Shock!

Francia zenekarok között bogarászhatunk az Anvil címet viselő korongon. Lássuk.

A nyitó Sweet Silence-et már ecseteltem vala, most nem térnék ki rá.

Manigance: dallamos heavy metal, franciául (mókás, de meg lehet szokni). Itthon régen a Sámán mozgott hasonló vonalon. Pofás darab, húzós riff, a billentyű (Hammond hatású) szőnyegként simul a zenéhez. A gitárszóló is a helyén van, bár lehetne virgázósabb. Dobgépgyanús a felvétel - bár a fene tudja, mert találkoztam hasonló hangzású francia zenével, ahol szintén ilyen szarul szólt a dob. Lehet, hogy csak képtelenek normálisan bemikrofonozni a cuccot.

Love Sikk Junkiez: róluk is írtam már. Jelen dal egy - számomra is ismerős - francia nóta feldolgozása. A hangzásuk továbbra is rémes, fülsértően csörög az egész. Jó keveréssel bulis glam nóta lenne.

Blind Roller: Led Zeppelin ízű fő téma, hard'n heavy, ill. halvány progi beütéssel. A gitárszóló korrekt! A hangzás is OK. Figyelemre méltó, hangulatos dal!

Hauteville: a hangzás profi. Maga a zene is kiválóan összerakott dallamos AOR darab, vokál-hegyek, gazdagon hangszerelt, fülbemászó, itt tényleg minden a helyén van. Nívós munka.

Medusa: tipikus közepes demós hangzás - a dobok már megint borzasztóan szólnak -. A zene thrash ízű lendületes darab. Az éneken lenne mit javítani, mert lehúzza a bátortalan és nem túl karakteres hang az egyébként húzós riffelést. Nem túl eredeti, de meg lehet hallgatni.

Imperial Sin: értékelhetetlen. Black metal különben, de ilyen szar felvételt én még életemben nem hallottam! Komolyan! Valami gyors tekerés és károgás kivehető, de mintha minden a fürdőszobából szólna - persze 3 zárt ajtó mögött. Kár volt feltenni a lemezre.

Toxic Twins: a név alapján valami Aerosmith-es muzsikát képzeltem el. Igényes a megszólalás, végre normálisan szól a dob, és a bőgő is állatul megdörren. Mondjuk az arányok még nem tökéletesek. A gitárokra több dögöt tettem volna. Amúgy doomos hatású metal, hangulatos, tetszetős darab. Csak én nevet változtatnék a helyükben.

Baby Strange: gyenge hangzású glam. Karcosabb megszólalással, és nem ilyen szinte torzítatlan gitárral jobb lenne. Nincs benne egy mákszemnyi lendület sem.

Gang: komplexebb HC, mely a puritán hangzás ellenére is ütőképes. Van bennük spiritusz. Azért a Slayer - már megint - hatott a gitárszólót pengető srácra. Slayercore...

Infected Brain: kíméletlen death metal, nem a legegyszerűbb fajtából. Húzós, ötletes. Megkockáztatom, hogy szerethetik a Death-et, bár progresszivitásban még nem közelítik meg őket, de az irány jó.

Gadjo Without Trakkly: na, ez a CD mélypontja. Valami grindcore-os zajmassza szól, szintén értékelhetetlen "hangzással". Remélem, hogy ez csak valami poén, mert ha ezt komolyan gondolják... Könyörgöm, ezt a förtelmet nem lehet egy évezredben a zenével együtt megemlíteni!

Nos, ennyit a tartalomról. Tetszett, hogy mindenféle műfaj teret kapott - a hangzásbeli különbözőségek ellenére -, legalább megbizonyosodhattunk, hogy Franciaországban is mozgolódik az underground és nem csak Edith Piaf-féle sanzonokat hallgatnak. Ja, és az Anvil helyett választhattak volna más címet, mert összetéveszthető a kanadai csapattal.