Shock!

1990-ben jelent meg Magyarország legelső thrash nagylemeze, az Ugass kutya!, a Moby Dick debütalbuma. A lemez novemberben teljesen friss kiadásban látott napvilágot, melynek kapcsán a legendás zenekar gitáros/frontemberét, Schmiedl Tamást kértük fel egy kis múltidézésre. Természetesen azért az aktualitások, a Bloody Roots zenekar és Smici jelenlegi stúdiós munkái is szóba kerültek.

Néhány hete jelent meg ismét első lemezetek, az Ugass kutya! az E-Music kiadó gondozásában. Miért pont most láttátok elérkezettnek az időt az újrakiadásra?

Az Ugass kutya! album eredeti kiadójának jogutódja, az E-music Records vezetője Enyedi Ernő keresett meg, hogy szeretnék méltó formában kiadni a klasszikus albumot, eredeti borítóval, bővített booklettel. Örültünk a kezdeményezésnek, hiszen régi problémánk a korábbi albumok beszerezhetetlensége.

1999-ben zenekari kiadásban, majd 2009-ben a Hammer Music által is megjelent mar az Ugass kutya! Kérlek, mesélj kicsit a kiadványról! Miben különbözik ez a kiadás a korábbiaktól?

1990-ben csak kazettán és bakeliten jelent meg az album, a CD akkor még nagyon új formátum volt. A 2009-es kiadás viszont csak CD formátumban jött ki, de teljesen új borítót kapott, aminek sokan nem örültek. A rajongók nem szeretik az efféle változásokat. Tehát összegezve, most jelent meg a lemez másodszor CD formátumban és először az eredeti borítóval. A hanganyag kapott egy új masteringet, ami referencia analóg vasakon történt az MD Stúdióban! A borító ki lett bővítve, egy nagyon szép booklet készült hozzá, minden dalhoz külön oldal és háttérgrafika. Látszik, hogy sok munka lett belepakolva, de az eredmény magáért beszél, nagyon szép kiadvány lett!

Ez az anyag már nem a Hammerből lett H-Music gondozásában jön ki, akikkel több mint másfél évtizedet dolgoztatok együtt. Vége a közös munkának vagy csak erre a kiadványra állapodtatok meg mással?

Ez egy rendkívüli eset, ami remélhetőleg nem befolyásolja a kapcsolatunkat a most már H-Music néven működő kiadónkkal, illetve bízunk benne, hogy inspirálja őket további újrakiadások megvalósításához.

Egyelőre nem készül bakelitverzió. Terveztek-e ilyet is a későbbiekben?

Tervben volt, de annyira költséges és ugyanakkor bizonytalan a gyártás, hogy ebbe most nem mert belevágni sem a kiadó, sem mi. Öt-hét hónap átfutással vállalják a gyártást, pontos időpontot nem tudnak garantálni és a bizonytalan gazdasági helyzet és az infláció, a forint folyamatos leértékelődése miatt még az árakkal is nehéz kalkulálni. Így megtervezni egy megjelenést egy viszonylag drága árucikkre nagyon rizikós.

Adja magát a kérdés, hogy a katalógus többi, hosszú évek óta beszerezhetetlen darabjai is követik-e majd az első lemezt? A Fejfa helyett, az Indul a boksz, a Tisztítótűz és az Atomtámadás soha, semmilyen újrakiadást nem kapott eddig.

A jelenlegi kiadónk a Moby Dick negyvenéves évfordulójára tervbe vette az összes régi album újrakiadását. Felvállalták az engedélyek beszerzését, mi meg azt hittük, végre sikerül megoldani a régi problémát. Sajnos korai volt az öröm, ebből a mai napig nem született eredmény! Bízunk benne, hogy jövő évben valamit sikerül ebből megvalósítani.

Kérlek, mesélj kicsit a hőskorban történtekről! Hogy emlékszel vissza a lemez megszületésének időszakára és a dalszerzésre?

Mindent egy lapra tettünk fel, azt mondtuk: most vagy soha! Én például abbahagytam a munkát, hogy csak a zenekarral és a dalszerzéssel tudjak foglalkozni. Nem volt könnyű vállalás, a szülők nem nézték nagy örömmel, de mi hajthatatlanok voltunk. Semmi más nem lebegett a szemünk előtt, csak a zenélés és a zenekar jövője! Amikor a lemezmegjelenés közelébe jutottunk, át kellett gondolnunk, hogy mi kerüljön fel az albumra a sok év alatt megszületett dalokból. Voltak friss új szerzemények is, de a régi nagy dalokat se akartuk lehagyni. Azért utóbbiakat kicsit áthangszereltük, néhol átírtuk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a dalokat stílusilag, és frissebben, az akkor még gyorsan változó és kialakulóban lévő ízlésünknek megfelelően szólaljanak meg.

Mielőtt magadhoz ragadtad a mikrofont, egy rövid ideig Molics Zsolt volt az énekesetek, aki egy évvel ezelőtt hunyt el. Volt köztetek kapcsolat az elmúlt években?

Nagyon fájó, hogy Zsolt ilyen fiatalon elment. Nagyon értékes tagja volt a zenésztársadalomnak, egy kreatív, tehetséges és jó szándékú ember volt, és ezt nem azért mondom, mert elment. Mindig is tiszteltem és becsültem. Többször nosztalgiával gondoltunk vissza arra a rövid, de tartalmas időszakra amit a zenekarban eltöltött. Sajnos túl nagy volt a Budapest-Sopron távolság és erre ő is, mi is hamar rájöttünk. A legnagyobb barátságban váltunk el, nem szakmai vagy emberi dolgok miatt, hanem mert egyszerűen beláttuk, hogy hosszú távon nem tudjuk a közös munkát, próbákat megoldani. A jó kapcsolatunk mindig megmaradt. Nem volt napi szinten a kommunikáció, de időközönként beszélgettünk telefonon. Legtöbbször, hogy őszinte legyek, ő hívott engem. Ha olvasott vagy hallott rólunk valami, rám csörgött és nagyon hosszasan kibeszéltünk mindent. Nem sokkal a halála előtt is beszéltünk, akkor elég zűrös időszakok voltak a zenekar életében, de Zsolt biztatott, hogy a problémák ellenére ne adjam fel, nekem ezt vinnem kell tovább!

Mire kiadhattátok az első LP-t, a zenekar már közel egy évtizede létezett. Milyen csaták vezettek odáig, hogy végre tényleg stúdióba vonulhattatok? Kik egyengették a zenekar útját kívülről és kik voltak a legfőbb kerékkötők?

Abban az időben egyetlen lemezkiadó vállalat létezett, az MHV, és nem volt egyszerű lemezszerződéshez jutni. Számtalan próbálkozásunk elbukott, de ha kidobtak az ajtón, akkor visszamásztunk az ablakon, Ehhez persze segítség is kellett és mi mindent megtettünk, hogy megtaláljuk! A Beatricének és Nagy Ferónak rengeteget köszönhetünk, hiszen egyrészt rengeteget koncertezhettünk előttük, majd végül Feró volt az is, aki beajánlott minket az akkor első magánkiadóhoz, a Protonhoz. Egy biztos, a szerencsére is szükség van egy karrier megindulásához, és mi akkor jókor voltunk jó helyen. Egyébként többnyire magunk menedzseltük magunkat, és ez nem változott a mai napig sem. Nem könnyű, mindent magunknak kell kitaposni, de legalább a magunk urai vagyunk. Volt persze sok irigyünk is, a szakmai féltékenység néha csúnya dolgokat, történeteket produkál, de ezeken túl kell lépni.

Rengeteg, mára közönségkedvenccé vált dalotok született akkor. Van köztük, ami különösen fontos a szívednek valamilyen személyes okból?

A Keresztes vitéz és a Prometheusz mindenkinek a szívéhez nőtt. Ezek a dalok himnuszokká váltak és jelképezik a fiatalságunkat, a Moby Dick zenekar lényét, az indulást, a kezdeteket. Olyan szeretetcunamit kaptunk ezen dalok által, ami ritkán adatik meg az életben. A kötödés és az emlékek végtelenek.

A Kreator klasszikus anyagainak hatása igen erősen érződik a dalokon. Rajtuk kívül kik voltak akkoriban a legnagyobb hatással rátok?

Olyan nincs, hogy valakinek ne legyenek hatásai, a legnagyobb zenekarok is felnőttek, nevelkedtek valakin, azt viszont ki kell jelentenem, soha nem másoltunk, legalábbis törekedtünk rá, igyekeztünk elkerülni a direkt hatásokat! Ha nem így lenne, nem lehettünk volna ilyen népszerűek és meghatározóak. Imádtunk akkor nagyon sok zenekart, lehetett miből választani, friss volt a műfaj, minden újnak tűnt számunkra. Éjjel-nappal olyan bandákat hallgattam, mint a Judas Priest, Iron Maiden, Motörhead, Metallica, Slayer, Anthrax, Sepultura és társaik.

Ha visszamehetnél az időben, változtatnál valamit a lemezen?

Lehetne mit: jobban feljátszani, szakmailag okoskodni, megfejteni. De nem érdemes. Az úgy volt jó, az annak az időszaknak a lenyomata. Száz százalékig mi voltunk!

Kik voltak Tóth Imre és Kun Árpád, akik több dalban is közreműködtek?

Gyerekkori barátok és iskolatársak! Köszönjük nekik a meghatározó és nagyszerű dalszövegeket! Rengeteg dalsor az iskolában, az órák alatt született meg.

Hogyan került Antonín Dvořák klasszikusa intróként a címadó elé?

Akkoriban nagy divat volt, hogy valami intróval indították a példakép zenekaraink a koncerteket, arra is volt példa, hogy komolyzenével! Ez hatásos kontraszt volt és nagyot ütött a váltás. Elmentem hát a könyvtárba és elkezdtem felvételeket hallgatni. Sok mindent ajánlott a témában nagyobb tapasztalattal rendelkező kedves könyvtáros hölgy, végül ez lett a kiválasztott.

A kultikus borítót megfestő Hörcher Lászlóval hogyan kerültetek kapcsolatba?

Laci abban az időben igen nagy elánnal próbált zenekarok közelébe férkőzni és felajánlani grafikusi, festői szolgálatait. Sikerrel is járt, hiszen több lemezborítót is ő festett akkoriban. Minket is így talált meg és alakult ki a kapcsolat.

Itthon ma már komoly stúdiós szakemberként tartanak számon, de milyen volt az Ugass kutya! dalainak felvétele, még zöldfülűként?

Hatalmas élmény, de ugyanakkor tele is volt a gatyánk. Igaz, jártunk már előtte komoly stúdióban, de komplett albumot még nem vettünk fel és ez igen nagy feladatnak tűnt. Hetekig munkásszállón laktunk, mert másra nem tellett, de nem foglalkoztunk ezzel, meg amúgy is egész nap a stúdióban voltunk.

Ha hinni lehet a legendáriumnak, az Ugass kutya! körülbelül 30 ezer példányban talált gazdára. Ti mit éreztetek ebből a hirtelen jött népszerűségből? A koncertek látogatottságán kívül voltak ennek konkrét jelei? Mennyire volt jellemző akkoriban itthon a rocksztár-jelenség?

Hirtelen nagyobb sztárok lettünk, mint amit manapság el lehet képzelni erről a zenélősdiről! Nem is értettük, mi folyik körülöttünk és még mai fejjel se értem, hogyan alakulhatott ki ez szinte egyik napról a másikra. Élveztük, fürödtünk a sikerben. Szinte bárhol felismertek minket és mindenhol aláírásokat kértek. Valószínűleg a mainstream vonal manapság is megtapasztal ilyen szintű rajongást, de egy magunkfajta thrashbanda számára ez ma elképzelhetetlen!

Azt tudjuk, hogy a közönség imádta a lemezt, de milyen visszhangja volt a sajtóban?

Kezdetben sok kellemetlen kritikát is kaptunk, amit nehezen viseltünk. Még nem volt ebben rutinunk, nem tudtuk kizárni a negatív hatásokat.

2015-ben a szakma képviselői a legnagyobb hatású magyar metállemeznek választották meg az Ugass kutyát. Meglepődtél ezen?

Persze, ilyesmire egyébként se lehet számítani, meg annyira soha nem voltunk a szakma kedvence. Azt is meg kell említenem, hogy az első húsz megválasztott lemez között, további két albumunk is benne volt, amiről már kevesebbet beszélünk, pedig nem kis fegyvertény! Nagyon örültünk és büszkék vagyunk rá! Később egyre inkább elfogadottá, elismertté váltunk szakmai körökben is, nem lehetett elnézni a folyamatos sikereink mellett.

Két év alatt további két klasszikus nagylemezt ráztatok ki a kisujjatokból. Ekkora lendületet adott a debüt sikere?

Biztos hozzájárult, hogy így fel tudtuk pörgetni a zenekar működését és a dalszerzést, de hát akkor voltunk fiatalok, frissek, tele ambícióval. A kreativitásunk akkor csúcsosodott ki! Hirtelen profikká váltunk, azaz csak a zenéből éltünk, csak azzal foglalkoztunk.

Nemrég startolt el a Zorall-lal közös, év végi turnétok. Hogy sikerültek az eddigi koncertek?

Élvezzük a bulikat, mostanában ritkán játszottunk ennyi koncertet ilyen rövid időn belül! A hangulat mindenhol remek, fogalmazhatok úgy is, hogy elsöprő és a közönségszámmal is elégedettek vagyunk. Persze ez olyan dolog, hogy soha nincs elég, mindig lehetne jobb és több, de a mai viszonyok között igen becsületesen helytállunk.

Mit tervez jövőre a Moby Dick? 2019-ben jelent meg az eddigi utolsó lemezetek, a Terápia. Lassan időszerű lenne a folytatás, nem?

Jövő év második felére terveztük be az új albumot. A dalok vázai szinte teljesen készek, de még sok munkánk lesz vele.

Így, hogy a fiad, Balázs vette át Mentes Norbi helyét, adja magát a kérdés, hogy lesz-e időtök folytatni a Bloody Roots történetét, hisz a csapat háza táján 2020 óta így is teljes a csend.

Már lassan több mint egy éve kész a teljes lemezanyag, sőt nagy részét már fel is vettük, de képtelenek vagyunk befejezni a stúdiómunkát. Ennek számtalan oka van, a legnagyobb a folyamatos időhiány, amit nehéz elképzelni, mert ismert a mondás, hogy ha akarsz valamit, akkor arra van időd, de annyira le vagyunk terhelve, hogy képtelenek vagyunk elegendő idő szakítani rá. Előbb-utóbb persze elkészülünk vele és végre a világ elé tárhatjuk minden idők legerősebb Bloody Roots-anyagát!

Jelenleg milyen stúdiós projekteken dolgozol?

A Morte Silmoris, a Vándor, a Holttér és a Vadász zenekarok anyagai készülnek most nálam. Kinek csak pár dal, kinek teljes lemezanyag.