Ez az én formám. Eddig a Metal Blade mindenféle belebeszélés, szétszabdalás, kluttyogtatás nélkül küldte az izgalmasabbnál izgalmasabb metalcore csodák promóit, de mikor végre kapnék egy lemezt tőlük, amely tényleg érdekel, akkor a 10 nótából 8-nál ott figyel a kicsi csillagocska, miszerint contains voiceovers... Nahálaistennek! Mindegy, lépjünk túl sérelmeinken, és nézzük, mit tud az új Brainstorm százon.
Szerény véleményem szerint a Liquid Monster kisebb visszalépést jelentett az általam a banda legjobb produktumaként számon tartott Soul Temptationhöz képest. Az egy szem All Those Wordstől eltekintve nem volt az egy rossz anyag, épp csak az az isteni kis szikrácska hiányzott belőle, ami a Soul Temptationön vagy épp elődjén, a Metus Mortison még megvolt. A friss lemezt felvezető Fire Walk with Me maxi viszont totál letaglózott, így nagy bizalommal vágtam neki az új anyagnak, de sajnos csalatkoznom kellett. No, nem nagyon, de azért mégis.
A nyitó Falling Spiral Down két szempontból is újító, egyrészt valamelyest modernebb, mint eddig bármi tőlük, másrészt viszont van benne egy adag szimfo-metal, mely picit tompítja a riffelést. Nem rossz, nem rossz, a Fire Walk with Me pedig egyenesen király, egy klasszikus döngölős darab, bivaly csordavokálokkal. Imádom, ahogy röfög benne a basszus, a legjobb BS nóták közt van. Márciusban lecsavarja majd a füleimet, az tuti!
A Stained with Sinnek is fincsi a bevezetője, utána viszont picit ellaposodik, nem mondhatni, hogy rossz, épp csak Torstenék öt perc alatt összedobnak egy ilyet, bár a szólója azért tanítanivaló. A Redemption in Your Eyes – illetve a refrénje - aztán nagyon más, annak ellenére, hogy megvan benne a tipikus szaggatott riffelés. Már az utolsó Primal Fearen sem értettem, mért akarnak mindenképpen emelkedetten monumentálisak lenni, és ennél a nótánál döbbenek rá, mi a bajom a lemezzel.
Túl sok a szimfonikus cucc, a szőnyeg, a billentyű, de nem úgy, mint mondjuk a Trinity of Lust nótáiban, hanem kiszámíthatóan, fölöslegesen. A lemez balladája, az End in Sorrow is tele van olyan hatásvadász nagyzenekari részekkel, mint a 'tallica S&M-je, de ebből a szempontból a mélypont egyértelműen a Surrounding Walls, ami egy kész blöff. A Protect me from Myself is jó kis nóta lenne, de sok és fölösleges benne a szinti. A How Do You Feel viszont ismét visszahozza a lelkesedésemet, annyira rágógumi, hogy az már pimaszság; ragadós, nyúlós, de jóóó! Az utolsó két nóta is rendben van, a Frozen egy kissé sablon gyors téma, jópofa csilingeléssel, a záró All Alone viszont kiváló, akár a ST-re is felférhetett volna.
A csipet modernizálásnak kifejezetten örülök, de a szimfonizmusból visszavettem volna kicsit, bár lehet, hogy a kevésbé riff-mániásak éppen hogy üdvözölni fogják mindezt, hiszen így még fogósabb, befogadhatóbb lett a Brainstorm zenéje.
Mikor kijött a felvezető Fire Walk with Me maxi, újra azt éreztem, mint 2003-ban; valami olyasmit, hogy húbazmeg, sajnos azonban ez kissé átfordult a lemez meghallgatása után nabazmeggé. Nem mondom, hogy rossz a Downburst, de hogy kiemelkedőnek nem nevezhető, az tuti.
