Shock!

Harminc évvel ezelőtt, 1994 márciusában jelent meg a Tankcsapda harmadik teljes nagylemeze, a Jönnek a férgek. Lukács László, Molnár Levente és Buzsik György jó helyen voltak a jó időben ebben az időszakban a hazai rockszíntéren: az előző éra nagyjai mellett friss hangra, friss megközelítésre éhes magyar közönség új kedvenceket keresett, a debreceni trióban pedig egészen széles rétegek leltek rá a '90-es évek hazai rockcsapatára. A banda áttörését meghozó A legjobb méreg után a Férgek lett a sorban az az album, amely végleg bebiztosította a Tankcsapda pozícióit – mire eljutottak a folytatásig, már senki számára sem lehetett kérdés, melyik a legnépszerűbb magyar rockzenekar.

Nehéz utólag megfejteni, mi egy zenekar áttörésének kulcsa, mitől harap rá a közönség az egyik előadóra, és miért marad totálisan érdektelen a másik iránt. A Tankcsapda esetében szerintem soktényezős dologról volt szó a '90-es évek dereka felé közeledve. Bár a kinti trendek mindig is néhány év késéssel gyűrűztek be itthonra, de ekkorra nálunk is átalakulóban volt a rockszíntér. A Pokolgép ekkorra már túl volt a csúcson, az Ossian épp 1994 elején jelentette be feloszlását, ez már inkább a Moby Dick és a felfelé törő Akela, illetve kisebb mértékben az Omen csúcskorszakának számított, ugyanakkor utóbbi csapatok is régebbi vonalas fémzenét játszottak. Ugyanígy zenei szabásra az ekkortájt kiemelkedően népszerűnek számító Sing-Sing és Sex Action is még egyértelműen a '80-as évek trendjeinek farvizén futott fel. Vákuumnak nem feltétlenül nevezném ezt, de kétségtelenül létezett az igény egy zenekarra, amelyik súlyos rockzenét nyom ugyan, ám mégis minden tekintetben markánsan megkülönböztethető a már bejáratott nevektől.

Az 1992 legvégén kiadott A legjobb méreg lemez amolyan meglepetéssikerként lökte be a figyelem középpontjába a Tankcsapdát, elsősorban természetesen a viharos sebességgel nemzedéki himnusszá vált címadó számnak köszönhetően. Lukács László rímes, könnyen fogható, jól énekelhető, az akkori hazai rockszíntéren egyedülálló gördülékenységgel megírt szövegei természetesen kulcsszerepet játszottak ebben, nekem azonban meggyőződésem, hogy a trió felállás és a banda fazonja is benne volt a dologban – hiszen már önmagában ebben is eltértek a kortársaktól. A magyar rockszíntéren teljesen egyedinek számító szövegvilág és a több forrásból, punkos-alteros gyökerekből is táplálkozó, de az évek során alaposan megfémesedett zene is határmezsgyén táncolt ebből a szempontból. Jellemző, hogy míg a tradicionálisabb muzsikákon edződött hallgatóság sokszor a magyar Motörheadként, a más irányból közelítő hazai zenei sajtó gyakran a magyar Nirvanaként emlegette őket ekkoriban. Önmagában természetesen egyik párhuzam sem írta le a lényeget, de bizonyos tekintetben mindkettőt értelmesen alá lehetett támasztani.

Semmi túlzás nincs benne tehát, hogy A legjobb méreg kimondottan töltelékmentes, frappáns, közönségetető anyaga igazi szenzációvá varázsolta itthon a Tankcsapdát. Így aztán egyértelmű volt, hogy a teljes jogú tagként a lemez felvételei után csatlakozott Molnár „Cseresznye" Leventével megerősödött trióban irgalmatlan potenciál rejlik a jövőre nézve, és ha nem szúrnak el valamit teljesen, már a folytatással hatalmas előrelépést könyvelhetnek majd el. Mindezt természetesen ők is tudták, de mint Lukács a korabeli Metal Hammerben Lénárd Lacinak elmondta, nem különösebben hagyták, hogy megzavarja őket a hirtelen jött siker: „Sokan kérdezték tőlünk az elmúlt év során, a szakma és a közönség részéről egyaránt, hogy nem tettük-e túl magasra a mércét A legjobb méreg lemezzel, nem félünk-e attól, hogy nem sikerül majd überelnünk. De nekünk eszünkbe sem jutott, hogy meg kellene überelni. Inkább úgy gondoltuk, egyszerűbb hagyni magunkat dolgozni, és ami éppen kialakul, az lesz a következő lemez. Nem akartunk azon gondolkodni, hogy tudunk-e írni egy Legjobb méreg 2-t, nem is akartuk megismételni magunkat. Lehet, hogy bizonyos számokban vannak párhuzamok, de ez csak abból adódik, hogy mindkét lemezt ugyanaz a zenekar készítette."

A Tankcsapda a tipikus, rendszerváltás utáni magyar zsebkiadónak számító Pythonnál jelentette meg A legjobb méreg albumot. Mindez azt eredményezte, hogy a terjesztés finoman szólva is akadozott: az album iránt sokkal nagyobb kereslet mutatkozott, mint amit a cég képes volt megfelelően kielégíteni. A folytatáshoz már a szervezettebb, professzionálisabb Rózsa Recordshoz szerződtek le. Laci: „Igaz, hogy a Rózsa Records nem multinacionális cég, igaz, hogy csak Magyarországon forgalmaz, igaz, hogy csak magyar zenekarokkal foglalkozik, de nekünk ez több szempontból is nagyon szimpatikus. Nem akarom megbántani egyik multinacionális céget sem, vagy az ott dolgozó embereket és zenekarokat, de úgy éreztük, hogy azok a cégek, akikkel tárgyalási szinten álltunk, túlságosan átláthatatlanok. Túlságosan sok ember dolgozik a kiadóknál, túl sok a titkárnő, a papírmunka, a tologatás, nem lehet hetekig megtalálni embereket sem telefonon, sem személyesen. A Rózsa Recordsnál más a helyzet: itt van három vagy négy ember, és mindenki tudja, mit kell csinálnia. Konkrét példa: volt egy kérdésünk arra nézve, hogy a CD korongra hány színben lehet nyomtatni. Egy multinál ezt megtudni legalább egy hét utánajárásba került volna, itt viszont felemeltük a telefont és fél perc múlva már tudtuk a választ. Lehet, hogy jól hangzik, ha valaki nemzetközi cégnél áll szerződésben, de nézzünk szembe a tényekkel: egy magyar zenekar itthoni szerződése kifelé semmit sem jelent. Lehet, hogy rosszul látjuk a helyzetet, és X zenekar jövő héten már az MTV-n lesz, de ennek az esélye csekély, talán egy a kétezerhez. Viszont a Rózsa Records magyar vonalon, magyar terjesztés, minőség és korrektség szempontjából nekünk teljesen megfelelő."

Noha a zenekar számos, akkoriban éllovasnak számító budapesti stúdiót szemrevételezett, végül úgy döntöttek: Debrecenben, a P.M.S.-ben maradnak a stúdiómunkálatok idejére, jó cimborájuk, Méhes János hangmérnöki felügyelete mellett. A kiindulópontot egy élőben feljátszott előzetes demó jelentette az album majdani dalaival, ami ekkoriban egyébként nem számított itthon bejáratott módszernek: „Január 3-án, hétfőn bepakoltuk a cuccot, nagyjából összeraktuk a dobot, de be se mikrofonoztuk... hanem egyből benyomás! Megkaptuk a benyomásokat... Leültünk egy papírlappal a kezünkben, betettük a demót és mindenkinek le kellett írnia, mit gondol. De hát képzelheted, hogy ilyen fejjel miket írhattunk! Olyanokat írtunk le a papírra, hogy az a gitárszóló kurva jó, de csak ennyit! Azt nem, hogy melyik számban milyen szóló! Meg hogy ebbe a számba ilyen basszushang kell, csak azt nem, hogy melyik számba! De végül is jó buli volt, és ez a sztori jellemző a stúdióhangulatra. A csikket nem nyomtuk el a keverőpulton, de ezen kívül bármit megcsinálhattunk."

Maga a zenei anyag némiképp eltért A legjobb méregtől, ez azonban természetesen adta magát Tóth-Laboncz Attila távozása és Cseresznye érkezése után. Lukács: „A legjobb méreghez az összes szöveget és a dalok, dallamok, riffek 70-80 százalékát én vittem és ebből alakultak ki a számok. Most ez az arány 50-50 százalékra változott köztem és Cseresznye között, leszámítva a szöveget, amiket mindig én írok, hozzátéve persze, hogy egy csomó dalba Buzsik is beletette a saját ötleteit. Nyilván, mivel ő nem akkordhangszeres, nem dallamokat játszik, legfeljebb eldúdolja, hogy mire gondol, és inkább ritmikailag járul hozzá a dalokhoz. Mivel most már nemcsak én hoztam nótákat vagy nemcsak a próbahelyen közösen írtuk a dalokat, hanem Cserkó is megjelent konkrét témákkal, ötletekkel, ezáltal a zene is változott. Szerintünk fejlődött, tehát érezhető benne az a fejlődés, ami minden zenekarnál jó, ha érezhető. Ha valaki azt mondja A legjobb méreg nótára, hogy szövegközpontú, akkor aláírom, hogy a zene önmagában nem nagy durranás: van benne három jól eljátszott akkord és csókolom. Viszont ezen az albumon már rengeteg olyan zenei rész, megoldás hallható, amelyekre önmagukban, tehát zeneként is oda lehet figyelni. De nálunk mindig is összhangban volt a zene és a szöveg, hiszen a zene ritmusa határozza meg a szöveg ritmusát. Összességében színesebb és zeneibb lett az album, de ugyanakkor súlyosabb is."

Ezek után már csak egy budapesti maszterelés és természetesen a borító elkészítése volt hátra. Utóbbihoz valódi lisztkukacokat hívtak meg vendégszereplésre, Lukács pedig saját bevallása szerint tényleg a szájába is vett néhányat a fotózás kedvéért... A Tankcsapda története során első ízben CD-n is megjelent anyag végül 1994. március 1-jén került a boltokba. Az albumot felvezető klip érdekes módon a kevésbé direkt Hiába szóltamra készült, aminek prózai oka volt: bár ekkoriban már mozgolódott néhány sufnitévé itthon, komoly eléréssel még kizárólag a köztelevízió rendelkezett. Ha ellenben itt lement valami, az még tényleg tömegekhez jutott el. Lukács: „Leginkább a címadó nóta lett volna ideális klipnek, de annak a szövege olyan durva, hogy biztosan nem adták volna le a tévében, így kár lett volna megcsinálni. Így esett a választás a Hiába szóltamra."

A Jönnek a férgek... összességében súlyosabb – nyugodtan mondjuk ki: metálosabb –, szigorúbb és változatosabb album A legjobb méregnél. Bár utóbbin is szerepeltek mogorvább tételek, így például a Nem ismerek rád, Cseresznye érkezése valóban érdemi változást jelentett a triónál, noha a zene alapkaraktere már csak Lukács szövegeinek dominanciája miatt is változatlan maradt. Laci: „Kétféleképpen lehet meghallgatni az albumot. Az egyik verzió, hogy az ember leül és meghallgatja az első másodperctől az utolsóig, egyfolytában. Aztán ki is lehet ragadni belőle különféle számokat, van benne slágeresebb dal, vagyis könnyebben emészthető, van benne súlyosabb nóta, van olyan is, amit sokszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy az ember megértse a szövegét. Már nem azért, mert érthetetlen, hanem mert olyan dolgokról szól... Szóval, ki lehet ragadni belőle egyes számokat és külön-külön belehallgatni ebbe vagy abba, de szerintem célszerűbb legalább egyszer-kétszer leülni és az elejétől végéig meghallgatni a lemezt. Nem konceptalbum, egyáltalán nem az, de a számok sorrendjében is próbáltunk valamifajta ritmikát követni, hogy amikor az ember végighallgatja az egész lemezt, legyen róla valami átfogó véleménye."

Az eredeti album hangzása persze messze volt az ideálistól. Bár érezhetően egy gitárgazdag, a korabeli magyar lemezek tipikus betegségeitől eltérő megszólalású lemez elkészítésére törekedtek, az erőfeszítéseket nem koronázta egyöntetű siker. Kissé kásás, ha úgy tetszik, Sokol rádiós a végeredmény, a dobsound sem az igazi – ugyanakkor ezeket a lemezeket annak idején így szokta meg az ember, így ették be magukat a dalok a bőröm alá a walkmanben heteken-hónapokon át oda-vissza, non-stop hallgatva. A ma hozzáférhető, 2013-as újragenerálozással sikerült lényegeset javítani a soundon, ami persze így sem lett '94-es Motley Crue, de vastagon élvezhető azért. A dalok ereje pedig ennyi év távlatából is maximálisan meggyőző.

A fenti videós dilemma margójára megjegyezhetjük: voltaképpen bármelyik dalt klipesíthették volna az anyagról, és ebben nincs semmiféle túlzás. A Tankcsapda zenei eszközei a maguk módján mindig szimplák voltak, ám a Jönnek a férgek... tökéletesen példázza, hogy a csapat ezekkel is képes volt megjegyezhető, minden ízében markáns dalokat írni – ide szám szerint tizenegyet, amelyek közül az összes egymástól jól elkülöníthető karakterrel rendelkezik. Cseresznye: „Sikerült olyan lemezt csinálnunk, amin igazán sokféle szám van. Egyik ilyen, a másik olyan, de mégis az egész lemez egységes. Szóval nem tűnik fel, hogy az egyik szám mondjuk egy dzsunga rock'n'roll, a másik meg egy mittudoménmilyen témára épülő, súlyos nóta. És ez nem erőltetett dolog, hanem így alakult." A változatosságra való törekvést és ezt az ösztönös dalszerzési rafinériát már akkoriban is szokás volt lebecsülni a Tankcsapdánál, ma meg, amikor évtizedes szinten céltáblának számítanak hol ezért, hol azért, főleg nem szokás már emlegetni.

A Jönnek a férgek... egy tempós, ízig-vérig csapdás – vagy ha úgy tetszik, motörheades – rock'n'roll-lal startol. A Voltam már bajban A legjobb méreg csapásvonalán született húzós, szimpla-de-nagyszerű téma, a maga nemében nincs benne semmi különös, teljesen magától értetődően rágja be magát egyből az agyba. A szöveget a Sex Actionnel közös, akkori bulizások élményei ihlették: a két zenekar baráti viszonya legendásnak számított, az eredeti elképzelések szerint még a lemezre is felkerült volna egy Szaszával közös duett, de ez aztán valahogy nem jött össze. A sorokban első blikkre nincs semmi extra, de az „Ezeken a rohadt deszkákon állok..." verzével mégis kap a sztori egy extra dimenziót. Nem lett a legnagyobb slágerük, mégis emblematikus Tankcsapda, minden benne van, amitől ekkoriban olyannyira működni tudott ez a történet.

A lemez központi tétele és egyben legismertebb darabja persze a címadó dal, amely egyben a banda addig született legsúlyosabb szerzeménye volt úgy zenei, mint szövegi értelemben. Nagyon nehezen tudnék róla értelmeset írni ennyi év távlatából, hiszen mindenki által betéve ismert klasszikusról beszélünk, ám érdemes megjegyezni: Lukács sorainak szókimondó, nyers megfogalmazása és tartalma 1994-ben kifejezetten sokkolóan hatott idehaza, akkoriban még nem szoktunk hozzá ehhez a kendőzetlenséghez. Laci: „Amikor A legjobb méreg lemez megjelent, nagyon sokan baszogattak minket az úgymond szókimondó szövegek miatt. Az ilyesmi akkoriban nem nagyon volt divat itthon, az az anyag eléggé úttörőnek számított ebből a szempontból. Megtaláltak mindenféle hülyeséggel: nincs is fegyvered, meg miért kell egyáltalán ezeket a buta amerikai mintákat átvenni, hogy 45-ös fegyver meg ilyenek. Erre mondtam egy interjúban, hogy a 45-ösömet töltöm akár azt a 45 évet is jelentheti, ami a születésem és a halálom között eltelik, pedig a szövegben valóban a fegyverre utalt. Vagyis arra akartam rávilágítani, hogy nem kell és nem is lehet mindent szó szerint értelmezni."

A Jönnek a férgek üzenete ennek megfelelően valahol persze szintén sarkított, és Lukács már akkoriban is leszögezte, hogy nem prédikálni akart vele: „A dal nem arról szól, hogy ti ilyenek vagytok, de mi nem, mert mi is ugyanúgy megisszuk a Coca-Colát és ugyanúgy benne vagyunk ebben az amerikanizmus-csapdában, mint bárki más. Csak mi megpróbáljuk erre felhívni a figyelmet. De a dal nem pusztán az amerikanizmusról szól, csak erről is. Elég konkrét a szövege... Én úgy látom, hogy ez egy folyamat. Ezek a dolgok történnek a világban és Magyarországon is. Mindenki néz parabolaadásokat és butítja őket a sok reklám. Mert ez tényleg népbutítás. És ez nem most jött be, mert az Auróra '88-as demóján már ott van, hogy reklámoktól hülyül a nép... Szóval ez nem mai történet, csak mára még sokkal jobban felerősödött. Aki nem hiszi el, hogy a szövegeink reálisak, az vagy nyissa ki jobban a szemét, vagy hallgasson Dolly Rollt! Nyilván ahhoz, hogy valamit kifejezzek a szövegekkel, hogy az emberek tudomására hozzak dolgokat, ki kell éleznem bizonyos szituációkat."

A „Nem kell hajó, nem kell repülőgép..." refréntől roppant nehéz szabadulni, a Férgeknél direktebb pedig aligha lehetne valami, így jó érzékkel egy visszafogottabb rocktémával folytatják. A szövegileg drogos tematikájú, pofás riffre rákanyarított Hóesés nálam mindig is a lemez egyik legjobbjának számított, és itt jegyezném meg, hogy Cseresznyét már akkoriban is divat volt szólógitárosként kigúnyolni, ám tökéletesen hallatszik, micsoda érzéke volt a fülbe befészkelődő megoldásokhoz. Lehet, hogy nem játszott malmsteeni tökéletességgel és virtuozitással, ám megmozdulásainak mindig volt íze, és azonnal fel is lehetett ismerni ezeket. Ez a dal tökéletesen példázza mindezt. A klipes Hiába szóltamról már volt szó: a „Látod, hiába szóltam, mégis fogtad a gitárt" kezdés Laci visszaemlékezései szerint abszolút nem tudatosan jött, ám tökéletesen rezonál A legjobb méreg „Ha gitárt fognál, én szólok, tűnj el innen, nem a te dolgod" sorára. A szám legfőbb erőssége az amúgy megint szimpla metal'n'rollt végig átható feszültség, a maga nemében szintén telitalálat, pedig még hagyományos refrénje sincs. Szövegileg szerintem Lukács valaha írt egyik legerősebb darabjáról beszélünk.

A Van ördög, van isten kimondottan meglepő momentumnak számított akkoriban a bandától: a csajozós, bulizós, netán társadalomkritikus vonatkozásokat megszoktuk tőlük, ez a fajta filozofikusabb, kevésbé direkt megközelítés azonban korábban nem volt jellemző rájuk. Mindehhez zeneileg is sajátosabb, borultabb megoldások társulnak, néhány hallgatásra annak idején ehhez azért szükség volt, hogy maradéktalanul átfogja az ember 14-15 éves fejjel, de utána már nagyon működött. Nem koncertsláger, nem üvölt videóért, igazi albumos dal, ha úgy tetszik, deep cut, ám meghálálja a törődést. Ugyanez a Csak nekedre is áll. Ez a Coffin Break nevű seattle-i csapat For Beth című dalának magyar nyelvű feldolgozása, amit már A legjobb méreghez is felvettek, hogy az eredeti CD-kiadás bónuszaként funkcionáljon, ez azonban végül meghiúsult. Az itt szereplő változat sajátos kettősséget hordoz a nyomasztó, torzított énekkel operáló verzék és a szinte mézédes refrén ellentéte révén, de természetesen remekül működik.

A B-oldal kezdetét jelentő Ki csinál rendet? a Voltam már bajbanhoz hasonló pörgős, bulizós rock'n'roll, egyszerű, mint a faék, a szöveg azonban megint mindent visz, a refrén pedig az egész album egyik legjobbja. Mindig is óriási kedvencem volt, akárcsak a folytatásban érkező két téma. A Tedd meg (a kedvemért) szintén rock'n'roll, ám még gyorsabb és még súlyosabb, rendkívül intenzív, sűrű túrás, ahol azonban óriási érzékkel oldják a szigort a már a második körben énekelhető refrénnel. A Kapd be a horgot pedig igazi, klasszikus rockhimnusz, e minőségében a lemez talán leghagyományosabb tétele, ahol riff, refrén, szóló, szöveg, minden tökéletesen egyben van. Számomra a mai napig az egyik abszolút kedvenc dal a zenekartól, akármikor meghallom, valóban a legmélyebb szakadék aljáról is fel tud repíteni az a bizonyos katapult.

Óriási húzás, hogy három ilyen direktebb darab után ismét mélyebb, elborultabb, visszafogottabb tónusban zárják a lemezt. Az Ezen a földön a Van ördög, van isten mellett a Jönnek a férgek másik nagy kuriózuma: maga a mechanikusan pumpáló-daráló riff sem nyilvánvaló, az akusztikus, belassulós középrész azonban tényleg minden sztenderd szerint meglepő és teljesen atipikus megoldás volt ott és akkor a bandától. Épp az efféle megoldások miatt nem szerettem soha, amikor valaki az egyszerű kifejezésmód miatt alábecsülte a Tankcsapdában zsigerileg meglévő zenei intelligenciát, ez ugyanis mai füllel is libabőr. A záró Rohadt a hely bluesos alapokra felhúzott, ám fémesen elbrutalizált, széttorzított, komor és goromba fináléja szintén minden, csak nem magától értetődő. Ez sem feltétlenül az a téma, amit Józsi bácsi és Mari néni is együtt énekelne Lukáccsal a falunapon, ám annál meggyőzőbb a maga zord valóságában.

A csapat az ekkori szokásoknak megfelelően intenzív koncertezéssel kezdte népszerűsíteni az albumot. A kvázi lemezbemutatót még az E-Klubban tartották május 13-án, legrangosabb jelenésük a tavaszi-nyári körben ugyanakkor még egy vendégként történő fellépés volt június 7-én, a Petőfi Csarnok szabadterén, a nagy példakép Motörhead nyitószámaként. A nyári diadalmenet az ekkor még Diáksziget – Eurowoodstock néven futó ős-Szigettel, az akkori maroknyi fesztivállal, illetve a Tele a tankot néven futó önálló őszi folytatás azonban jól mutatta: a Tankcsapda ekkorra mindenféle előzenekari szerepet kinőtt. A Kapd be a horgot ekkoriban rögzített videója nagyjából tökéletesen szemlélteti a fejleményeket, minden ízében benne van, micsoda nyüzsgés-pezsgés vette körül a csapatot. A Tankcsapda megfogta a hazai közönség képzeletét, tényleg telibe találták a korszellemet a még mindig nagyban futó, a Punk & Roll-lal közösen végre CD-n is kiadott A legjobb méreggel és a Jönnek a férgekkel, a másolt kazetták fertőzéses alapon terjedtek mindenfelé, és mire december 21-én eljutottak az újabb budapesti koncertig, már megtelt rájuk a Petőfi Csarnok. És egyértelműnek tűnt, hogy ez még mindig nem a csúcs.

A korszak rövidebb lemezciklusai és az intenzív működés közepette a trió ekkoriban már nyakig benne volt a következő album dalszerzési munkálataiban, és gyakorlatilag 1995-ben sem lassítottak. Önálló mozgás, Hazudós Zenekarok Versenye a Kispállal és a PUF-fal, fesztiválok orrvérzésig, majd 1995. szeptember 7-én a negyedik nagylemez Az ember tervez címmel – amellyel végleg átszakadt minden gát, nem kis mértékben az ekkor már létező Top TV zenecsatorna, az A3 és társai révén, hiszen A rock & roll rugója klip lényegesen több fórumon fejthette ki hatását, mint egy-másfél évvel korábban a Jönnek a férgek videói. Beérett az első aranylemez, és a csapatot ekkoriban már egyértelműen Magyarország első számú rockzenekaraként emlegették. Ez azonban már a következő fejezet. És érdemes megjegyezni, hogy már ekkor, a Csapda áttörése után viszonylag rövid idővel is gombamódra elszaporodtak idehaza azok a csapatok, akiknél a napnál is világosabban köszönt vissza Lukácsék hatása úgy zeneileg, mint szövegileg.

És hogy milyen is mai fejjel a harminc éve megjelent Jönnek a férgek? Azért igyekszem óvatosan fogalmazni, mert a Tankcsapda azóta is több generáció rockzenei alapélménye volt idehaza, vagyis a hozzáállást nagyban meghatározza, hogy ki mikor ismerkedett meg velük. A zenekarnál a '90-es évek végén, Buzsik, illetve az első éra menedzsere, Kémeri Péter távozása után érezni lehetett egy kisebb megdöccenést, de aztán Fejes Tamás érkezésével, a Mennyország Tourist dallal, majd az Agyarország albummal újradefiniálták magukat az ezredfordulós érában, és a siker azóta is töretlen. Ma már persze másképp tekint rájuk az ország, mint annak idején, hiszen a Tankcsapda mostanra dinoszaurusznak számít, magányosan ülnek a magyar rockszakma csúcsán lassan három évtizede. Érdekes vitát lehetne nyitni róla, mennyire egészséges, hogy még csak érdemi kihívójuk sem jelentkezett az évtizedek során, aki pedig mérhető szintre nőtt, ilyen-olyan módon, kis túlzással szinte kivétel nélkül az ő köpönyegükből bújt elő, de én most biztos nem fogom megtenni. Nálam már csak nemzedéki okokból is egészen biztosan örökké a Méreg – Férgek – Ember tervez éra marad az etalon, sőt, a kísérletezősebb, de még hasonlóan erős Connektor:567:-et is ide sorolhatjuk. Az azóta megjelent lemezeken is mindig voltak szeretett dalaim tőlük, ám ezeken az anyagokon még valami olyan éhség és fiatalkori tűz tükröződik, ami a későbbiekben ennyire egyöntetűen szerintem már nem volt meg. De ezt nem ellenük mondom – a külföldi nagyok többségénél is rendszerint az első négy-öt albumot szoktuk csúcsalkotásként emlegetni.

A csapat természetesen minden lemezét felvállalja, és némiképp másképp látja ezt. Lukács: „Ha igyekszem objektíven végigtekinteni az albumokon, azt mondanám, hogy mindig olyan zenét és olyan dalokat írtunk, amilyet tudtunk. A kvalitásainkkal pontosan tisztában voltunk az elejétől fogva, soha nem is mentünk bele olyan hangszerelési vagy zenei megoldásokba, amikre nem lettünk volna képesek. Ez egyszerűbb zenét jelent, ami viszont sosem volt egysíkú – aki ilyet mond ránk, az nem ismeri a zenekart. Zeneileg viszont ezzel együtt sem igazán lehet éles korszakhatárokat megjelölni, még akkor sem, ha a Baj van! és a Punk & Roll után A legjobb méreg már egy sokkal rockosabb oldalról mutatta meg a zenekart, a Férgek kapott egy kimondottan metálos ízt, a Connektor kísérletezős volt, a Ha zajt akartok meg tényleg a szó szoros értelmében zajos. Így természetesen végig lehet vesézni a sort, de a zenekar lényege vagy mondanivalója nem változott, a ránk jellemző fogalmazásmód nagyjából egészében véve adott volt a kezdetektől fogva. A Tankcsapdában éppen aktuálisan zenélő tagok persze mindig befolyásolták a hangzásképet, tehát a lemezek már csak a rajtuk szereplő különböző emberek miatt sem lehettek egyformák. És ez nem is baj. De nyilván az is igaz, hogy én meg állandóságot jelentettem, így a sokszínűség mellett is beszélhetünk egyfajta egységesen tankcsapdás világról." Laci éppen ezért semmit nem is csinálna másképp utólag: „Vannak lemezeink, amik szarul szólnak, vannak dalaink, amik kevésbé szerencsések, voltak kellemetlenebb periódusok a zenekar életében több veszekedéssel, tagcserékkel. Ilyenkor fel is merülhet, hogy ezt vagy azt másképp lehetett volna csinálni, de épp itt van a hangsúly: lehetett, nem pedig kellett volna. Mindenre, ami történt velünk, szükség volt ahhoz, hogy most itt tartsunk."

A Jönnek a férgek ennek megfelelően az országos siker felé vezető út egyik legfontosabb mérföldkövét jelentette a Tankcsapdánál. Én ebből a szempontból nem szívesen választom le közvetlen előzményéről és folytatásáról: simán ki merem jelenteni, hogy ez a mesterhármas jelenti a szóban forgó éra legmeghatározóbb magyar rocklemezeit.