Shock!

A Wisdom meglehetősen kanyargós életútján végigtekintve nem volt mindig egyértelmű a válasz, hogy 2011-ben ennyire erőteljes formát fognak mutatni. Az új énekessel kiadott Judas című új lemezükkel valóban megmászták azt a bizonyos következő lépcsőfokot, és folyamatosan dolgoznak is az álmaik megvalósításán. Az elmúlt időszakról és a jövőbeni tervekről Molnár Máté basszusgitáros számolt be nekünk.

Most, hogy már néhány hónap távolságból tudjátok szemlélni az áprilisban megjelent Judas című lemezetek megjelenését, mit gondolsz: beváltotta a hozzá fűzött reményeket, vagy eleve hosszabb kifutási időt terveztetek?

Abszolút beváltotta az eredetileg hozzáfűzött reményeinket. Egy zenekarnak a legnehezebb megmérettetése akkor következik be, amikor a frontember lecserélődik, legyen ennek oka akármi. Néhány kivételtől eltekintve, ha bármelyik másik zenekartag változik, alig veszi észre a közönség, de az énekes mindig is a legmeghatározóbb egy bandában. Hétköznapi szavakkal ezt úgy mondanánk, hogy ő a cég arca, ő adja el a produkciót. Számunkra nemcsak az volt a tét, hogy egy olyan lemezt rakjunk le az asztalra, amely színvonalában az eddigi munkásságunk mellé tehető, hanem el kellett fogadtatnunk Nagy Gábort, megmutatnunk, hogy megérte a 3-4 év folyamatos keresgélés. A válasz pedig egyértelmű a közönség részéről, ezt azóta a sok koncerten könnyen lemérhettük. A szakma részéről pedig az egyik oldalról jött az őrült lelkendezés, másik oldalról pedig a szokásos „sablonmetal” szöveg. Ebből meg úgysem nagyon tudunk kilépni, mert nem is igazán akarunk. Nálunk a jó dalokon van a hangsúly, nem az állandó újdonságkeresésen.

2008-ban kész voltunk az anyaggal, vagyis inkább azt mondanám, hogy ha nincs a frontemberes mizéria, akkor készen lettünk volna. Így viszont tovább pofozgattuk a dalokat, egészen addig, amíg meg nem találtuk Nagy Gábort. Teljesen friss nóta mindegyik, egyedül az At The Gates dalunkat használtuk fel az azonos című kislemezünkről, mintegy átvezetésként a régi korszakból a mostaniba.

Egyébként hol bukkantatok Gáborra?

Biztosra akartunk menni. Ahogy az elején is említettem, egy frontembercsere olyan lépés egy zenekar számára, amivel vagy óriásit lehet bukni vagy marad a szinten tartás, de az előrelépés szinte kizárt, még ha az új énekes a legjobb is a világon. Megfogadtuk, hogy addig keressük, amíg meg nem találjuk a megfelelőt, és inkább álljon a zenekar, de a minőségből nem adunk le a tiszavirág életű hírnév kedvéért. És így eltelt három év...  Majd 2010 márciusa környékén egy buliban találkozott Gábor a gitárosunkkal (Kovács Gábor), ahol egy közös ismerős révén szóba elegyedtek. Itt kezdődött az új korszakunk...

Volt bármiféle tűzkeresztség, amin át kellett esnie nálatok?

Azt hiszem, bőven elég volt neki hogy a dögmeleg maszkot és azt a hatalmas csuhát kellett hordania a koncerteken. Jobban nem is szívathattuk volna meg. (mosolyog)

Honnan jött az ötlet, hogy lemezmegjelenésig nem mutatjátok meg az arcát, és még a nevét sem lehetett tudni?

Ránéztünk Gáborra, és egyből láttuk, hogy ilyen fejjel nem lehet kiállni a közönség elé, ilyen névvel pedig megint csak magunkat égetnénk. Így lett egy maszkja, és kapott gyorsan valami álnevet. Tavaszra megszoktuk az ábrázatát, és úgy gondoltuk, hogy a közönség is csak megszokja majd valamikor, ezért lekerült az álarc. (nevet) Igazából bőven volt időnk mindenfélén gondolkozni, mivel ugye nem koncerteztünk már egy ideje. De az egész aztán csak úgy jött, nem tudnám már megmondani, hogy pontosan hogyan történt, mindenesetre remekül sikerült. Amúgy is szerettünk mindig érdekességeket csinálni, most ez volt az aktuális wisdomkodás. (nevet)

Mats Levént is sikerült becserkésznetek, aki vendégénekel a címadó dalban.

Mindig hosszan ecsetelem, mennyire nagy megtiszteltetés, hogy elvállalta a felkérésünket, főleg annak tükrében, amit produkált. Hihetetlenül kedves ember, és pontosan az, akire azt mondjuk, hogy "professional musician". Olajozottan ment az egész folyamat, a megegyezéstől a feléneklésig. Bárcsak minden rockzenész így állna a zenéléshez, máshol tartana ma a rockvilág...

Az elmúlt években megfordult a fejetekben, hogy abbahagyjátok a zenekarosdit?

Nem mondtuk ki, de a sok zsákutca után már kezdett alábbhagyni a lelkesedés. Azt semmiképp nem csináltuk volna, hogy a fiókba tesszük az új lemez dalait. Ha nem találunk rá Gáborra, valószínűleg valami profi vendégénekessel, vagy akár több énekesekkel nyomtuk volna fel a lemezt. Nyilván akkor nem lett volna se koncertezés, se igazi zenekarosdi, de még ez is jobb lett volna, mint kidobni sok év munkáját. Ráadásul én mindig is úgy gondoltam, hogy az az igazi, ha egy zenekar a kezdetétől a végéig ugyanazokból a tagokból áll, de Zsiráf barátunk szavaival élve: ember tervez, Isten perverz...

Mi fog történni a koncepciózus figurátokkal, Wisemannel a jövőben?

Leveszi a szájzárat, a műszakállt és a műhajat, jót röhög a tanítványain, hogy bevették a hülyeségeit, kidobja a kukába a könyvét és hazamegy... Amúgy remélem, mi is hamarosan megtudjuk. (mosolyog) Igazából lassan el kéne már gondolkoznunk rajta, hogy mi történjen vele, mivel az új dalok készülgetnek, nemsokára a szövegeken a sor, és jó szokásunkhoz híven, a következő lemezre is szeretnénk pár számot, amely Wiseman aktuális sorsáról szól.

Egy dalotok felkerült az amerikai ProgpPower fesztivál válogatására. Lehet ez előjele annak, hogy a legközelebbi fesztiválra meghívnak titeket egy koncert erejéig?

Az amerikai kiadónk szerint ez pontosan annak az előjele. Ősszel megjelenik a Judas az Ígéret Földjén is, tulajdonképpen az egész észak- és dél-amerikai földrészen, és ez is a promóciójához tartozik. Erre például nem is számítottunk, amikor aláírtuk a szerződést a kiadóval, de remélem, sok hasonló meglepetés vár még ránk. (nevet)

Az idei nyaratok masszív fesztiválozással telt. Hogy éreztétek magatokat a különböző helyszíneken?

Egy zenekar akkor zenekar, ha sokat koncertezik. Ezt az élményt nem lehet elmesélni, megélni kell. Ráadásul ma már annyira kiszorult a rockzene a médiából, hogy ha nem koncertezik egy csapat, akár le is húzhatja a rolót. Szerencsére áprilisban még épp időben jelent meg a nagylemezünk, így a fesztiválok szervezői láthatták, hogy valóban megint működik a Wisdom, és szerencsére tárt karokkal vártak minket. Pár nagyobb fesztivál kimaradt idén, mivel ott már jóval előbb leszervezték a fellépőket, de így sem panaszkodhattunk a bulik számát illetően. És hát a közönség, az mindenhol fantasztikus...

A Wisdomot mindig jellemezte a külsőségekre való odafigyelés, pedig itthon sajnos még nem túl általános, hogy ne utcai farmerben és pólóban álljanak a színpadra a zenekarok...

Szerintem egy koncert éppen olyan, mint egy színházi előadás. Ide is jegyet vesznek az emberek, és a pénzükért nem csak a dalokat szeretnék hallgatni, mert azt otthon is megtehetik, hanem valami többre vágynak. A színészek sem tréningben adják elő a színdarabot, és ha mi nem is öltözünk át alkalmanként a koncert során, de megpróbálunk adni arra, hogy a közönség szeme se éhezzen a buli közben. Díszleteket sajnos még nem tudunk vinni magunkkal mindenhova, viszont amire lehetőségünk van látványilag, azt megtesszük. Amúgy én észrevettem már egyfajta törekvést erre itthon, több zenekar is láthatóan egységesebben öltözik a színpadon, de persze ez még messze nem a 80-as évek.

Szerintetek mi tesz egy dalt igazán wisdomossá?

Nem tudom, amikor írjuk a dalokat, érezzük, mi fér bele a Wisdom stílusába, és mi nem. Az új lemezen nem kísérletezgethettünk a frontembercsere miatt. Lehet azt is mondani, hogy a Judas egy biztonsági lemez lett, de a jellegzetes stílusjegyeket mindenképpen magán hordozza. Gondolok itt a dallamokra, és a kórusokra. A következő lemezen biztosan jobban fogjuk rugdosni a határainkat, de ha egy dal sablonmetal lesz, viszont nagyon jó, akkor az úgy is marad, és nem fogjuk tönkretenni felesleges kísérletezésekkel.

Szeptemberben egy japán kiadó is megjelentette a Judast.

Már az előző lemezünk, a Words Of Wisdom is megjelent Ázsiában. Nagyon jól fogyott, de két fontos dolog közbejött: Nahival különváltak útjaink, illetve meghalt a kiadó tulaja, és nem vitte tovább senki a céget, így a három lemezre szóló szerződésünk is érvényét vesztette. Szerencsére a Judasra több megkeresés is érkezett japán kiadóktól, így megint előnyös helyzetből tudtunk tárgyalni, csakúgy, mint annak idején, az első lemeznél. A Spinning Records ajánlotta a legjobb feltételeket. Nagyon nagy kiadónak számítanak arrafelé, ezért választottuk őket.

Dolgoztok más területek meghódításán is?

Igazából olyan szerencsések voltunk, hogy az amerikai és az ázsiai szerződésekért semmit nem kellett tennünk, csak egyeztetni a feltételeken. Semmiféle kiadót vagy céget nem kerestünk meg, nem tudjuk, hogyan jutott el mindenfelé a nevünk. Mindenesetre ezeken felbuzdulva most elkezdtem ausztrál kiadókat keresni, bár igazából sok értelme nincs, semmi európai banda nem adja ki a lemezét külön Ausztráliában. Úgyhogy csak az érdekesség kedvéért néztem körül. (mosolyog) Európában pedig mostanában promózunk, elsősorban német területen, de az valószínűleg már inkább a következő lemezt fogja csak érinteni.

Viszonylag sok neves külföldi zenekar előtt léptetek fel. Kivel mennétek turnézni a legszívesebben?

Bármelyik csapattal. Nagyon büszke vagyok – és szerintem a többiek is –, hogy ennyi világsztár megosztotta már velünk a színpadot. Sokszor volt szerencsénk, de úgy érzem, rengeteget is tettünk annak érdekében, hogy ilyen lehetőségeket kapjunk. Ősszel például a Poodles zenekarral fogunk játszani, ahol a kedvenc énekesem frontemberkedik. (Az interjú elkészülte után kiderült, hogy a Poodles teljes turnéja sajnos elmarad - V.Sz.) Egyetlen nagy álmom van még ilyen téren, a Metallica előtt szeretnék fellépni. Elég nagy álom, de hátha egyszer valóra válik...

Mi életed legfontosabb három lemeze?

Wisdom EP: ezzel kezdődött minden. Words Of Wisdom LP: ezzel folytatódott, és sokmindent elértünk Judas  LP: ezzel megint lehetőségünk adódott sok mindent elérni.

Mi az élet értelme?

Hogy jól érezd magad az élet minden pillanatában úgy, hogy közben a körülötted élők is jól érezzék magukat az élet minden pillanatában.