Shock!

Masters Of Metal névre hallgat az az új csapat, amely valójában nem is annyira új, mint első látásra tűnik: a zenekarban a kultikus US thrash/power/speed metalos Agent Steel hangszeresei játsszák azt a zenét, amivel legendás hírnévre tettek szert a fémzene fénykorában. A híresen különc John Cyriis énekessel leszállított 1985-ös Sceptics Apocalypse és 1987-es The Unstoppable Force albumok, illetve a kettő között megjelentetett Mad Locust Rising EP a '80-as évek emblematikus amerikai heavy metal művei közé tartoznak, de a banda a Bruce Hall vokalizálásával ellátott három újkori anyaggal is méltó maradt a névhez. Noha a régi témákat a Masters Of Metal is műsoron tartja majd, Juan Garcia gitáros a Shock!-nak adott interjújában még ennek ellenére is igyekezett hangsúlyozni, hogy ez egy teljesen új fejezet.

Bevallom, kicsit nehezen követtem a felétek zajló eseményeket az utóbbi években. Az még világos, hogy Bruce Hall 2010-ben kilépett, és pár fesztiválra visszahoztátok az eredeti frontembert, John Cyriist, de hová lett John, hogy került a helyére Rick Mythiasin a Steel Prophetből, miért kezdtetek el Masters Of Metal néven játszani vele, és végül hová tűnt Rick is?

(nevet) Őrülten hangzik, ugye? Nos, jól van, megpróbálom összefoglalni röviden a lényeget... Valóban Bruce kilépésével kezdődött minden, aki nagyszerű srác és kiváló énekes, de egy idő után már nem élvezte a turnézást, illetve az azzal járó körülményeket. Egyszerűen nem volt már boldog a csapatban, és mivel egy zenekarban öt különböző személyiség dolgozik közösen, aligha kell külön elmagyaráznom, miért nem szórakoztató folyamatosan olyasvalaki társaságában lenni, aki nem érzi jól magát az adott szituációban. A 2009-es finn Jalometalli fesztivál után gyakorlatilag meg is szűnt vele a kommunikáció, így nem lepett meg minket a döntése. Ezután tért vissza John Cyriis, aminek a rajongótáborunkban hihetetlenül jó visszhangja volt, de nekünk is jólesett visszamenni az időben, és helyretenni a régi dolgokat vele. Tudod, eleve elég furcsa körülmények között oszlottunk fel a '80-as években... Adtunk Japánban két bulit, így a 2010-es Thrash Domination fesztiválon játszottunk az Exodusszal, a Nevermore-ral és a helyi Outrage-dzsel, aztán a 2011-es Sweden Rockon is felléptünk vele. Ezek a bulik rendben lementek. Nem mondom, hogy Johnon nem érződött a hosszú kihagyás, de jól teljesített. Ezután viszont ismét előkerültek ugyanazok a dolgok, amik már a múltban is problémákat okoztak a zenekarban, és ezeket nem tudtuk megoldani. Így aztán úgy alakult, hogy John megint távozott, mi pedig ott álltunk énekes nélkül, előttünk a lekötött 70.000 Tons Of Metal fesztivállal és a Keep It True-val. A Rock Hard fesztivált pedig le kellett mondanunk, amit azóta is nagyon sajnálok. Mivel a hajós bulit semmiképp sem akartuk törölni, végül úgy alakult, hogy Rick Mythiasin, illetve James Rivera segített ki minket. Ez persze nem valami professzionális megoldás, nem is rajongok az ilyesmiért, de nem volt választásunk, és végül egész jól sült el a dolog, óriási volt a hangulat. Így aztán a Keep It True-ra már Rickkel mentünk.

Csak már Masters Of Metal néven...

Így van. Úgy döntöttünk, hagyjuk békében az Agent Steel nevet, mert nem akartunk volna belemenni olyan énekescserélgetősdibe, ami más bandáknál gyakran előfordul. Az Agent Steel csakis a Cyriisszel felálló zenekart jelenti onnantól fogva, hogy John visszatért.

Egyáltalán honnan került elő megint John? Úgy tudom, az újjáalakulás előtt hónapokig kerestétek minden eredmény nélkül...

Valóban így történt. A csapat 1988 körül oszlott fel, és utána gyakorlatilag nem is hallottunk Cyriis felől egészen addig, míg az Omega Conspiracy album 1999-es kiadása után be nem jelentkezett nálunk az ügyvédje útján. A névhasználatot kifogásolta, de végül megállapodtunk vele a jogi szakértőkön keresztül, hogy továbbra is Agent Steelként működhessünk. Aztán utána hasonlóan hirtelen bukkant fel megint, miután közzétettük a hírt Bruce távozásáról, a többit pedig már tudod. Lehet, hogy John belement volna abba, hogy menjünk tovább most is Agent Steelként, de ezután már mi nem tartottuk volna helyesnek, ha így teszünk. Bezárult a kör, és azt mondtuk, kezdjünk inkább egy új fejezetet. A dolog másik oldala, hogy semmiképpen sem akartam volna elindulni azon az úton, amire a Queensryche is rálépett, mert annál nevetségesebb aztán tényleg nem létezik. Rossz a zenekarnak, rossz a rajongóknak, rossz sajtót hoz, és így tovább... A heavy metal számomra nem erről szól. Ez egy sokkal tisztább helyzet.

És mi történt végül Rickkel, hogy már ő sincs a képben?

Eleinte minden a lehető legszebben haladt, olyannyira, hogy meg is írtunk és részben fel is vettünk vele egy teljes lemeznyi dalt. Aztán egy idő után elkezdett úgy viselkedni, amit én nem tartok professzionálisnak. A részletekbe nem akarok belemenni, főleg, mert Rick is óriási énekes, és nincs is már ennek igazi jelentősége. A lényeg annyi, hogy a Masters Of Metalban innentől kezdve Bernie Versailles felel az énekért is.

Egyáltalán nem is akartatok mást keresni?

Annyi problémánk volt az énekesekkel a karrierünk során, hogy nem. A műfaj legnagyobb zenekarai mind négytagúak: ott a Metallica, a Slayer, a Megadeth, én pedig mindig csak néztem őket, hogy milyen egyszerű nekik! (nevet) Ezzel most nyilván nem azt mondom, hogy minden énekes szükségszerűen nehéz eset, de úgy álltunk az egészhez, hogy végülis mit veszíthetünk, ha megpróbáljuk mi is négyesben? És az egészben az a legviccesebb, hogy én magam sem tudtam, mennyire jól énekel Bernie! (nevet)

Ezen a ponton muszáj feltennem azt a kérdést, ami ezekben a napokban alighanem az összes Agent Steel rajongó fejében ott kering... Cyriis és Bruce egyaránt kivételes képességű énekesek nagy hangterjedelemmel, és igen komoly magasakat tudnak kitolni minden gond nélkül. Bernie mennyire lesz képes igazságot szolgáltatni élőben a régi daloknak?

Abszolút jogos a felvetésed, és többek között ez is közrejátszik abban, hogy semmiképpen sem szeretnénk Agent Steelnek hívni a zenekart. Aggodalomra viszont nincs ok: lehet, hogy Bernie hangterjedelme kisebb, ellenben ő is tud azért magasra menni, attól pedig senkinek sem kell tartania, hogy esetleg hamis lenne, mert végig pontosan énekel. Én már hallottam őt régi dalokat énekelni, és baromi jól nyomja. Élőben mindenki megbizonyosodhat majd róla, hogy helyes döntést hoztunk!

Mi lesz most az említett Rick-féle lemezanyaggal? Elfelejtitek, vagy ezeket a dalokat adjátok majd ki Bernie énekével?

Az utóbbi. Annak semmi értelme nem lett volna, hogy most Rickkel kiadjunk egy albumot, így aztán úgy döntöttünk, felvesszük a nótákat Bernie hangjával, és ahol kell, hozzá is alakítjuk ezeket az ő torkához. Ez a most kiadott négyszámos EP szerintem nagyon tisztán mutatja, milyen irányra lehet számítani a leendő teljes albumtól. Azt persze el tudom képzelni, hogy egy, és csakis egyetlenegy Rick által felénekelt dalt amolyan bónuszként, csakis a rajongók kedvéért nyilvánosságra hozzunk, mert egyébként békében váltunk el tőle is, abszolút nincs harag. Vannak egyébként még régebbi darabok is, amiket előszedtünk most, hiszen az Alienigma óta már hat év telt el. Három dalt utána még Bruce-szal is összeraktunk, és ezeket is hiba lett volna kidobni, mert nagyon jók.

Cyriisszel nem készültek esetleg új felvételek?

Nem, semmi. Mire lekötöttük volna a stúdiót, már ismét felütötték a fejüket a problémák, szóval végül nem jött össze a dolog.

Azt azért megnyugvással látom, hogy az ufós témáknak továbbra sem intettetek búcsút...

(nevet) Nem hát! Ehhez az elejétől fogva ragaszkodunk, amolyan tradicionális védjegy, ami mindig is jellemző volt ránk, és a zenekar különlegességéhez is nagyban hozzájárult.

Mennyiben gondolsz manapság mást a földönkívüliekről, mint mondjuk a '80-as években?

Annyiban mindenképpen, hogy ma már tisztában vagyok vele: az emberiség még nem készült fel ilyen horderejű információk befogadására. Szóval ma már abszolút megértem a kormányokat, amiért szigorúan titkos információként kezelnek minden vonatkozó ismeretet és adatot. Egyébként pedig változatlanul szilárdan hiszek benne, hogy léteznek földönkívüli intelligens lények az univerzumban, és abban is, hogy ezek néha meglátogatnak minket.

Neked netán volt már valaha „harmadik típusú találkozásod"?

Hát nem ismered a dalainkat? (nevet) A viccet félretéve: nem mostanában, hanem még évekkel ezelőtt többször is láttam ufókat a sivatagban. Az ember arrafelé persze sosem tudhatja, hogy valamilyen katonai légijárművet, új repülőtípust lát-e az égen, vagy pedig tényleg valamit egy másik világból. Szóval nem is állítok semmit ezzel kapcsolatban, de az biztos, hogy ufók voltak: azonosítatlan repülő tárgyak.

Akkor nézzük is inkább a jövőbeli terveiteket. Mikor jöhet ki a teljes lemez?

Jó kérdés... Mint mondtam, még fel kell venni újból mindent, és ezzel nem kevés dolgunk akad, szóval 2013 végét, 2014 elejét saccolnám. De előtte még Európában is lesz az EP-nek egy hivatalos kiadása, méghozzá az amerikaihoz képest valószínűleg bónuszfelvételekkel, terveink szerint régi Agent Steel dalok olyan koncertfelvételeivel, amiket már Bernie énekel. Nagyjából ezzel egyidőben, szeptember vége környékén át is megyünk majd Európába egy rövidebb turnéra. Pontosan most meg nem mondom neked, de körülbelül tíz koncertről van szó, amelyeknek a banda bemutatása és az EP megismertetése a célja. Lesz még egy további klip is addig. Ezután véglegesítjük a teljes albumot, és ahogy most látom, nagyjából úgy 2014 márciusa környékén térünk vissza ismét Európába. És persze jó lenne felétek játszani a jövő évi fesztiválszezonban is...

Szerinted mennyire tud majd könnyen érvényesülni egy hozzátok hasonló régi-új underground banda a mai zeneipari körülmények között?

Őszintén szólva úgy gondolom, hogy aki a helyes okok miatt zenél, vagyis a zene szeretetéért, az önkifejezés miatt, ha úgy tetszik, a művészetért, annak ma is jó esélyei vannak, amennyiben el tudja juttatni a produkciója hírét a közönséghez. Ha viszont egy zenekar alapvetően pénzt akar csinálni, már más a helyzet, hiszen még a nagy bandáknak is meg kell szenvedniük manapság, hogy tényleg jól keressenek a zenéléssel. Az internet kiszélesítette a lehetőségek tárházát, bár a rengeteg csapat között nem könnyű eligazodni és kitűnni. Összességében kicsit talán nehezebb ma a helyzet, mint a '80-as vagy akár a '90-es években, de én azért távolról sem látom reménytelennek a mostani állapotokat.

Miből élsz egyébként?

Egy lemeztársaságnál dolgozom, méghozzá egy olyan cégnél, amelyik nem metalban utazik, hanem más típusú zenékben.

Az itt szerzett tapasztalataid, kapcsolataid tudják esetleg segíteni a Masters Of Metal ügyeit?

Ez majd idővel elválik. Szép számmal vannak ismeretségeim a szakmában a munkám révén, de hogy képes leszek-e majd ezeket kamatoztatni a kiadás, a terjesztés és az egyéb lehetőségek terén, azt egyelőre még nem tudom. De mindenképpen szeretném a javunkra fordítani őket, persze.

Amerikában szerinted milyen esélyekkel indul a Masters Of Metal?

Ezt elég nehéz megmondani, kérdezz meg egy év múlva... Az Egyesült Államok régiónként is nagyon változó, és roppant komoly munkát igényel egy zenekar ismertté tétele. Az eddigi tapasztalataink mindenesetre pozitívak. A Los Angeles-i Death To All koncerten, tudod, ezen a Death tribute bulin például mi voltunk a nyitózenekar, és a közönség nagyon jól reagált erre a thrash/speed muzsikára, pedig előzetesen nem nagyon tudtam, mire számítsak. Játszottunk nemrég a Hiraxszel is, az is remekül sült el. Nem látom okát annak, hogy miért ne tudna működni a zenekar Amerikában. Japán már kicsit keményebb dió lehet, mert ott mind Cyriisnak, mind Bruce-nak komoly kultusza volt, de itt szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a Masters Of Metal nem az Agent Steel, hanem egy új zenekar, egy új történet. Szeretjük a zenét, élvezzük a koncerteket, és ennyi. És persze azt sem tudom eléggé kiemelni, hogy semmiféle negatív érzés nincs bennünk sem Bruce-szal, sem Cyriisszal szemben, mindketten óriási énekesek, egyszerűen csak nem működött velük a dolog. Nem is tartom kizártnak egyébként, hogy a jövőben esetleg legyenek még Agent Steel koncertek Johnnal.

A régi Agent Steel lemezekből mennyi fogyott a '80-as években?

Biztosan sok, ez egyértelmű volt a koncertjeink látogatottságából is. Viszont arról nincs ötletem, pontosan mennyi, mert a lemezcégből sosem tudtunk pontos adatokat kicsikarni, és így természetesen azt sem tudom, hová tűnhetett az a pénz, ami a lemezeladásokból jött be...

Underground szinten mindenesetre igen komoly kultusza van a bandának a mai napig.

Mert nagyon egyedi hangzást alakítottunk ki, ami különlegessé tett minket, és ehhez csak hozzájött az a senki másra nem jellemző szövegvilág, amiről már beszéltünk korábban. Hallgattuk a Venomot, a Metallicát, a Slayert meg a többi bandát, és megpróbáltunk ugyanolyan eredetiek lenni, mint ők. Állati jó érzés például, hogy egy olyan banda is hivatkozik az Agent Steelre, mint például a Darkthrone. Nem vagyok különösebben nagy black metal rajongó, így csak akkor hallgattam meg az új lemezüket, a The Underground Resistance-et, amikor olvastam, hogy Fenriz emlegeti a nevünket az anyag kapcsán. Meghallgattam az albumot, amit egyébként nem is igazán tartok black metalnak, és sokat pörög nálam mostanában, nagyon tetszik. Tényleg érzem benne itt-ott az Agent Steel ízeket is.

Miket hallgatsz még szívesen mostanában?

Például az új Testament lemezt, a Dark Roots Of Earthöt. De az olyan régi kedvenceket is rendszeresen előveszem, mint a Bark At The Moon, a Bonded By Blood vagy az Among The Living.

Az Agent Steel utáni csapatoddal, az Evildeaddel nem tervezel valami aktivitást a jövőben?

2010-ben újjáalakultunk, adtunk is pár koncertet Észak-Amerikában és Európában, sőt, Blessed And Divine címmel fel is vettünk egy új dalt. Jó visszhangok érkeztek akkoriban, de a csapat ismét inaktív bizonyos belső okok miatt. Én mindenképpen szeretném, ha lenne folytatás, hiszen az Evildead alapvetően eleve az én zenekarom volt, de ahhoz egy húron kellene pendülnünk a többiekkel, azonos víziókkal.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Megadethtől a Rust In Peace, a Metallicától a Master Of Puppets, és mi is legyen a harmadik... Az biztos, hogy Iron Maiden, viszont nem tudok választani a Killers és a The Number Of The Beast közül.

Mi az élet értelme?

Épp ma gondolkodtam ezen, pont a Dark Roots Of Earth címadó dalának hallgatása közben, ahol az egyik sor beindította az agyamat. Összességében azt hiszem, az, hogy rájöjjünk, milyen hatalmas is valójában az univerzum, amelyben végtelen számú létező él. Ebből következően pedig egyszerű a dolgunk: élveznünk kell azt a rövid időt, ami itt, ezen a bolygón megadatott számunkra.