Shock!

Falling Home címmel jelent meg a Pain Of Salvation új albuma, amely persze nem feltétlenül új, a szó klasszikus értelmében véve legalábbis biztosan nem: Daniel Gildenlöw és társai ezúttal saját magukat dolgozták fel, méghozzá speciális formában. A zenekar egyébként is nehezen behatárolható stílusú dalai tényleg minden esetben új arcukat mutatják meg ezen a friss anyagon, de mint Danieltől megtudtuk, éppen az volt a cél, hogy ne valami tipikusat készítsenek. A frontembert természetesen az elmúlt időszakra bélyeget nyomó súlyos betegségéről is kérdeztük.

Daniel, kezdjük a legfontosabbal: hogy vagy?

Köszi, most már teljesen jól. Azt leszámítva, hogy épp egy elég hideg szobában ülök! (nevet)

Egyáltalán hogyan kezdődtek a problémáid?

Egy kis sebbel a derekamon. Eleinte tényleg csak egy apró bőrelváltozásról volt szó, ami viszont sehogyan sem akart meggyógyulni. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy bármi olyasmiről van szó, amit túl komolyan kellene venni, ám a dolog egyre rosszabb és rosszabb lett, és végül már annyira fájt, hogy felállni is alig bírtam. A feleségem itt közölte velem, hogy akkor most elég volt ebből az egészből, és szépen bemegyünk a kórházba... Ott pedig megállapították, hogy húsevő baktérium támadta meg a szervezetemet.

Ugyanaz volt a betegséged, ami Jeff Hannemannek is, vagy csak hasonló?

A betegség pontos neve nekrotizáló fasciitis, amit ez a bizonyos baktérium okoz. Ez a kórokozó egyébként egy cseppet sem ritka, minden harmadik gyerek szervezetében is megtalálható egyes felmérések szerint, viszont normális esetben az immunrendszer képes gyorsan leszerelni, és így nem is okoz semmi különösebb problémát. Na, nálam viszont nem így történt: a helyzet elfajult, és ha a szervezeted nem győzi le a fertőzést, roppant agresszív módon terjedni kezd. Olyannyira, hogy ha nincs szerencséd, egy masszívabb fertőzés akár néhány nap alatt is képes végezni veled, ha nem kapsz időben megfelelő kezelést... Én magam végül négy hónapot töltöttem a kórházban, mire sikerült talpra állítaniuk. Az antibiotikumok egészen széles skáláját próbálták ki rajtam, de a kórokozó egyszerűen nem reagált, szóval végül ki kellett vágni a szóban forgó részt. Utána pedig jött a hosszas lábadozás... Ami Hannemant illeti, nem tudom, hogy pontosan ugyanaz volt-e a baktérium a két esetben, de az biztos, hogy hasonló. Szintén kevesen tudják, hogy sima staphilo- vagy streptococcus-törzsek is képesek húsevő baktériumokká mutálódni, szóval akármi lehetett. Mindenesetre roppant szürreális ez az egész. Én magam sem tudtam, mire számítsak, amikor végre bementem a kórházba a feleségem unszolására, de akkor már tényleg rettenetesen betegnek éreztem magam. És amíg ki nem derült, pontosan miről is van szó, természetesen végig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy talán rákos vagyok... Tényleg nagyon örülök neki, hogy Johanna elrángatott a kórházba, mert akár komoly baj is történhetett volna, ha nem megyünk el.

És most már teljesen felépültél?

Igen, teljesen jól vagyok. Azon a tájékon persze egy kicsit mindig furcsa lesz már, hiszen elég alaposan bekavartak a műtét során az idegek működésébe meg hasonlókba is, de innentől fogva már semmi sem tarthat vissza attól, hogy visszanyerjem a normális formámat, vagy akár még jobb formába kerüljek, mint előtte. Már el is kezdtem edzeni, hogy minél erősebbnek, egészségesebbnek érezzem magamat.

A gondolkodásodat mennyiben alakították át a történtek? Szerinted mennyiben befolyásolja majd ez az egész a következő Pain Of Salvation-lemezt?

Az, hogy négy hosszú hónapon keresztül az egészségügyi rendszer gondoskodására szorulsz, és eközben szinte minden pillanatodat az ágyban töltöd, meg persze közben megismersz más, súlyosan beteg embereket is, nyilván ad egy másfajta nézőpontot. Más perspektívából gondolkodsz, és egyaránt szembesülsz pozitív, illetve negatív dolgokkal. Láttam a nagyon magányos idős embereket például... Arra jutottam, hogy miközben a mai társadalom hatékonyabb a gyógyításban és a betegek megmentésében, mint akármikor korábban, az érzelmi gondozás tekintetében komoly hiányosságokkal küszködünk. Ezek a tapasztalatok biztosan beszivárognak majd a dalaimba, hiszen a gondolkodásomat is formálták. De azért biztos lehetsz benne, hogy nem írok majd konceptalbumot a húsevő baktériumokról! (nevet)

Oké, akkor nézzük is inkább ezt a most megjelent speciális kiadványt, aminek a megjelenését már megelőzte egy speciális turné a dalok átértelmezésével. Miért döntöttetek úgy, hogy nekifuttok az útnak a számaitok áthangszerelt változatával?

Tulajdonképpen mindig érdekes, ha lehetőséged nyílik átértelmezni egy korábbi szerzeményedet – ebből a szempontból most mindegy, hogy akusztikusan vagy másképp, a változtatás a lényeg. Nagyon szeretek így eljátszogatni a saját nótáinkkal, és az elejétől fogva valami különlegesben gondolkodtam. Az előadók többsége simán csak eljátssza ilyenkor a dalait akusztikus hangszereken, ami önmagában szintén tök jó, de én ennél mindenképpen többet akartam: másodszorra is életre szerettem volna kelteni a dalokat, netán adott esetben teljesen új jelentéssel akartam megtölteni őket. És persze arra is tekintettel kellett lennünk, hogy mindez élőben is maradéktalanul átjöjjön, hiszen a koncertek lehetősége elég gyorsan jött, és egy komplett műsorban kellett gondolkodnunk. A stúdióban is igyekeztünk megőrizni ezt az élő hangulatot. Ennek köszönhetően a lemez szerintem pont olyan hatást kelt, mintha egy nagyon jól felépített, szenvedélyes koncerten vennél részt.

Hogyan választottátok ki az áthangszerelendő dalokat?

Elég változatos életművünk van, és ebben a tekintetben igyekszem úgy tekinteni a nótákra, mintha különböző vadállatokat néznél meg az állatkertben, akiket aztán át kell szállítanod egy új környezetbe. Kiket választanál? Nyilván vannak olyan állatok, akik adják magukat: a dalaink közül ilyen volt a 1979, netán a To The Shoreline, amelyek egyszerűen üvöltöttek egy hasonló átértelmezés után. Aztán ott van a ragadozók köre: ezeket akármilyen környezetbe behelyezheted, mindenképpen túlélik majd, mert annyira erősek, mint a Stress vagy a Linoleum. A legizgalmasabb ugyanakkor a harmadik csoport, amikor te magad sem tudod, mi sül majd ki a végeredményből. Márpedig a Mrs. Modern Mother Mary, a Spitfall vagy akár a Holy Diver felbukkanását a legkevésbé sem várná az ember egy hasonló lemezen. Éppen emiatt egyébként ezeket volt a legnehezebb feladat, a legnagyobb kihívás áthangszerelni.

Akadt esetleg olyan szám, aminek nekikezdtetek, de aztán beletört a bicskátok?

Talán még az első németországi akusztikus bulik előtt próbáltunk ki pár dolgot, amikből végül nem lett semmi. De ennek jellemzően az volt az oka, hogy nem tartoztak egyik fenti kategóriába sem: nem adták magukat, nem igazán jöttek át új formában, vagy nem különböztek eléggé ahhoz az eredeti változatoktól, hogy elég érdekesnek találjam őket így.

Mit szól a közönség ezekhez az átértelmezésekhez?

Eddig pozitívak a reakciók, a legtöbben a Holy Divert és a Spitfallt emelik ki. De nehéz megjósolni, milyen fogadtatásra talál majd a lemez, mert eleve a közönségünk is nagyon széles merítésből kerül ki, rengeteg különféle ízlésű ember található a táborunkban.

Lesz esetleg folytatása a turnénak is?

Meglátjuk. Én nem bánnám, ha lenne, kaptunk is ajánlatokat már... Szóval ha minden úgy alakul, akár még ez is megeshet.

És hogy haladtok a következő anyag munkálataival? Milyen lemez várható legközelebb tőletek?

Folyamatosan írom a zenéket, rakom össze az ötleteket, szóval anyagunk már van. A mostaniállás szerint valamikor jövőre rakjuk össze a témákat zenekari szinten, és a felvételek is 2015-ben kezdődhetnek meg. Igazából itt is lenne már az ideje, hiszen a Road Salt One-hoz és a Road Salt Two-hoz köthető periódus végül a betegségemmel meg ezzel a feldolgozásalbummal együtt hosszabbra nyúlt, mint azt eredetileg terveztük... Még korai lenne bármit is kőbe vésni az irányvonallal kapcsolatban, de az eddigi ötletek súlyosabbak, mint a legutóbbi két album, és én magam is szomjazom rá, hogy valami keményebb, lendületesebb anyagot készítsünk. Általában a telefonommal szoktam rögzíteni, ami éppen eszembe jut, és a mostanáig összegyűjtött témák sok szempontból a The Perfect Element és a Remedy Lane irányába mutatnak leginkább. Meglátjuk, mi sül ki belőlük...