Shock!

Elég rég hallottunk a svéd Raised Fistről, akik a 21. század európai hardcore életének meghatározó szereplői közé tartoznak, a 2006-os Sound Of The Republic lemez mindenképpen a stílus nagy port felvert alkotásainak egyike volt az utóbbi években. Most szerencsére úgy tűnik, a pihenősebb időszaknak vége: mint az Alexander „Alle" Hagman énekestől megtudtuk, a csapat már a tavasszal nekilát az új album munkálatainak. Emellett arról is megkérdeztük, nem akarják-e meghódítani az Egyesült Államokat, illetve még a sportmániás frontember edzésmódszerei is szóba kerültek...

Úgy érzem, egy ideje eltűntetek kicsit. Mi történt a Raised Fisttel mostanában?

Nagyon sok minden mással voltunk elfoglalva, hiszen van életünk a zeneiparon kívül is. Nekem is, illetve a többieknek is millió egyéb feladatunk van. Ugyanakkor hozzátenném, hogy ugyan az utolsó lemezünk már öt éve kijött, alig egy évvel ezelőtt fejeztük be az ezt kísérő turnét, vagyis nincs arról szó, hogy évek óta eltűnt volna a Raised Fist. Tavaly még fesztiválokon is feltűntünk, illetve voltak önálló bulijaink Stockholmban és Göteborgban. Mindkét helyen majd' tízezer rajongó előtt bizonyíthattunk: azt hiszem, ez azért jól jelzi a népszerűségünket. Fantasztikus volt! (mosolyog)

Köztudott, hogy nem kizárólag a zenélésből kívánsz megélni. Mivel foglalkozol a banda kevésbé aktív időszakaiban?

Amikor pörögnek a dolgaink, nem igazán van időnk másra, hiszen világszerte koncertezünk, és mindezt teljes profizmussal tesszük. De ha otthon vagyunk, egy csomó minden vár ránk. Nekem például egy webfejlesztő cégem van, és ezenkívül egy önvédelmi sportiskolát is vezetek, ami az időm jórészét elviszi. A maradék időt pedig a családdal és barátokkal töltöm.

Ma is mindannyian Luleå-ban, a City Of Cold dalt ihlető „fagyos városban" éltek?

Igen, a dobosunk kivételével mindannyian itt ragadtunk, és a város legtöbbször tényleg elég fagyos hely. És ezt nemcsak az éghajlatra, hanem a helyiek hozzáállására, viselkedésére is értem.

Ahogy te is említetted, öt éve jelent meg a Veil Of Ignorance, a rajongóitok tűkön ülnek már, úgyhogy adódik a kérdés: ki lesz az új lemez producere, illetve mire számíthatunk a zenét illetően?

Nem siettük el a dolgot, a fő cél az volt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és úgy érzem, ez abszolút sikerült is: bitangerős új anyagra számíthattok. Bár zenészként és dalszerzőként is sokat fejlődtünk az utóbbi időben, amolyan jó értelemben vett, pofáncsapás jellegű egyszerűség fogja áthatni az anyagot. Igazából elég komoly kihívást jelent olyat összehozni, ami egyszerű, lényegre törő, de ugyanakkor benne van az a kibaszott groove is, ami elengedhetetlen része a zenénknek. Az új dalok esetében ez nagyon szépen megvalósult. A producer az In Flames és a Hardcore Superstar mellől ismert Roberto Laghi lesz. Most fogunk vele először dolgozni, ami rendkívül inspiráló számunkra. Szereti a Raised Fistet, pontosan tudja, milyen hangzást akarunk, úgyhogy szerintem komoly szerepe lesz producerként, aminek egyébként kifejezetten örülünk.

Kik a fő dalszerzők a bandában? Hogy zajlik a dalírás folyamata nálatok?

Nagyon jó a kérdés, ugyanis alig három órával ezelőtt fejeztük be a dalok véglegesítését. Bár minden tag hozzáteszi a magáét, én vagyok az egyik fő dalszerző: az új lemez esetében a zene mintegy felét is én írtam, plusz az összes szöveget is.

Nyáron fesztiválokon játszotok, de várható-e egy jó kis klubturné őszre?

Igen, a nyári fesztiválos kört legalább egy klubturné követi majd. Utána pedig a többi kontinenst is végigturnézzuk majd.

Hogy áll a banda Amerikában? Mennyire erős az Epitaph kiadós háttér egy esetleges áttöréshez?

Már nagyon régóta az Epitaph-nél vagyunk, de még egyszer sem csináltunk rendes észak-amerikai turnét. Ez azonban nem a kiadónk hibája, hanem inkább arról van szó, hogy az amerikai bázis megteremtéséhez nagyon sokat kellene odaát lennünk. Akadnak ugyan rajongóink arrafelé is, de eddig még nem bírtunk magunkat rávenni, hogy annyit turnézzunk odaát, ami többet hozhatna egy röpke felkapottságnál. De lehet, hogy ezzel a lemezzel meglépjük ezt is.

Mennyire ismert Svédországban a Raised Fist?

Szerintem elég jól ismert név vagyunk. Elismernek, és büszkék ránk, illetve a teljesítményünkre az emberek. Azt gondolom, a rajongóink – Svédországban, illetve máshol is – azért is tartanak ki mellettünk, mert tudják, hogy sohasem árulnánk el őket vagy saját magunkat.

Ha már Svédország, melyik ABBA dalt dolgoznátok fel legszívesebben?

Ha ilyen helyzetbe kerülnénk, akkor azt hiszem, a Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight) lenne az egyik dal, ami szóba jöhetne, ugyanis nagyon jó basszustémák vannak benne, amik feküdnének Jossénak, a basszerünknek, aki egyébként szerintem az egyik legjobb zenész manapság e hangszeren. Ráadásul ez az ABBA dal kicsit komorabb jellegű, ami jól állna a Raised Fistnek.

Annak idején az egyik dalotokat azoknak ajánlottad, akik letöltés révén jutottak hozzá. Változott a véleményed azóta az illegális letöltésekről? Mit gondolsz mondjuk azokról a zenészekről, akik nagy bandákban játszanak és mégis a lemezeladások csökkenése miatt siránkoznak?

Pontosan ugyanúgy vagyok ezzel, mint annak idején. A letöltések miatt siránkozó zenészek jobban tennék, ha azonnal főbelőnék magukat! (mosolyog) Komolyra fordítva a szót, szerintem ez a fajta hozzáállás tök ciki.

Melyik zenészt vagy énekest hívnád meg legszívesebben egy Raised Fist lemezre?

Ha lenne ilyen, megkérném, hogy három hét múlva bukkanjon fel mellettem a stúdióban. Úgyhogy majd akkor kiderül.

Szerintem egészen egyedi a stílusod. Mit gondolsz a teljesen dallamos, valódi éneklésről?

Hallgasd csak meg a Sound Of The Republic refrén előtti bridge-ét, vagy a Words And Phrasest a Veil Of Ignorance-en, ahol egy rövidebb részben tök dallamosan éneklek. Igazság szerint zeneiskolába jártam, sőt, még kórusban is énekeltem. Mindez persze még azelőtt volt, hogy megismerkedtem volna a dobokkal és az elektromos gitárral, és rájöttem volna, mi az igazán tuti! Úgyhogy persze, tudok én rendesen is énekelni, sőt, talán pont ez az, ami megkülönböztet azoktól a klasszikus hörgést produkáló frontemberektől, akiknek a banda megalakulása idején csak azért nyomtak egy mikrofont a kezükbe, mert egyik hangszeren sem tudtak rendesen játszani! (mosolyog)

Mi tagadás, elég jó formában vagy... Mi a titkod? Mit gondolsz mondjuk az olyan menőnek számító edzési módszerekről, mint például a Paul Wade-féle fegyencedzés?

Saját önvédelmi iskolám van, a szokásos MMA-edzéseim mellett hetente ötször brazil jiu jitsut is űzök. Egészségesen élek és étkezem. Igazából azért is lehetek ilyen jó formában, mert abszolút nem tudnak érdekelni ezek a trendi edzésmódszerek. Ha megpróbálnám követni azt a sok szart, semmi időm nem maradna edzeni: minden időmet elvenné, hogy olyan edzésmódszerekről olvassak, amelyek alapvetően azóta jól ismertek, amióta az ember csak felegyenesedve kezdett járni, csak éppen minden évben más néven próbálják eladni őket.

Mi lesz veled öt év múlva, és hol fog tartani akkor a Raised Fist?

Szerintem a mostani után újabb négy-öt év múlva jövünk majd ki új lemezzel, általában ilyen tempóban mennek nálunk a dolgok. Addig pedig mindenkit lemosunk majd a színpadról. Ami a magánéletemet illeti, júliusban apa leszek, úgyhogy azt hiszem, ez hatalmas hatással lesz rám, a személyiségemre.

Szerinted melyik minden idők öt legjobb hardcore/punk lemez?

Sorrend nélkül az Up Fronttól a Spirit, a Step Forwardtól a Does It Make A Difference demó, a Judge-tól a Chung King Can Suck It, a Gorilla Biscuitstől a Start Today, illetve a Break Down The Walls a Youth Of Todaytől.

Mi az élet értelme?

Legyél jó ember, és próbáld úgy megvalósítani az álmaidat, hogy közben odafigyelsz a környezetedre.