Speciális albummal jelentkezett március elején Serj Tankian, az évek óta pihenő System Of A Down jelenleg saját szólókarrierjét építő frontembere. Az Elect The Dead Symphonyt egy új-zélandi szimfonikus zenekarral rögzítette az énekes, és a vállalkozás speciális jellege helyből elég témát szolgáltatott ahhoz, hogy feltegyük kérdéseinket Serjnek.
Honnan jött az ötlet, hogy te is szimfonikus albumot készíts? Egy régi álom vált valóra ezzel, vagy hirtelen megvilágosodásból fakadtak a tervek?
Az egész Elect The Dead Symphony CD és DVD, illetve az ennek alapját képező koncert ötlete is onnan származott, hogy az Aucklandi Filharmonikusok szerettek volna velem közösen dolgozni. Jooles Clements, a zenekar fejlesztési- és marketingigazgatója keresett meg először, hogy csináljunk valamit közösen. Kitüntetőnek éreztem, hogy egy nagyzenekar szeretne velem együttműködni, így aztán egyből igent mondtam a felkérésre. Egyébként is éppen azon gondolkodtam, hogy a következő szólólemezemen nagyzenekari elemeket is fel kellene vonultatnom, tehát az időzítés is tökéletes volt… Sőt, még az is stimmelt, hogy mindez Új-Zélandon valósulhat meg, mivel imádok ott lenni. Persze oda-vissza elég sok egyeztetésre volt szükség ahhoz, hogy kitaláljuk, melyikünk mit vár a másiktól, míg végül megegyeztünk, milyen formában is jöhet létre a nagy esemény. Ezután kezdtem el kidolgozni a dalaim nagyzenekari változatait, amiket aztán a Filharmonikusok szólaltattak meg.
Mi volt a legnehezebb a dalok áthangszerelésében, átalakításában? Egyáltalán rendelkeztél korábbról hasonló tapasztalatokkal, vagy ez az egész teljesen új dolog volt számodra?
Nos, a System Of A Down albumokra már találtam ki vonós szólamokat, de hát ezek mindössze négy-nyolc emberes szekciók voltak. Teljes nagyzenekarok számára soha nem komponáltam még, ez volt az első hasonló alkalom. Az összes dalt le kellett meztelenítenem énekre és zongorára vagy akusztikus gitárra, utána adtam hozzájuk a többi hangszert: csellót, brácsát, több hegedűt, rézfúvósokat, és így tovább… Ezután egy másik hangszerelőt is bevontam a munkába, hogy az elképzeléseimet egy 70 tagú szimfonikus zenekarhoz igazítsuk.
Milyen érzés volt élőben fellépni velük?
Fantasztikus. És egy kicsit rémisztő is. A pontos időzítés, a ritmus komoly nehézségeket jelentett, hiszen egy rockbandában a dobos beütéseihez, jelzéseihez igazodsz, és én is ezt szoktam meg. Egy nagyzenekar esetében különböző szekciókat hallasz különböző időpontokban, és kizárólag a karmester képességein múlik, miként képes uralni ezt az egészet. Összességében azt hiszem, ez volt a legfantasztikusabb show, aminek csak valaha is a részese lehettem. Igazán különleges alkalom volt, és ennek megfelelően maradt meg az emlékeimben is. És azt hiszem, talán soha életemben nem énekeltem még olyan jól, mint ezen a koncerten.
Ismerték a zenészek a korábbi munkásságodat, vagy számukra is teljesen új volt ez az egész dolog? Származtak esetleg kommunikációs vagy egyéb nehézségek a próbák alatt abból, hogy totálisan eltérő zenei háttérrel rendelkeztek?
Néhányan talán hallottak tőlem ezt-azt, de biztos vagyok benne, hogy a többség soha az életben nem találkozott korábban sem a System Of A Downnal, sem a szólóalbumommal. Ennek ellenére ők is nagyon élvezték a koncertet, és utána azt mondták, soha korábban nem hallottak még ennyire hangos és lelkes közönséget. Kommunikációs problémák egyébként nem voltak. Egy kis időbe ugyan beletelt nekik, mire ráéreztek a zenére, de összességében minden rendben ment.
Az Elect The Dead Symphony az első szimfonikus Serj Tankian album, de korántsem az első rocklemez, ami szimfonikusokkal közösen készült. Van esetleg kedvenced a hasonlók közül?
Dolgoztam pár éve a Les Rita Mitsouko nevű francia csapattal, akik korábban csináltak egy nagyzenekari lemezt, az például óriási. Ugyanígy a Portisheadnek is van egy szimfonikusokkal közös albuma, amit imádok. Egyébként valóban sok előadó dolgozott már ilyen formában, de általában nem kizárólag nagyzenekarban gondolkodtak, és ez az a pont, ahol a mi produkciónk eltért a többségtől. Mi ugyanis eleve úgy álltunk neki az egésznek, mintha csak egy Andrea Bocelli koncertre készültünk volna, nem pedig mondjuk a Metallica játszana egy nagyzenekar kíséretében.
A lemez keverési munkálatait Junkie XL végezte, aki nem feltétlenül a legnyilvánvalóbb választás egy ilyen különleges kiadványhoz. Miért pont őt választottad?
Tom fantasztikus DJ, keverős és zeneszerző, aki egy egész sornyi hihetetlen dolgot csinált már a szólóalbumoktól kezdve a videójátékokon át egészen a filmekig. A sokoldalúsága miatt esett rá a választásom. Tényleg fenomenális munkát végzett a nagyzenekari felvételek keverésével, valósággal fénylik az egész felvétel.
Mit vársz ettől a lemeztől úgy kritikai, mint anyagi értelemben? Mit gondolsz, szeretni fogják a rajongóid, vagy ez másodlagos szempont?
Igazából szörnyű, mennyire nem tudom kezelni mások előzetes elvárásait… Szóval csakis azzal foglalkozom, hogy azt csináljam, amit legbelül, művészként érzek: mindig arra törekszem, hogy valami kreatív, eredeti és magasabb minőségű dolgot alkossak meg. Olyat, amit én is tiszta szívemből imádok.
Tervezel további nagyzenekari fellépéseket is, vagy csupán egyszeri alkalomról volt szó?
Már lekötöttünk néhány showt Európában különféle vezető zenekarokkal a nyárra, és most éppen azon dolgozunk, hogy az Egyesült Államokban is megvalósulhasson ugyanez.
Az Elect The Dead két és fél éve jelent meg, jelenleg teljes erővel dolgozol a második szólóalbumodon. Mit tudsz róla előzetesen mondani, mennyiben lesz más, mint akár az első lemez, akár a System Of A Down anyagok?
Már a végső simításoknál tartok. A lemez elektromos, nagyzenekari, jazzes és rockos elemek kiváló elegye. Akik eddig hallották, mind azt mondták, hogy egy teljesen új zenei irányzatot teremtettem a dalokkal. Kétségtelen, hogy én sem hallottam még soha korábban ahhoz hasonlót, ami most kikerült a kezeim közül. Ha a hangszerelést, a zene felépítését nézzük, valóban rengeteg rétegből és különböző összetevőből áll az egész, de a dalok ugyanolyan érzelemgazdagok, erőteljesek és megjegyezhetők, mint az Elect The Deaden szereplő nóták voltak.
És mi a helyzet a Systemmel? Novemberben felbukkantatok a Chi Cheng számára rendezett jótékonysági koncerten, és Shavónak is volt egy elég nagy nyilvánosságot kapott twitteres megnyilvánulása januárban…
Néhányan tényleg színpadra léptünk együtt a Chi Cheng koncerten, de az ott azért nem a System Of A Down volt. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a System Of A Down mind a négy tagja egyszerre állt volna a deszkákon, ilyenre pedig 2006 óta nem volt példa. Jelenleg semmiféle konkrét tervünk nincs a jövőre vonatkozóan, bár ajánlatokat folyamatosan kapunk mindenfelől. De mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással. Vagyis kőbe vésett jövő jelenleg nincs.
Mi minden idők legjobb három lemeze számodra?
Éppúgy nincsenek ilyenek, mint ahogy kedvenc színeim vagy jégkrémeim sem.
Van-e olyan dal, amiről azt kívánod, bárcsak te írtad volna?
Néha belefutok okosan megírt nótákba, amikre azt mondom, hogy hűha, jó lett volna valami ilyesmit csinálni, de ez azért nem jellemző. Így aztán konkrét példát sem tudok mondani.
A Taylor most hozott ki egy Serj Tankian Signature Model akusztikus gitárt. Elsősorban énekesként vagy ismert, de mégis, ki gyakorolta rád a legnagyobb hatást gitárosként?
Hűha, ez nehéz kérdés… Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, talán egy Alice In Chains nótát tudtam elsőként eljátszani gitáron.
Mit érzel a színpadon, mielőtt belekezdesz a koncert utolsó dalába?
Egyrészt akkorra már teljesen felpumpál az adrenalin, másrészt baromi éhes szoktam lenni. De míg a színpadon vagyok, általában igyekszem tényleg ott is lenni minden porcikámmal, és nem gondolkodni semmi máson.
Mi az élet értelme?
A mosoly az utolsó mondat végén.
