Az idei EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) első néhány napjáról eléggé kedvezőtlen hírek jelentek meg az elektronikus és nyomtatott sajtóban, más kellemetlenségek mellett külön kiemelve a wc-hiányt. Ha voltak is hét elején rendezési hiányosságok, szombatra ezekből már nem sok látszódott. Velencén ha nem is kánikula, de kellemes hőmérséklet fogadott minket, és a VOLT-fesztivált a hírek szerint szinte elmosó eső is megkímélte e napon a találkozót.
A nagyszínpadon utolsó előttiként fellépő Bikinitől kicsit tartottam, a nyári koncerthadjárat során lesz olyan nap is amikor három koncertet adnak, és egyébként is sűrű a programjuk. Ezen az estén azonban szó nem volt valami bányásznapi sika-kasza-léc produkcióról. A koncert szép, régi hagyományoknak megfelelően a szürreális Tűzfallal indult, de hamar jött még a Nagy Ferós Ős-Bikini korszakból is egy darab, az Ahogy ti zenéltek. A legutolsó lemezről, az Angyali Üdvözlettől viszonylag sok új szám került terítékre, jelezve ezzel, élünk, dolgozunk. Az Adj helyet magad helyett-típusú slágerek mellett is a legnagyobb ovációt az Olcsó vigasz és a Legyek jó kapta, jól is szóltak az új felállás keze alatt. Az ex-Eddás Csillag Endre ízlésesen, bár sokszor az eredetitől eléggé elrugaszkodva vezette elő a szólókat, de azért Vedres Joe és főleg Daczi Zsolt játéka közelebb állt a szívemhez. A koncertet záró blokkból a zenekar szokásához híven átszállt a klasszikus Temesvári Vasárnap koncertlemezről ismert outróba, gyors bemutatása jött a zenészeknek – a fogadtatásból ítélve a több mint 20 éves Bikini még a mai fiataloknak képes mondani valamit, és ez azért kellemes meglepetés.
Ákos az önálló koncertjein megszokottnál némileg kisebb színpad ellenére sem engedett a ’48-ból, a tavalyi fesztiválszezonban már bevetett hatásos nyitányt kaptuk most is. A kezdet előtt fekete függöny mögül indult, amelyet pár perc múlva gyönyörűen koreografált fények fúrtak át. Aztán ahogy a szövegben is felidéződik a bibliai teremtés, lehullott a lepel, és ott állt teljes testi valójában, ha nem is Dave Gahan, de Kovács Ákos és zenekara. Az egykori Bonanza Banzai-frontember önmaga és a dal szintipopos múltját meghazudtoló keménységgel vezette elő a Monumentumot (ez lenne a Rock the Nation mix). A melegítőfelsős, újmetalosra vett figurát a karcos gitárhangzás is támogatta.
A némiképp lazulósabb Erő és alázat után az Ikon és az Új Törvény már megint a rockos Ákost mutatta. Bár Kovács úr ezen a szinten már igazán túljuthatna azon, hogy bármilyen kritikára puffogós konferanszokkal reagáljon, és néha-néha egy-egy sor is “eltévesztődött”, a zenekar teljesítménye, a régi kollégák felléptetése és a színpadi technika alapján sem lenne jogos eltagadni tőlük, ez az egyik legigényesebb koncertprodukció az országban. Ha láttuk is már tavaly, jólesett a ráadás.
