Shock!

Ha régi vágású thrash metal fan vagy, bizonyára emlékszel a német Necronomiconra. Anno a hőskorban négy nagylemezig jutottak, és 1994 után ugyan volt egy évtizedes rádiócsend náluk, tulajdonképpen sosem oszlottak fel. 2004 óta pedig három-négyévente jelentkeznek új anyagokkal, ennek ellenére azonban manapság már totál a radar alatt mozognak. Ez lehet az oka annak, hogy bár harmadik lemezük, a nálunk The Devil's Tongue néven, alternatív borítóval megjelent 1988-as Escalation kifejezetten népszerű volt itthon – és egészen valószerűtlen helyeken, élelmiszerboltokban és drogériákban volt beszerezhető –, egy héttel a buli előtt még simán az első húsz nézőnek fenntartott, szuperkedvezményes áron tudtam jegyet venni. Meg persze a covid, hiszen ha jól emlékszem, az eredeti dátumhoz képest vagy két évet csúszott a koncert. Végül aztán minden akadály elhárult, és a kissé megtévesztő The Final Chapter névre keresztelt turné szeptember végén elérte Budapestet.

Mikor néhány perccel kilenc előtt leértem az S8-ba, már javában zúzott az utolsó előzenekar, az új-zélandi 3000AD, akik 2020-as debütalbumukat, a The Voidot mutatták be. Bár a trióban felálló csapat tagjai leginkább őszi szüneten lévő orvostanhallgatóknak tűntek, kifejezetten feszesen és húzósan vezették elő crossover elemeket is felvonultató thrash metaljukat, és akkor sem zökkentek ki a ritmusból, amikor a dobos/énekes Hellmore Bones mikrofonja egy teljes szám erejéig elhallgatott. Összesen ha fél órát töltöttek a színpadon, de abba nem igazán lehetett belekötni. Nem világmegváltó csapat a 3000AD, de ha nem feltétlenül az eredetiséget keresed a műfajban, érdemes rájuk odafigyelni.

És mindez tulajdonképpen a Necronomiconra is igaz, akik mindig is a Destruction felőli végén fogták meg a thrash metalt. Annak ellenére, hogy pár kifejezetten erős dalt sikerült írniuk anno, nem véletlenül nem tudtak kilépni soha a német másodvonalból. Az anno Baden-Württenbergből indult brigádból mára az énekes/gitáros Freddy maradt az egyetlen eredeti tag, 2019-re pedig gyakorlatilag nemzetközi alakulat lett belőlük: A Freddy mellett 2013-óta alapember Marco Lohrenz mellé ekkor igazolták le ugyanis az amerikai gitárost, Glen Shannont, illetve azt a kanadai Rick Charront, aki csaknem húsz évet húzott le a kultikus Exciterben, és pár évvel ezelőtt már láthattuk ugyanitt a Vendetta előzenekaraként fellépő Dark Ministry soraiban. Már velük készült az aktuális nagylemez, a The Final Chapter, melynek bemutatásáról szól ez a turné, annak ellenére szó sincs tehát búcsúról, hogy Freddy még a koncert ráadása előtt is elsütött valami olyasmit, hogy ez a Necronomicon utolsó fejezete. A koncert után Glenn azért elárulta, hogy ilyesmiről szerencsére szó sincs, sőt már az új lemez is készült, és eleve kissé furcsa lett volna egy ilyen szett egy búcsúturnén.

Merthogy azt még a legelvakultabb fanok sem mondhatják, hogy alapos merítést kaptunk volna a zenekar életművéből: az egy szem ráadással együtt sem érte el a játékidő a 45 percet, ami akkor is arcpirítóan kevés, ha mai viszonylatban tényleg gombokért lehetett jegyet venni a bulira. Roppant feelinges volt ettől még az egész – ha valami, akkor ez a buli tényleg olyan volt, mint egy időutazás a '80-as évekbe –, de érthetetlen, hogy egy lassan negyvenéves, tíz nagylemezzel rendelkező zenekar miért nem tud legalább egy 60 perces programot összedobni. Válogatni ugyanis lenne miből, például a fentebb már említett Escalation dalaiból, amik közül ezúttal egy sem hangzott el. Volt viszont Vlagyimir Putyinnak küldött You Against Me, meg némi közönségénekeltetéssel próbálkozó Bloody Bastards, az őskort meg az elsőlemezes Magic Forrest, és a legrégebbi Necronomicon-tétel, a Total Rejection képviselte, aztán mire úgy igazán beindult volna a buli, már vége is lett.

Felemás volt kicsit ez a koncert tehát, mert egyrészt sosem gondoltam volna, hogy valaha élőben látom a Necronimicont, másrészről viszont már le is gördült a függöny, mielőtt úgy igazán belelendülhetünk volna. Van persze annak is gyakorlati haszna, ha hétköznap hamar hazaér az ember, de a magam részéről inkább meghallgattam volna még mondjuk a Death Tollt, a Skeletal Remainst vagy a Mosh the ABC-t. Talán majd legközelebb.

Fotó: Total Metal Concerts & Booking