Shock!

Ha emlékeim nem csalnak, talán még sosem született Shock! beszámoló a Zöld Pardon rock keddjének keretében fellépő hazai zenekarról, noha stábunkból nem egyszer ellátogatott valaki megnézni egy-egy keddi ZP-s koncertet. Mivel azonban pesti Moby Dick bulira meglehetősen ritkán kerül sor, volt akkora esemény a soproni csapat ezen fellépése, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Sokat elárul a Dick elmúlt éveiről, hogy számos külföldi csapatot annak ellenére is többször láttam itthon az utóbbi 2-3 évben, hogy egyértelműen Smiciék voltak fiatalkorom meghatározó zenekara, sőt, mai napig őket tartom első számú itthoni kedvenceimnek. Hogy mi okozhatja a csapat meglehetősen takaréklángon történő üzemelését, most nem kívánnék belemenni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a Moby Dick létezik, él, sőt, hosszú-hosszú évek után idén ősszel végre új albummal is jelentkezik.

Hogy a Durván akár a vulkán lemezcím szerencsés-e, azt igencsak megkérdőjelezném, de ahogy ezen az estén megbizonyosodhattunk róla, a zenei résszel valószínűleg semmi probléma nem lesz. A ZP-buli apropóját is az új anyag adta, hiszen amellett, hogy a lemez pesti felvezetése ekkor kezdődött, még egy klipet is forgattak a srácok, méghozzá a címadóra. Okos húzás, hiszen egy Zöld Pardon bulin az alacsony jegyárak és a jó hangulatú hely miatt borítékolható a szép számú közönség, ami egy koncertklipnél finoman szólva is elengedhetetlen.

És, hogy milyen lesz az új lemez? Ha olyan, mint a címadó, akkor aggodalomra egy fikarcnyi ok sincs, hiszen a Durván akár a vulkán leginkább a zenekar méregerősre sikeredett visszatérő anyagára, a Golgotára emlékeztet, ráadásul annak két kiemelkedő pillanatát, az Áment, és az ezúttal is elhangzott Mennyből az Angyalt juttatta eszembe. Egyszóval a gyökerekhez hű, egyben azonban roppant friss és a korszellemnek megfelelő technikás thrash várható a Soproni Ászoktól ezúttal is.

Bármennyire is az új anyag beharangozása és a klipforgatás adta a buli apropóját, a hangsúly mégis a régi klasszikusokon volt. A legnagyobb slágerek elhangzottak – egyedül csak a Fejfa helyett hiányzott, melléjük pedig befért egy-egy dal a Golgotáról és a Se Nap, se Hold lemezről, valamint az Indul a boksz mára már szintén kihagyhatatlannak számító kettőse, a Na, mi van? és a Zsibbad az agyam. A többi szám pedig mind-mind alapvetés egészen az örök záró Keresztes vitézig. Ugyan a nyitó Körhintánál kissé mintha rozsdás lett volna még a gépezet – csak nekem tűnt úgy, hogy lassabban játszották, mint lemezen? –, a második Kiképzés már fullos sebességgel zúzott, és innentől kezdve szemernyi gond sem akadt a műsorral.

A legtöbbet ezúttal is Smici kommunikált a közönséggel, de azért Gőbl Gabi is buzdított párat, és láthatóan a Mentes-Hoffer páros is nagyon élvezte a bulit. Csakúgy, mint a közönség, akik hosszú idő után elolthatták végre Moby Dick iránti szomjukat egy remek hangulatú koncerttel. Kezdetben a hangzás nem volt tökéletes, később sikerült végre megfelelő szintre lekeverni a duplázót, így a gitárok is kellő erővel dörrenhettek meg. A ráadással együtt másfél órát kitevő bulit végül a forgatás miatt ismét elővett Durván akár a vulkán valamint a konstans népünnepélyt produkáló Keresztes vitéz zárta.

Nagyon remélem, hogy az őszi új albummal ismét felpörgeti magát a Moby Dick, és adott esetben nem kell majd újra hosszú éveket várnunk két lemez között, az élőben elővezetett thrash-támadásokról már nem is beszélve, hiszen ez a koncert maradéktalanul meggyőzhetett mindenkit arról, hogy még ma is bérelt helyük van a színtéren.