Shock!

Tipikus olvashatatlan logó, mázli, hogy feltüntették a zenekar weblapját a promótasakon, lássuk... Nem túl infódús, biográfiát például nem találtam, biztos annyi a történet, hogy jól összejöttek anno és kitalálták le kellene zúzni az ember arcát egy kicsit, elég volt az anyazenekarok melankóliájából. És lőn.

Merthogy az Opeth-es Mikael Akerfeldt hörög, mint egy másnapos vizihulla, ráadásul a honlapon a fotón úgy is néz ki, mint. Ja nem. Az már két hetes vizihulla legalább. Viszont Travis Smith dizájnolta hulla, szóval szép. A zenekar többi tagja sem kispályás: Anders "Blakkheim" Nyström gitárzik (Katatonia, Diabolica Masquerade, Bewitched), Jonas Renkse basszusgitárzik (Katatonia, October Tide) és maga Dan Swanö dobol (Nightingale, Dan Swanö, Unicorn, Edge Of Sanity, Infestdead, Odyssey, Pan-Thy-Monium, ez ám a lista...). Ezen a ponton már a gyengébb képességűek is sejthetik, hogy ez bizony egy projekt. Ráadásul már a második lemezük, amit 2002 februárjában vettek fel és ősszel dobtak piacra.

Az ember ilyen nevektől mit várna? Leginkább valami jófajta atmoszférikus, elborult, doomos, pszichedelikus, kicsit agyas muzsikát, tele érzésekkel és könnycseppekkel. Nos, ennek ellenére svéd death metalt játszanak, olyan igazi brutálisan megszólaló gitárokkal, riffekkel meg dörmögős hangzással egyaránt, ami olyan szépen átgyalogol az emberen, hogy utána enyhén szólva laposra préselve érzi magát. De mivel okos emberek játszanak a Bloodbath-ban, bele bírnak rakni apróságokat, amitől azért nem lesz buta svéd death metal a produkció, bár van olyan, hogy buta svéd death? Ezen most gondolkodnom kell.

Kellően dallamosak a gitártémák, a reszelés mellett, a Dan sem ragadt le a szimpla tika-tikánál, de ez várható volt, azt hiszem előbb vágná le tőből mindkét karját, minthogy.

Az nem kérdés, hogy profi lemez, mindamellett jók a dalok is, kell ilyen néha, svéd death metal rajongóknak napi betevő. Egyétek, vegyétek.