Shock!

Bár a Black-Out elvben ma is aktív, sajnos túl gyakran nem adnak életjelet magukról. A néhány éve Kowa által említett, új dalokkal is kiegészített best of anyagról már szó sincs, és nagyon úgy tűnik, előbb lesz a kezünkben új nagylemez a Led Zeppelintől is, mint tőlük. Mivel egyik kedvenc magyar bandámról van szó, kifejezetten sajnálom azt is, hogy úgy néz ki, innentől mindemellé még évi egy koncerttel kell megelégednünk. Ennek persze van jó oldala is, nevezetesen, hogy így egy-egy Black-Out-megmozdulás olyasfajta kuriózumnak számít, amire ma is sok százan kíváncsiak, azaz egy olyan nagy helyet is meg tud tölteni a zenekar, mint a Barba Negra. Sajnos azonban van negatív oldala is a dolognak, de arról majd később.

A bemelegítő csapat szerepét az a Hollywoodoo töltötte be (előttük játszott még a Lucy is, de róluk sajnos lecsúsztam), akikkel annak ellenére ez volt az első élő találkozásom, hogy évtizedek óta aktívan mozognak itthon. Ízlésemnek kissé túlzottan is Petőfi-kompatibilis zenéjük alapján a jövőben sem fogok megveszekedetten kaparni, hogy eljussak egy-egy fellépésükre, de ettől függetlenül elismerésre méltó profizmussal vezették le a programjukat. Zenéjük azonban egy kicsit talán túlzottan is könnyed volt a megfelelő hangulat kialakításához, így a közönséget sem sikerült tűzbe hozniuk.

Ami pedig meglepő volt, hogy később Kowáéknak sem. És itt kell visszatérnünk ahhoz a tényhez, hogy van annak bizony hátulütője is, ha egy zenekar csak évi egy koncertet ad. Mégpedig az, hogy hiába alkotják klasszis zenészek a Black-Outot (a Csányi tesók és Fehérvári Attila megalázó technikai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen), ha nincs bennük a koncertek ritmusa, lüktetése, hangulata, egyszerűen nem fog működni a produkció. Ezúttal is minden a helyén volt, eljátszották a dalokat bakik nélkül, de a vibrálás, a lendület, a húzás hiányzott a műsorból, aminek eredményeképpen a fanatikus B-O tábor is meglehetősen lagymatagon reagált a látottakra.

Kár, mert egyébként a körülmények (és most nem elsősorban a tényleg tetszetős vizuális oldalra gondolok) adottak lettek volna ahhoz, hogy egy olyan forró hangulatú buli kerekedjen ki az estéből, mint tavaly ugyanitt a húszéves szülinap ünneplésekor. A setlist összeállítása közel tökéletes volt, és előzetesen borítékoltam volna, hogy ha negyedikként érkezik a Spirál is, akkor onnantól kezdve végképp fortyog majd a nézőtér. Mivel azonban ha másból nem is, de a kissé nyögvenyelős nótaindításokból a közönség is érezhette, hogy ez nem egy száz százalékos formát mutató Black-Out, nyilván a reakció is visszafogottabb volt. Pedig a nyitó Tetovált sorszám után érkező triász (Lepketánc, Orosz rulett és az említett Spirál) minden régi rajongó álmainak netovábbja lehetett volna, ahogy a set további részén se nagyon tudtam volna fogást találni: Esőnap, Levél és kereszt, Fekete-kék, Zöld kedd, kiegészítve az „újabb" (erősen idézőjelbe téve, hiszen a legutolsó kowás lemez is tízéves lesz jövőre...) anyagok legjobb pillanataival. Bár egy olyan erős diszkográfiával rendelkező csapat esetében, mint amilyen a Black-Out is, fel tudnék sorolni még vagy tíz kötelező, ám ezúttal hanyagolt nótát (Ma, Ne hidd el, Ha vége, A körúton, Legyen!, Élek még satöbbi), a húsztételes összeállítás így is minden igényt kielégítő volt. Épp csak az a fránya érzés rontotta el a kedvemet, hogy tudom, ennél ezerszer szenvedélyesebbek is tudnak lenni. Valahol tökéletes leképeződése volt mindennek, hogy az egyébként szintén nem túl jó napot kifogott Kowa a zenekar bemutatásakor a két Csányi fivért is felcserélte. Nem tudom, mi történt a koncert előtt vagy alatt, de mintha a srácok fejben valahol egészen máshol jártak volna.

Megértem, ha jelenleg nem ez a zenekar jelenti az elsőszámú prioritást a tagok életében, de a látottak tükrében szilárd meggyőződésem, hogy az „egy buli per év" irány nem működőképes. A Black-Out még ma is sokak számára jelent valami fontosat, így remélem, kicsit feljebb pörgetik a motort, és évente legalább öt-hat koncertet adnak, amelyekről majd nem úgy kell távoznom, hogy azt gondolom: kicsit bizony berozsdásodtak a srácok.