Shock!

Feltámadás. Nos, pontosan ilyen címet szoktak adni huszonharmadik visszatérő lemezüknek egykoron jelentős, magukat ma is annak képzelő metalhősök, a Venom pedig mindent megtesz, hogy megfeleljen a tradícióknak.

Azonban a zenekar jelentősége már annak idején is maximum a témaválasztásban állt, illetve abban, hogy nevet adtak a black metalnak, mert a zenét egyértelműen a Motörheadtől nyúlták, a színpadi showt a KISS-től, a piros, szegecselt műbőrcsizmát meg valami kultikus svéd pornófilmből, nyilván. Akárhogy is fáj, a stílus alapjait valójában olyan, kreativitás dolgában jobban álló bandák rakták le, mint a Bathory vagy a Celtic Frost.

Cronos mester mindezzel sajnos szemlátomást nincs tisztában, különben felhagyna a reménytelen próbálkozással, hogy időről-időre megmutassa az elpuhult fiataloknak, hogyan is kell ezt csinálni. Mert bizony nem így. Mondjuk ez alkalommal legalább a borító jól sikerült, bár a zenekari fotót éppúgy nem bírták lehagyni róla, mint a Cast In Stone-ról, amivel három éve álltak földbe. Mindegy, legalább megkönnyebbüléssel nyugtázhatjuk: Abaddont leváltották, Mantas még mindig nem növesztette vissza a bajuszát, Cronos pedig semmit sem változott, bár ez utóbbi nem kimondott előny, lévén, hogy már húsz éve is úgy nézett ki, mint egy jó karban lévő, extravagáns nagymama. A számcímeket böngészve ilyesmiket találunk, mint "Bosszú", "Háború Krisztus ellen", "Fájdalom", "Zűrzavar", "A Sátán fekete lángja", úristen, hány évesek is ezek a srácok? 40? 45? Életemben először kimondottan örülök, hogy a promó-CD-hez nem jár szövegkönyv.

Talán feltűnt, mennyire kerülöm a zene témáját. Nos, rettentően sajnálom, de nem tudok mit kezdeni ezzel a leginkább középtempós-zakatolós, reciklált thrash-riffekkel telepakolt lemezzel. Elavultságát csak még jobban kiemeli az amúgy kiváló hangzás, Cronos hangjának viszont kimondottan jót tesz, ugyanis egy magyar stúdióban rögzítve megtévesztésig olyan lenne, mint Smicié a Moby Dickből. Néha még így is. Szóval, hiába akadnak a lemezen (főleg annak második felén) nem-is-olyan-rossz, esetenként egészen tűrhető nóták, az igazi kérdés mégis az, vajon ki kíváncsi 2000-ben egy újabb Venom albumra. Hát igen...