A svéd Soilwork nevét nálunk legtöbben csak az ominózus Nevermore koncert óta ismerik a legtöbben, én biztos vagyok benne, hogy azóta ugrásszerűen megnőtt a hallgatótáboruk kis országunkban, és miután mindenki szorgalmasan beszerezte az eddig megjelent lemezeiket, kíváncsisággal vegyes izgalommal várta az új anyagot, melynek a producere a kultusz-státuszba emelkedett Devin Townsend volt. Minderről a csapat egyik gitárosát, Peter Wicherst volt szerencsém megkérdezni.
Tudom, hogy már rengeteg újságírótól hallottad ezt a kérdést, én sem kerülhetem meg: hogyan kerültetek kapcsolatba Devin Townsenddel, kinek pattant ki az ötlet először a fejéből, hogy pont őt hívjátok meg?
Eddig minden albumunkat a Fredman stúdióban vettünk fel, mint ahogy ezt is, viszont most valami új dolgot szerettünk volna csinálni. Aztán mikor arról beszélgettünk, hogy ki legyen a producer felmerült néhány név, de leginkább Devin Townsend volt az, akivel dolgozni szerettünk volna. Egész egyszerűen azért, mert csak végig kell nézni milyen produkciók kerültek ki a keze alól, és mi is nagy rajongói vagyunk a zenéinek. A telefonszámát egy barátomtól kaptam, aki a Century Mediánál dolgozik, felhívtam, és érdekelte a dolog, sőt, nagyon is érdekelte, aminek nagyon örültem.
Elég meglepő számomra, hogy elvállalta ezt a produceri munkát, mert cirka másfél éve volt szerencsém beszélni vele egy interjú kapcsán, mikor kategorikusan kijelentette, hogy nem szeret más zenekarokkal foglalkozni, mert minden zene untatja, ami nem a sajátja.
Hát, azt nem tudom hogyan érzett régen, de az biztos, hogy tényleg akarta ezt a munkát, és megragadta az alkalmat, hogy a Soilworknek dolgozzon, mert tetszett neki a zenénk. Biztos nem csinálta volna, ha nem tetszettünk volna neki. Lehet, hogy akkor úgy érzett, de most szeretett volna a producerünk lenni.
Lehet, hogy éppen egy depressziós periódusában sikerült akkor elcsípnem. Egyébként hogy jöttetek ki egymással?
Teljesen jól. Könnyű vele kijönni, egy csomót lógtunk együtt. Fantasztikus egyéniség. Amikor a lemezt vettük fel, akkor mindent félrerakott és csak a munkára koncentrált. Mindent bevetett, hogy a lehető legtöbbet kihozza belőlünk, aminek az eredménye hallatszik is, ezért szól ilyen jól ez a lemez.
Igen, ezzel egyetértek. Játszott valamilyen hangszeren a lemezen vagy énekelt valamelyik dalban?
Megkértem, hogy játsszon el egy gitárrészt az egyik dalban, de úgy érezte nincs rá elég idő, ezért nem vállalta. Viszont énekel a Black Star Deceiverben, ami azt hiszem a hatodik dal...
A hetedik.
Ja, igen, a hetedik. Még csak nem is tudom. (nevet) Meg az utolsó számban is énekel, a Song Of The Damnedben. Ő írta meg a vokáltémákat ebben a dalban.
Változtatott valamit amúgy a már kész dalokon?
A dalok szerkezetén nem változtatott semmit, viszont az énektémákkal kapcsolatban előjött néhány ötlettel, hogy milyenek legyenek. Inkább olyan ötletei voltak, hogy a már meglévő dolgokból mit emeljünk ki. Csak a legjobbat akarta kihozni a már meglévő számokból.
Mennyi ideig készültek az új dalok?
Mindig folyamatosan írjuk a Soilwork dalokat, sőt amikor épphogy befejeztünk egy lemezt, máris folytatjuk a dalszerzést, szóval mindig van folyamatosan anyagunk, amivel dolgozhatunk. A mostani lemez mondjuk négy hónap termése, de mint mondtam volt egy rakás dalunk, mielőtt ténylegesen nekiálltunk volna az érdemi dalszerzésnek. Általában olyan 3-4 hónapot vesz igénybe egy album megírása.
Mit volt a legnehezebb megvalósítani az új albummal kapcsolatban?
Azt hiszem azt, hogy a dalok egyszerűbbek legyenek, mindamellett érdekesek maradjanak. Ez az, amit nagyon nehéz volt elérni. De szerintem jól sikerült megvalósítanunk, méghozzá a dalok összerakosgatásával, ez volt az egyik legfontosabb része a munkának. Rengeteg időt töltöttünk ezzel, hogy a dalok rövidek, de izgalmasak legyenek. Érted mire gondolok?
Igen. Be kell valljam, hogy elsőre csalódtam egy kicsit az új lemezben, az első hallgatásnál azt éreztem, hogy kiveszett a zenétekből a nyers erő, az agresszió, és némelyik vokáltéma túlságosan úgy szól, mintha egy Devin Townsend dal lenne, nem egy Soilwork dal. De később, ahogy újra és újra meghallgattam a lemezt, egyre jobban tetszett az egész. Azt hiszem ezek eddig a legfogósabb Soilwork számok.
Wow, köszönöm! (nevet) Pont ez az, amit szerettünk volna hallani az új lemezzel kapcsolatban, hogy elsőre egy kicsit sokkolóan hatnak a változások. Egy csomó olyan pont van a zenében, amihez le kell ülni, és alaposan meghallgatni, hogy meghallja az ember az apróságokat. Én nagyon örülök, hogy így érzel a lemezzel kapcsolatban.
Most már ott tartok, hogy nagyon tetszik!
Nagyon köszönöm!
Véleményed szerint az előző lemezhez képest miben változott a legtöbbet a zenétek?
A személyes véleményem az, hogy megpróbáltuk azt a vonalat továbbvinni valamennyire, amit az A Predator's Portraitnél hallható. Azt a friss ízt. Persze a dalírás másképp működött, szóval ismételni azért nem akartuk magunkat. Minden lemeznél valami mást próbáltunk csinálni. Most konkrétan egyfajta hangzást kerestünk magunknak, olyat, ami egyik zenekarhoz sem köthető. Azt akartuk, hogy az emberek saját hangzásunkkal azonosítsanak bennünket. Fontos volt számunkra, hogy valamiféle védjegye legyen a hangzásunknak. Azt hiszem ezt sikerült is megvalósítanunk ezen a lemezen.
Ha jól tudom a japán kiadásra felkerül egy bónusz dal is. Feldolgozás vagy saját dal?
A Mercury Shadow az, ami rajta van a rendes kiadáson is, csak a japán kiadáson svéd énekkel is hallható. (nevet)
Az vicces lehet! Egyébként vettetek fel valaha is feldolgozásnótát?
Igen, néhány éve az Egyptet a Mercyful Fate-től, és a Deep Purple Burn című dalát, ami elég vacakul sikerült. (nevet) A Mercyful feldolgozás tetszik. Ez a két dal van eddig, de majd szeretnénk többet is csinálni.
Emlékszel a magyarországi koncertetekre?
Ó, persze! Tetszett a város, már amit láttunk belőle. A koncert meg baromi jó volt, a hely is tetszett. Jó lenne visszamenni hozzátok.
Sajnos én csak a koncert felét láttam, de az nagyon tetszett.
Köszönöm!
Egyébként nagy meglepetés volt számomra a Soilwork, mert előzőleg nem hallottam rólatok semmit.
Semmit? Tényleg?
Tényleg. Aztán csak lestem, hogy milyen jó zenekar is ez a Soilwork, meg a dobos srác is milyen ügyes.
Igen, Henry (Henry Ranta) elég jó dobos! (nevet)
Mesélnél róla pár szót? Kik a kedvencei, ilyesmi.
Henry egy rakás különböző zenét hallgat, a jazztől kezdve az olyan alapvető dobosokig, mint Gene Hoglan, meg ilyenek. A mostani hatásairól nem nagyon tudok beszámolni, mert napról-napra változik, fejlődik a srác, de azt tudom, hogy Vinnie Appice nagy hatással volt rá, amikor Dio-val zenélt. Henry rengeteget használja a pergőt, ami a hetvenes évekbe mutat vissza, az biztos, hogy a hetvenes évek hard rock zenéi nagy hatást gyakoroltak rá, mint pl. a Black Sabbath, Deep Purple és társai. Ezt a stílust próbálja visszahozni, egy sokkal modernebb köntösben, mint amilyenek mi vagyunk.
Ez érdekes, mert elég fiatal hozzá, hogy a hetvenes évek zenéi legyenek rá a legnagyobb hatással.
Igen, elég fiatal, de imádja a zenét, és olyan úton jár, ami valahol a múltba vezethető vissza.
Neked van valami projekted a Soilwork mellett?
Egyelőre csak tervezgetem, de még semmi konkrét nincs. Erre most nem nagyon tudok mit mondani, keress meg néhány hónap múlva, és akkor tudok már valamit válaszolni. (nevet)
Turnézni mentek mostanában?
Igen, bár sajnos tavasszal nem lesz turné, hanem csak ősszel. Egyelőre azon dolgozunk, hogy az In Flames-szel egy teljes európai turnét tudjunk csinálni, remélem lesz magyarországi dátum is az időpontok között.
A főbanda gondolom...
...az In Flames lesz, mert cirka kétszer annyi lemezt adnak el, mint mi. (nevet)
És Amerikába is átruccantok?
Igen, kb. egy bő hónap múlva egy New-England-i Hardcore és Metal Fesztiválon játszunk majd, amit elég neves fesztivál arrafelé, és nagyon várjuk már, hogy mehessünk.
Európai fesztiválokon is felbukkantok?
A németországi Summer Breeze fesztiválon. Én még sosem jártam ott, de azt mondják egész jó, kíváncsi vagyok erre is.
Azon a fesztiválon fellép egy magyar zenekar is. Ektomorf a nevük.
Tényleg? Még nem hallottam róluk. Milyen zenét játszanak?
Amolyan Soulfly-hatású zene magyar cigányzenével keverve.
Ez jól hangzik! Jók egyébként?
A koncertjeik legalábbis nagyon jók...
Oké, biztos megnézem majd őket!
Rendben, de térjünk vissza hozzátok. Mesélnél az album borítójáról? A képen repkedő lepkéknek pl. van valami mögöttes tartalmuk?
Nem igazán, inkább csak olyan borítót szerettünk volna csinálni, amit nem vártak az emberek. Olyat, ami különbözik a mostanában megjelenő metal lemezekétől, ami felkelti az emberek figyelmét, ha betérnek egy lemezboltba.
Aha, értem. Nekem egyébként nagyon tetszik a borítókép.
Köszönöm.
Mit gondolsz, nagyobb elismerést értek el majd ezzel az albummal?
Hú, ez nehéz kérdés. Ezt sosem lehet tudni. Mi igazából magunknak zenélünk, és ha ez másoknak is tetszik, az számunkra nagyon jó érzés. Jó lenne, ha annyi pénzt hozna, hogy ki tudnám fizetni a lakbéremet, és ne kelljen dolgoznom! (nevet) Egyébként az én célom nem az, hogy most eladjunk több millió lemezt, még akkor is, ha ez egyébként hasznos lenne. Azt hiszem mindenki úgy van ezzel, hogy azt szeretné, hogy albumról-albumra jobb zenét csináljon. De majd meglátjuk. Egyelőre a kritikák amiket kaptunk mind nagyon pozitívak voltak, mindenki ugyanazt írta nagyjából, hogy elsőre elég megdöbbentő volt, aztán a második alkalommal esett le mindenkinek, hogy mit is akartunk ezzel a lemezzel.
Szóval még ti sem tudtok megélni a zenélésből.
Nem, itt Svédországban pláne nem, borzasztóan magas az adó, 50% van mindenen. Ha bejön valamennyi pénzünk annak az 50%-a megy az adóhivatalnak, így nem marad túl sok költenivaló, éppen csak a lakbérre futja. Szóval muszáj dolgoznunk a zenélés mellett.
És mit dolgozol?
Jelen pillanatban munkanélküli vagyok, de egyébként egy stúdióban dolgozom részmunkaidőben, ami marha jó meló! Persze örülnék, ha lenne rendes állásom, de Svédországban ez úgy működik, ha nincs elegendő stúdiótapasztalatod, akkor nem alkalmaznak. Majd meglátom mi lesz. Ha lesz rá lehetőségem, valami ilyesmit csinálnék teljes állásban, az fantasztikus lenne, mert akkor folyton a zene közelében lehetnék.
Merre élsz Svédországban, északon, délen?
Lent nagyon délen, közel Koppenhágához. Kb. egy órányit kell autózni, ha Koppenhágába akarok menni.
Mit csinálsz a szabadidődben, van valami hobbid netalán?
Nincs különösebb, mittudomén, néha tollaslabdázni szoktam! (nevet) Moziba járok, elolvasok egy jó könyvet, ilyesmi.
Abszolút hétköznapi dolgok...
Igen, normális dolgok, de amúgy meg mindig a zene körül forog az agyam, a nap minden órájában.
A honfitársaidról, a svéd zenekarokról mi a véleményed?
Rengeteg kiváló svéd zenekar van, és büszke vagyok, hogy én is része vagyok a svéd színtérnek. Svédország már a minőségi zenét képviseli.
Azt hiszem elég büszkék lehettek arra, hogy Rob Halfordnak tetszik a zenétek.
Igen, nagyon büszkék vagyunk rá. Bár azt hiszem a reklámozás egy kicsit túlspirázta ezt az egészet. De az tény, hogy tök jó dolog, ha olyasvalaki támogat minket, mint Rob Halford.
És te is szereted Rob Halford zenéjét?
Persze, csodálatos, bár az igaz, hogy nem tetszik maradéktalanul minden, amit csinált, de attól még rengeteg jó dolga van. De bármiben is énekel, az attól még ő marad, és ez az egyik legfontosabb dolog, hogy saját hangzásod legyen. Robnak meg fantasztikus a hangja. A metal isten! (nevet)
Szerinted vissza fog valaha térni a Judas Priestbe?
Fogalmam sincs, de szerintem a szólólemeze nagyon jól sikerült, szóval nem hiszem, hogy vissza akarna menni a Judas Priestbe.
Akkor beszéljünk egy kicsit rólad. Ki a kedvenc gitárosod?
Hú, rengeteg jó gitáros van... Zakk Wylde az egyik kedvencem, és Stevie Ray Vaughant és Al Di Meolát is nagyon szeretem, és egy csomó spanyol gitárost szintén. Mattias IA Eklund a svéd Freak Kitchenből is lenyűgözően jó gitáros.
Mikor és miért választottad a gitárt?
Olyan 15 éves lehettem, amikor gitározni kezdtem, és tulajdonképpen Ola (Ola Frenning, gitáros) miatt, ő erőltette, vagyis nem is erőltette, hanem inkább inspirált, hogy kezdjek el gitározni.
Kiket választanál magad mellé egy álom-csapatba?
Atyaég! Ez attól függ milyen zenét szeretnék játszani. Legyen a dobos John Tempesta, most Rob Zombie-val zenél, de a Testament Low albumán is ő dobolt. A basszusgitáros legyen... nehéz kérdés... Steve DiGiorgio a Testamentből. Fantasztikus zenész! Az énekes... fogalmam sincs, túl sok mindenkit tudnék választani. Talán a Nevermore-ból Warrellel lenne jó valamit csinálni. Valami projektet jó lenne összehozni és teljesen más zenét játszani.
Ha már Nevermore, hogy jöttetek ki velük a tavalyi turnén?
Remekül! Nagyon közeli barátok lettünk, azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.
Hú, az a koncert... életem egyik legjobb koncertje volt!
Ennek örülök, majd megmondom Warrelnek, ha beszélek vele. (nevet)
Oké, köszi, én meg elfogytam kérdésileg.
Köszi, tök jók voltak a kérdések! Remélem találkozunk majd Magyarországon!
Köszönöm, és én is remélem!
