Akadnak csapatok, akik művészi tökélyre fejlesztik az igénytelenséget. Ez elsősorban a borítójukon nyilvánul meg - ám megfigyelhető, hogy a külső puritánság (=csúfság) nem ritkán azt is jelzi, mit találunk bévül, zenei téren...
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Iron Glory / HMP |
pontszám:
1 /10 Szerinted hány pont?
|
Az Attacker szerencsétlen sorsú banda, mert történelme folyamán a legkülönbözőbb tagok haltak el ilyen-olyan okokból kifolyólag. 1989-ben meg is szűntek létezni, de évekkel később ismét nekifogtak a bazsevának - és létrehozták a hármas számú rémlátományt. Olyasféle borító ez, amely legfeljebb Hasfelmetsző Dzsekk figyelmét ragadná meg...
A bandáról - jóságként - azt tudom megemlíteni, hogy debütáló albumuk címe Battle at Helm's Deep volt, ezen az anyagon pedig megéneklik az Álmosvölgy történetét, s kirándulást tesznek Mordor kietlen vidékére is. Ami a zenét illeti... sokkal lehangolóbb, mint a borító! Ezzel alighanem mindent elárultam... Fülsértő kappanhangon rikoltozó, visítozó ember, akit gyalázat lenne énekesnek nevezni, avult, poros és lapos hangzású gitárok, a sufni végéből előkalapáló dobok... Fantáziátlan, nívótlan kínszenvedés. Minden nótával képesek halálra rémiszteni - ha ez volt a céljuk, hát működik! Gyomorforgatóan rossz az egész. Az egyetlen ép ésszel végighallgatható nótájuk az instrumentális Return to Mordor. Noha az sem nagy durranás, kapnak érte egyetlen pontot. Ezért kár volt újrakezdeni...
Ilyesmivel nem illik viccelni, de nyilvánvaló, mitől patkoltak el a néhai tagok: attól, hogy ezt a zenének nevezett borzalmat kellett hallgatniuk.
Iszonyat. Bűn az emberiség ellen.