétől a végéig szünet nélkül iszonyatosan gyors -, az egyik gitártechnikusunk használta rájuk azt a kifejezést, hogy "locking up group", szóval ez egy amolyan becenév az ilyen pusztítóan gyors tempóra, ezért lettünk mi is Lock Up.
Mi van a többi zenekarral?
Nick most a Dimmu Borgirban játszik, a Napalm az európai turné után nekiáll felvenni az új lemezt. A Hypocrisy néhány németországi fesztiválfellépés után Amerikába megy. Igazából nem vagyok ebben annyira képben, Peter elég elfoglalt a stúdiója miatt.
És mi van a Meathook Seeddel?
Épp múlt héten jött ki az új lemez a Dream Catcher kiadónál, ami a Napalm Death új kiadója is egyben. A Music From Nations-től jött el egy srác, és ő alapította a kiadót, és megjelenteti a Meathook Seedet és a Napalm-ot. A MS sokkal dallamosabb az első lemeznél. Remélhetőleg majd tetszik az embereknek, de más lett, mint az előző, az biztos.
Mit gondolsz mi a legnagyobb különbség egy metal zenekar számára a nyolcvanas évek világa és a ma között?
Talán a legnagyobb különbség az, hogy a mai zenekaroknak sokkal könnyebb lemezt felvenniük, rengeteg bandának megvan arra a lehetősége, hogy nagyon gyorsan rögzítsen egy albumot, ami tényleg nagyon jó dolog, csak sajnos sok esetben műanyag lesz a végeredmény. Szóval szerintem ez a legnagyobb különbség, hogy könnyebb lemezt felvenni, bár csak az én tapasztalataim alapján tudok beszélni, mikor még a demókat vettük fel és küldözgettük a kiadóknak. Sokkal több a lemezkiadó most, mint amennyi igazán hasznos belőlük.
Mi a célotok ezzel a lemezzel?
Az elmúlt pár évben mindenféle extrém zene visszajött a zenei életbe, rengeteg különböző féle, ezzel a lemezzel meg csak azt akartuk megmutatni, hogy lehet úgy nagyon durvának lenni, hogy az eredetiség nem veszik el. Csináltunk magunknak és a hallgatóknak egy jó kis gyors lemezt.
