Shock!

Puritán borító, bár az egyébként olvashatatlan betűtípus annak idején nagy kedvencem volt. Tizenkét éve cirka. Már ha ki tudjátok silabizálni a fenti kis borítón, hogy miről is beszélek. A besorolás alapján ezt az előzetes jelzőt kapta: modern, Faffynak való. No, lássuk.

Másfél perce megy a cd, még csak elhaló hangok, sampleres zajok egyvelege hallatszik. És ez így folytatódik még legalább másfél percen keresztül. Egyébként a zenekar nevét mondják nők, férfiak, talán, hogy megjegyezzük vagy tudjuk mit cirkalmaskodtak a borítóra.

No, jön a riff a második tételnél. Nu metalos, első két másodperc alapján. Aztán ordítós vokalista jön, aki refrénnél énekel. Vagy nem ő, hanem ketten vannak, még nem tudom. Az ütem groove-os, magával ragadó. A hangzás metalosan súlyos. Eddig pofás. Remélem nem csak egy dalig tart ki a lendületük. Amúgy inkább a Chimaira-féle, súlyosabb csapatok vonalán haladnak, nem a nyál nu metalra kell gondolni. A második dalnál sem vesztették el a kezdeti tüzet, magukkal ragadnak még mindig, noha tény, hogy túlzott egyediségnek nem találtam nyomát, bár nem is kerestem még. Az a fajta zene, ami baromi jólesik néha, persze hangosan. Nagyon hangosan.

Kicsit a Slipknot hatása is befigyelt már, de itt alapvetően inkább a karcos üvöltés a mérvadó, éneklésből kevés akad. Az inkább a beetetés része lehet. A "sláger" az ötödik dal (na jó, negyedik, ha az intrót nem figyelem), éneklősen indul, van benne feeling meg érzelem is, aztán jön a durvulat. Itt tűnik fel, hogy szépen szól a bőgő, vastag, húsos, "kornos" sounddal. Na jó, itt van pár sor nyüglődős, Jonathan Davis-es vokálrész is, de megbocsátjuk, mert jó a dal. Persze a Korn hatása máshol is felfedezhető, nem vészes mennyiségben és formában. Bár az utolsó előtti dalban talán már kicsit sok ez a hatás... Mindettől eltekintve a riffelés izmos, a dobtémák nem tetszenek.

A csapat 2001-ben alakult, németek és a debütáló lemezükhöz van szerencsém, remélhetőleg nem az utolsóhoz, mert egy energikus, életerős fiatal csapatot ismerhettem meg bennük. Kifejezetten szórakoztató volt hallgatni. Náluk éreztem, hogy nem kell feltétlenül világmegváltó újdonságokat felvonultatni, de ha a már meglévő hatásokat ügyesen kevergeti és abból egy olyan lemezt bírnak készíteni, ami megállja a helyét minden szempontból, az már bizalommal tölt el. Jöhet a következő lemez, mondjuk jövőre. A bizalom is ott figyel a nyolcasomban. A rejtett bónusz tracket meg nem érdemes meghallgatni, az indokot, hogy mi ez és miért került oda, csak a zenekar tudhatja.