A Shock! olvasói még nem találkozhattak a Stonehenge tagjaival, így először a zenekar körül történt utolsó változásokról érdeklődtem Bóta Balázs gitárostól és Bátky “BZ” Zoltán énekestől.
Zoli, mióta vagy a zenekarban?
BZ: Februárban volt egy éve. Úgy történt, hogy az előző együttesemnek - Serenity - volt egy kiváló homepage-e, és oda írt a Balázs, hogy nincs énekesük és nem tudok-e segíteni énekest keresni, mert le van kötve egy buli. Én meg tudtam énekest keresni, egy héten belül már ott is voltam Veszprémben. De ez egy olyan dolog volt, hogy “Veszprém, az 120 km”, és nem volt bennem, hogy én most oda fogok próbálni járni. Meg elég misztikusan indult, mert 3 órával a megbeszélt időpont előtt ott fagyoskodtam valami parkolóban, mert nem tudtam mennyi idő alatt lehet leérni Veszprémbe télen, aztán mire jöttek én már háromszor megebédeltem valami benzinkútnál. (nevet) Azóta meg járkálok le, mint az ágyú. A következő héten volt az első koncert, amire két és fél próbánk jutott, az egyiken ők játszottak és én figyeltem, utána kaptam kazettákat, majd két próbán kazi alapján megpróbáltam valamit elnyöszörögni, aztán kapásból koncert volt Veszprémben.
BB: Ez még Felföldi Petivel lett volna, az előző énekesünkkel, aztán úgy döntöttünk, hogy a Zoli százszor jobb szerintünk, aztán nem is volt rossz a koncert.
BZ: Én marhára élveztem, persze akadt benne olyan, amitől mai fejjel besírtam, olyanokat énekeltem, de egyrészt kinn nem nagyon lehetett észrevenni, másrészt mindenki nagyon jól érezte magát. Vártam is, hogy Veszrém, hazai pálya és hogy veszik le, hogy megint egy fazon a zenekarban, pislogtak elég sokan, de elég szépen belendültek, nem volt gond. Azóta meg nagyon így van. Most már Uzseka Norbi is elfogadta, hogy másképp éneklem a régi nótákat! (nevet) Van új billentyűsünk, aki két koncertet játszott eddig végig velünk, ő egyébként úgy május eleje óta tevékenykedik nálunk. Aztán volt Jutasi Sanyi bgitáros, aki alapítótag volt a zenekarban és személyes okok miatt arrébb állt. Somogyi Zoltán - Soma - ő az új basszusgitáros, félisten és metronóm.
Emberileg és zeneileg, hogyan érzed magad a zenekarban? Milyen most a zenekar együtt?
BZ: Ez egy érdekes dolog, mert nekem mindig is baromi sok hülye ötletem volt, most is van egy szólólemeznyi marhaságom, a gospeltől kezdve a thrash metalig mindent meg tudok írni, ami nem fér bele egyértelműen a Stonehenge-be, de a Stonehenge most a Nr.1. Tényleg olyan prioritása van, hogy ilyet még zenekar nem kapott. Nagyon bele tudok feledkezni a dologba és kifejezi azt, amit akarok zeneileg, szövegileg és mindenhogy csinálni.
BB: A zenei keretek nyilván, hogy tágulnak, ahogy új tagok érkeznek, vannak persze súrlódások, de ezeket meg tudjuk oldani.
BZ: Eddig még sosem volt olyan zenekarom, ahol ennyire baráti lett volna a viszony. Eddig az volt, hogy eljártunk próbálni, meg utána elmentünk sörözni valahova, ez volt a zenekari összetartozás. Most gyakorlatilag mindenki tud a másik kis lelki rezdüléseiről, vigasztalgatjuk egymást, szóval tényleg hihetetlenül jó dolog. Szerintem pont ettől is működik az egész.
A távolság sem akadály?
BZ: A veszprémi gárda nagyon próbál, többet próbálnak egyértelműen, én meg egyébként is olyan vagyok, hogy otthon agyalok a dolgaimon, számítógépen megírom, aztán hétvégén próbálunk együtt. A hosszú távú stratégia meg az, hogy mindenki valahogy felcsúszik Pestre. A lehetőségek miatt is, meg, hogy mindenki közel legyen.
BB: Mi hárman megírjuk a dolgokat, akár azt is, amit Zoli hoz, vagy a saját ötleteinket kidolgozzuk. Aztán, most, hogy én fent tanulok Pesten összejárunk, és szgépen megírjuk az ötleteket.
Egymás zenei ötleteit hogy fogadjátok el? Balázs, régebben te voltál a zenei agytröszt, ugye?
BB: Igen, régebben én határoztam meg a Stonehenge zenei arculatát, most az új tagok kerültek a képbe, nyilván más szempontból közelítik meg ugyanazt, így tágulnak a keretek, ami néha nehezebben megy, néha rugalmasabban...
BZ:... de a végeredmény a lényeg. Szerintem a régi nóták is hihetetlenül megváltoztak, tényleg. Olyanok lettek, mintha ezt már így öten hoztuk össze őket, és még mindig alakulnak egészen addig, míg valaki cd-re nem rakja őket. Az új nótáknál meg teljesen mindegy ki hozza az ötletet, teljesen jó kis dolgok lesznek belőle.
Van arra valami esély, hogy idén megjelentessetek egy lemezt?
BZ: Esély van, hogyne, csak nagy valószínűséggel teljesen saját kiadást lehet elképzelni egy ilyen szintű rétegzenére, vagy pedig egy olyan kiadó fog megkeresni, aki kiadja, de a felvétel, a reklám, stb. a mienk, ezt pedig meg kell gondolni, hogy honnantól kezdve éri meg. Előtte nagyon meg kell turnéztatni a zenét, ismertté kell, tenni, hogy az emberek elkezdjék venni, mert ez tényleg rétegzene. Aki szereti, az nagyon szereti, de nincs sok ilyen ember sajnos.
BB: Elkapkodni biztos nem fogjuk, nem tudom, hogy idén lesz-e lemez, de elég bevette szokást az utóbbi években, hogy mindenki saját lemezt csinál szerzői kiadásban és így minőségben elég gyenge produktumok születnek. Ebbe a csapdába semmiképp nem akarunk esni, hogy csak, mert lemezünk legyen, összecsapjunk valamit. Először ki akarjuk érlelni.
Tényleg lesz klipetek?
BZ: Igen, a Between Two Worldre lesz egyrészt mert az van a válogatáson és van esély, hogy ismerik, meg az van fenn a Neten, végül is ez a legújabb felvett nóta, és elég misztikus ötlete van magának a nótának is. A forgatókönyv már megvan, és egy Asztalos András nevű srác fogja megcsinálni, aki szintén egy félisten – ma csak félistenekről esik szó (nevet) - aki tulajdonképpen a magyar Star Wars és Star Trek klubnak készített már olyan szintű filmeket, amiben a digitális trükkök nyugati szintűek. Ő csinálja a klipet, hihetetlen jó ötletek is vannak. Egy darab képkocka nem lesz, ahol a zenekar zúz...
BB: ...inkább művészi klip lesz, ennyit el lehet árulni, 3D-s megoldások és analóg felvételek vegyítése.
Ki szponzorálja a klipet?
BZ: Mi. Annyira megszponzoráltuk, hogy hű... Egyébként a srác nagyon-nagyon jutányosan csinálja.
BB: Nem a pénz motiválja, legalább annyira érdekli, mint bennünket, tetszik neki a zene, és megcsinálja.
BZ: Azzal kezdte, hogy mindent lehet, mi megkérdeztük, hogy mik a határai a dolognak mégis, azt mondta, hogy nincs határa, amit mondunk. Erre hihetetlen vad ötleteket mondtunk, amire azt hittük, hogy hármat csuklik és elszalad, és ezek után csak fogta magát, és azt mondta, hogy ezt így, azt úgy, és tökéletesen megtervezte az egészet. Nagyon konstruktív volt.
A tavalyi progfeszt és az MHH cd-s válogatás mennyit dobott a zenekaron?
BZ: A progfeszt nagyon sokat dobott, nagyon jó reakciók voltak, elég rendes mennyiségű levél, e-mail jött, hogy mennyire pozitív volt a dolog, mindenféle újságbeli visszhangok is jók voltak, szóval tetszett a dolog, főleg, hogy ott volt a két új tagnak az élő bemutatkozása és teljes para volt előtte, hogy mégis hogy fog ez működni. Velük élőben még nem volt koncertünk és ahhoz képest, mint a gép... A cd-ről annyit hallottunk idáig, hogy már külföldön bizonyos helyeken lehet kapni és mindenféle rendelési listákon rajta van, meglátjuk mi lesz belőle. Egyébként a legtöbb visszajelzés érdekes módon a netről jött. Ott megvan a homepage, letölthető a nóta, ráadásul egészben - mert a cd-n kicsit lekeverték a végét - és teljesen hülye helyekről, Brazíliából, Spanyolországból, Olaszországból, Amerikából érkeztek visszajelzések. Szerintem van jövője a dolognak, hogy külföld, csak akkora méretű nekiszaladás kell a dolognak mind anyagilag, mind odafigyelésileg, mind emberileg, időileg, hogy ezt tényleg nagyon meg kell támogatni. Mivel ez itthon annyira rétegzene, ha elmegy egy megjelent lemezből 1000-1500 darab, akkor ott fogok hajlongani, és lábakat csókolgatni, de nem is lehet másra számítani. Pont ezért van az angol nyelv, meg angolul a homepage, stb., mert ha egyszer megcsináljuk, akkor kifelé legalább a lehetőség meglegyen, hogy megismerjék.
