Shock!

Gőbl Gábor, a Moby Dick fáradhatatlan basszusgitáros-szervezőembere betöltötte az ötvenet, ezt pedig mi mással is ünnepelte volna meg, mint egy speciális szülinapi bulival, ahol ráadásul nem csak anyazenekara, hanem a Moby Dick-tagsághoz köthető egyéb formációk is felléptek. Szokás feléjük az ilyesmi, gondoljunk csak a nem is olyan rég tartott Mentes 50-re, és ezek az alkalmak mindig remekül is szoktak sikerülni, így hiába láttam a soproni ászokat vagy háromszor az elmúlt pár hónapban, nem is volt kérdés, hogy ide is jönnöm kell.

A Hungarica kifejezetten markáns, konkrét üzenettel rendelkezik, amely sokaknak szívet melengető, míg másoknak épp ellenkezőleg, túlontúl szélsőséges. A magam részéről igyekszem kerülni a konkrét politizálást (itt, az oldalon mindenképpen), de tény, hogy mostani koncertjükkel kapcsolatosan ilyesmiről a színpadon sem volt szó. Annak ellenére, hogy az önkormányzati választások pont a buli másnapjára estek, semmiféle konkrét megnyilvánulás nem érkezett a csapattól; csupán egymás után játszották a láthatóan népszerű, sokszor a közönség által szóról szóra énekelt, hazafias témájú dalokat. Bár egyértelműen nagyobb érdeklődés övezte őket, mint a Bloody Rootsot, a magam részéről megcseréltem volna a két zenekart, hiszen Smiciék kíméletlenül gyaluló műsora után a Hungarica szellősebb, lazább szerkezetű dalai kicsit erőtlennek hatottak.

A Moby Dick rendszeresen előrukkol valamilyen speciális műsorral, amely általában egy-egy régi klasszikus megjelenési jubileuma vagy éppen az egyik tag kerek szülinapja köré szerveződik. Ilyenkor a megszokott, kihagyhatatlan klasszikusok mellett a rendszerint legalább kétórásra hizlalt programban ritkán vagy szinte sosem játszott tételekkel is kényeztetik a rajongókat, illetve menetrendszerű a különleges vendégek felbukkanása is. Bár vendég ezúttal mindössze kettő akadt, meglepetésekben azért igencsak bővelkedett a műsor. Kezdésnek rögtön az Indul a boksz egyik legjobb, valamiért azonban régóta hanyagolt dalával, a Politikussal indítottak, ami a választás előtt egy nappal nem is lehetett volna aktuálisabb. Miközben lemezminőségű sounddal tolták a rég nem hallott klasszikust, a ledfalon látható lemezborítót a hazai és külföldi „elit" képei keretezték, ütős elegyet alkotva a dalszöveggel, egyben világosan kifejezve a zenekar érintettekről alkotott véleményét.

Ahogy az a nyári koncerteken is történt, a buli első felében most is az újabb dalok voltak túlsúlyban, köztük természetesen jó sok terápiás darabbal. Ugyan a csapat az augusztusi, Testament előtti bulin már megkapta az aranylemezt az aktuális megjelenésért, kicsit most is megünnepeltük, hogy csaknem négy évtizeddel a hátuk mögött végre nekik is összejött az első aranylemez, ugyanis a zenekar ötödik tagja, a szövegíró Pusztai Zoli itt, a színpadon kapta meg saját példányát. Ő volt tehát az egyik vendég, és ezúttal ugyan nem énekelt, mint anno a csapat búcsúbuliján, természetesen azért mondott egy rövid, ám annál lelkesebb beszédet. A másik meglepetés Sziva Balázs felbukkanása volt, aki A demokrácia álarcát énekelte a csapattal, a hangsúly azonban most inkább a program különlegességekkel való teletűzdelésén volt. Ezek közül kétségtelen, hogy a demós korszak balladája, a Zokog a lelkem felbukkanása volt a legmeglepőbb húzás, ezt ugyanis a mostani turnét leszámítva talán valamikor 1994, a Memento című válogatáslemez megjelenése körül játszhatták utoljára. A csúcspontot viszont nem is ez, hanem a Fejfa helyett címadója, illetve a rögtön utána érkező Romlott rendszer jelentette. Az a lemez talán a személyes kedvencem a csapattól, a címadó pedig kétségkívül a valaha született legnagyobb dalaik egyike. Ennek ellenére mégis mostohagyerek valamiért, így idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára.

Már csak ezekért a ritkaságokért megérte volna eljönni, de persze a program közel sem fújt ki ennyiben, hiszen gyakorlatilag az összes kötelezőt felsorakoztatták, és az ilyenkor szokásos ünneplés sem maradhatott ki. Gőbl Gabi torta helyett a rétesre esküszik, így természetesen társai is ezzel lepték meg, elnézve pedig a tepsi méretét, bőven jutott is belőle mindenkinek a backstage-ben. A főhős meg is lehetett illetődve egy kicsit a koncerten, a Legyél jót ugyanis eggyel korábban konferálta fel, mint kellett volna, sőt, egy alkalommal a testi épsége miatt is aggódhattunk, hiszen még a buli első harmadában lelkesedésében épp csak elkerülte a felcsapó, az egész koncerten bőséggel adagolt lángcsóvákat.

Ezek az apró bakik azonban csak hozzátesznek a hasonló, spéci koncertek hangulatához, a Moby Dick pedig tényleg minden tekintetben profi az ilyen jeles alkalmak megünneplésében. Már csak azt remélem, hogy amint a korábbi hasonlóak, úgy valamilyen formában ez a koncertfelvétel is napvilágot lát majd.

Fotó: Barba Negra Music Club