Shock!

Nem egyszerű bandákkal foglalkozik a svájci Fastbeast Entertainment, annak ellenére, hogy a death metal mellett tették le voksukat, nem próbálják szerződtetni a legtucatabb brutál-brigádokat, hanem olyanokat keresnek, akik egy kicsit komplexebb módon tolják a tempót. A Baalphegor is ilyen, gyakorlatilag a mészárlás mellett a technikás oldalukat is legalább ugyanannyira megmutatják, nagyjából a Crytopsy, Suffocation vonalán.

A Baalhegor hihetetlen módon ügyel arra, hogy a gitárszólóik is lekössék az ember figyelmét, ráadásul a második nótába hirtelen egy kifejezetten szép akusztikus-elszállós részt illesztettek.

Annak ellenére, hogy irgalmatlan sebességű a lemez - a dobost külön figyelmet érdemel, és nem elsősorban a gyorsasága miatt, az a típus, aki sokat és jól használja a cineket -, mégis valahogy fogósak maradtak a dalok, ami elsősorban a témák jó összehegesztésének, illetve a megjegyezhetőbb riffeknek köszönhető. És ha már a dobost külön kiemeltem, ugyanezt kell tennem a gitárszólókkal, izgalmas, innovatív játék, annak ellenére, hogy olykor úgy tűnik, mintha csak tekernének a gitárnyakon. Ja, igen, a csapat spanyol származású egyébként – csak úgy az érdekesség kedvéért jegyzem meg itt középen.

A hetedik dalban kicsit szelidítettek a tempón, meg is csavarták azt, ezzel enyhe Meshuggah-hatást keltve. Persze csak a következő blastbeatig. A hörgés átlagos deathes hörgés, de nem egysíkú, erre a zenére nem is nagyon lehetne mást használni. A borítón szerencsére nem öt hulla tekeredik kifacsart pózban, beleket lógatva, csak az olvashatatlan logó utal arra, hogy nem prog csapat zenél a cd-n, hanem valami morcabb brigád.

Komplexitása és durvasága ellenére egyáltalán nem fárasztó végighallgatni a Baalphegor lemezét, a stílus rajongóinak egyértelműen beszerzésre ajánlott és kötelező jellegű hallgatnivaló.