Shock!

Tavasszal, a Hammerworld magazin mellékleteként jelent meg a Tűzmadár harmadik nagylemeze, az Álmok. Kérdéseinkre Magyarország egyik feltörekvőben lévő, de már jól ismert tradicionális heavy metal bandájának tagjai, Schrott Péter énekes, Károlyi Gergely gitáros, Tóth Péter gitáros, Szűcs Attila basszusgitáros, Horváth Zsolt billentyűs, Pál Dániel dobos válaszoltak.

Honnan jött az ötlet, hogy a Hammerworld mellékleteként jelentessétek meg az új lemezt? Mennyivel éri meg jobban ez a fajta terjesztés, mint a „hagyományos"?

Mivel a Hammerworld olvasótábora igen jelentős mértékben a célközönségünk, ezért reklám szempontjából mindenképp erre vezetett az út. Egy rockzenekarnak itthon eléggé szűkösek a lehetőségei. Én mindenképp javaslom, ha valaki teheti, így adja ki a lemezét, mert mind „reklámértékileg", mind anyagilag megéri.

Mit lehet lemérni az eddigi fogadtatásból? Vannak-e már tapasztalataitok arról, jó ötlet volt-e ez a mellékletes kiadás?

Nagyon pozitív a lemez fogadtatása, elismerően szoktak nyilatkozni róla mind a kritikusok, mind a közönség. Jelenleg az egész zenei piac egy átalakuláson megy keresztül, a YouTube és a letöltések hihetetlen mértékben visszavetették a hagyományos lemezki- és eladásokat, a zenészeknek és a kiadóknak egyaránt új lehetőségek után kell nézniük. A mellékletként való megjelentetés egy ilyen alternatíva, a legbiztosabb út ahhoz, hogy a kiadott anyag eljusson a célközönséghez.

Szerintetek miben tér el leginkább az Álmok a Fényektől és a korábbi lemezektől?

Leginkább abban, hogy minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a közös műhelymunka. Több dal is született olyan módon, hogy egyikünk hozta a verzetémát, másikunk a refrént, bridge-et, és így állt össze a nóta gerince. A hangszerelésre és a keverésre, zenei rendezésre is ez munkamegosztás és közös „fülelés" volt jellemző. Ennek ellenére mégis van egy egységes stílusa és hangzása a lemeznek; ez is azt jelzi, hogy jól összekovácsolódott a banda.

Milyen az új szerzemények fogadtatása a koncerteken, és hogy sikerült a lemezbemutató buli?

A lemezbemutató koncert alapján úgy tűnik, akik eddig is nyomon követték a zenekar munkásságát, nem csalódtak az új dalokban. És vannak emberek, akiket pont az új lemez győzött meg arról, érdemes hallgatni Tűzmadarat. Egyszóval jó a fogadtatása az új daloknak, és nagyon jól sikerült a lemezbemutató, baromira élveztük a koncertet!

Nemrég Kovács Marci helyére Tóth Péter került a zenekarban. Miért került sor a tagcserére, és mennyire volt zökkenőmentes a dolog?

A kilépés ötlete Marciban merült fel. Szó sem volt személyi ellentétekről vagy hasonlókról. Elmondhatjuk, hogy valahol ő is a mai hazai zeneipar megcsömörlött áldozata. Miközben a szenny elárasztja a médiát, nevetségesebbnél nevetségesebb figurák, kiscsávók, babygirlök kaszálnak milliókat, egy ilyen „öreg" műfaj elismertsége közel a nullával egyenlő. Marci –velünk és az utódjával, Tóth Péterrel ellentétben – már nem motivált, elsősorban a fent említett okok miatt. Elmondhatjuk, hogy szerintem minden zenekar ilyen zökkenőmentes tagcserét kívánna magának. Peti már évek óta a zenekar úgynevezett harmadik gitárosa. Ha Marci vagy Gery valamiért nem tudta vállalni a koncertet, amihez nagyon megalapozott indok kellett (mosolyog), akkor Petya ugrott be helyettük. A számok megtanulásával így már nem kellett sokat bajlódnia a belépése után.

Lemezről lemezre hogyan látjátok a Tűzmadár „evolúcióját"? Mi az, amit mai fejjel másképp csinálnátok az egyes albumokon?

Igazából talán nincs is ilyen. Mindegyik eddigi lemez a zenekar azon korszakának lenyomata, melyben éppen tartott. Természetesen, ha tehettük volna, mindegyik albumunkat – beleértve a legutóbbit is – jobb technikai körülmények között rögzítettük volna a lehető legjobb hangzás érdekében, de ez elsősorban pénz kérdése. Mindenesetre úgy vélem, hogy így sincs okunk szégyenkezni.

A zenekar akkor startolt, amikor nagyon futott az a fajta heavy metal, amit ti is játszotok. Mára ez az őrület lecsengett. Mennyire érintett – ha egyáltalán érintett –titeket akár pozitív, akár negatív értelemben, hogy ma már nem pörög annyira ez a vonal, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Vitatkoznék egy picit. Igaz, hogy futott a '90-es évek végén is újból a műfaj, de igazán a '80-as évek dereka jelentette a fénykorát. Jó pár bandát tudnék említeni hazánkból is, akik a mai napig az akkor megszerzett hírnévből „élnek". Ellenben az újabb hullám már nem volt ennyire eredményes, és nem hozott olyan bandákat, akik a műfajon belül ezreket mozgatnának meg. Véleményem szerint az a fajta heavy metal, amit akkor játszottunk, már régen nem az, amit például az új lemezünk is tükröz. Igyekszünk lépést tartani a zenei változásokkal, minél több modernebb elemet belevinni technikailag, illetve hangzásilag is. Ezt tartjuk a jövő útjának, és ettől nem lehet megunni a Tűzmadár lemezeit. Nálunk sosem lesz kettő, „egyik-a-másikról-koppintott" lemez. Okkal bízhatunk is abban, hogy lemezről-lemezre, évről-évre újabb rajongókat tudhatunk magunkénak és nem a „lecsengett őrület" áldozataivá válunk, amelynek jeleit szerencsére nem tapasztaljuk a zenekart illetően. Koncertről koncertre új arcok tűnnek fel a legfiatalabb korosztályból is, és véleményem szerint ez épp elég bizonyíték rá, hogy van keresnivalónk a hazai metal színtéren.

Hogy emlékszel vissza a zenekar megalakulására?

Hárman kiléptünk az előző négytagú formációból, és megalapítottuk a Tűzmadarat. Rettenet lelkesedés, elszántság, zenélni annyira nem tudás, de próbálkozás, „miénk a világ" feeling, mint mindenkinél...

Milyen célokat szeretnétek még mindenképpen elérni a csapattal? Milyennek látjátok a hazai koncertlehetőségeket mostanság, összehasonlítva a tíz évvel elezőtti helyzettel?

Mindig következő feladatra koncentrálunk, mindig az éppen aktuális koncertprogram tökéletes interpretálása és a következő lemez megírása a legfontosabb célunk, az állandó meló és fejlődés az egyetlen lehetőség arra, hogy egy zenekar tartós sikereket érjen el. Természetesen mi is látjuk, hogy a lehetőségek meglehetősen korlátozottak, ennek több oka is van. Az talán a legfőbb probléma, hogy egyre nagyobb az általános csóróság. Az emberek először az igényes szórakozásról mondanak le, ami egyébként érthető, mert sokan már tényleg kenyérgondokkal küzdenek. Így nem csoda, hogy egyre kevesebben engedik meg maguknak a koncertre a belépőt, a drágább sört és a többit. Marad a tévé, az ingyen van. Csak éppen a mi műfajunk szinte egyáltalán nem jut médiafelülethez, és aki hozzászokik a valóságshow-khoz, a „tehetség"kutatókhoz meg a Győzikéhez, az az idők jobbra fordultával sem fog érdeklődni az igényes rockzene iránt. Ez a tendencia már tíz éve is érződött, de akkor még senki sem vette komolyan, most meg már az évtizedekkel ezelőtt befutott „nagy öregek" is jajgatnak. De ne pengessünk mollokat! Ezeket a kedvezőtlen körülményeket valamennyire kompenzálja, hogy a fiatal generáció inkább az internetről szerzi az információkat, ez pedig mindenki számára hozzáférhető fórum. Mi is azért bizakodunk, mert a YouTube-on a legújabb, Korszellem című klipünk nézettsége folyamatosan növekszik.

Melyek voltak a Tűzmadár karrierjének csúcspontjai és mélypontjai?

Csúcspont volt az összes lemezmegjelenés időpontja, a Helloween, a Saxon, az Iced Earth, az Edguy, az Ossian előzenekarának lenni, az Ossiannal turnézni. Mélypontot jelentett a 2002-es Jégkorszak lemez nyersanyagának megsemmisülése, illetve a néha előforduló tagcserék utáni keresgélések.

Ha csak egy külföldi bandát választhatnátok, hogy fellépjetek velük közösen, melyik lenne az?

Az Iron Maiden.

Kiknek hatására kezdtetek el zenélni, és kik ma a kedvenceitek? Mennyire figyelitek a színtér alakulását?

A régi kedvencek inkább a germánmetalos true vonalat és a skandináv heavyt képviselők, mint például a Hammerfall, a Gamma Ray, a Helloween, a Stratovarius, a Sonata Arctica... Újabban a Dream Theater, a Kamelot, a Symphony X, és sok mindenféle leginkább modern cucc.

Mi a véleményetek a „nagy öregek" – Iron Maiden, Judas Priest, Helloween, Gamma Ray satöbbi – aktuális lemezeiről, a velük kapcsolatos történésekről? Mi a helyzet a hazai nagyokkal, az Ossiannal, a Pokolgéppel?

Szeretjük őket, de valamilyen szinten akarva-akaratlanul elveszik a fiatal zenekaroktól a lehetőséget. Nem érezzük a támogatásukat, sokszor inkább az ellenkezőjét.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Jégkorszak, Fények, Álmok... (mosolyog)

Mi az élet értelme?

42!