Shock!

Huhh, fenemód bika hangzást kapott az új Callenish Circle lemez, mondhatni tipikus svédet (Andy Classen segítségével a Stage One Stúdióban készült a lemez), bár ehhez a zenéhez pont ez dukál. A zenekar egyébként holland, a félreértések elkerülése végett. Hmm.

A gitárok szólnak mint atom, a dobok azonban kissé hátrébb kerültek a kelleténél, legalábbis a pergő. Lendület az van, harapósak a riffek, vehemens a dobolás, amolyan In Flames, Soilwork, kicsit At The Gates típusú a zene. A Callenish Circle nem túl dallamos énekileg (mint ahogy svéd kortársaik egyre jobban), ők inkább az elektronikát vetik be, rögtön a második dalban (Dwelling In Disdain), ami szintiputtyogással indít, aztán két másodperc brutál death blastbeat, majd izééé. Hát elég szépen lenyúlták az Arch Enemy Sinister Mephisto főriffjét. És mindezek ellenére mégis tetszik! Pedig még Peter Wildoer jellegzetes cineken való játékát is sikerült elcsenni kicsit. A gitárszólók meg Amottosan dallamosak. Hehe. Azért elég pofás a téma, fene vigye, nem is tudom továbbtekerni, noha nem eredeti. Na, kb. ezzel a lendülettel söpörnek végig az egész lemezen, egyedül a vokalista hörgését találtam kissé egysíkúnak, de egy-két év és ő is énekelni fog, a nyakamat rá. A hármas dalban érdekes módon a gitárszóló elég Maidenes.

A negyedik tétel, a What Could Have Been... viszont AKKORA SÚLY!!!! Az a középtempós fájdalomtenger, fel is tekertem a hangerőt, hadd szóljon. Állat! Itt sincs semmi extra újdonság, csak egy jól eltalált riff és máris bemozdul az ember önkéntelenül. A közepén visszadallamosodnak, főleg a gitárszóló, sebaj, jó kis fájós nóta maradt ez azért. A szöveg is illik a zenéhez, mondhatni tipikus.

Utána kissé begyorsítanak a srácok, az izmos dalszerkezetek azonban megmaradnak. Jó kis vaddisznó orkán módjára söpörnek végig ezzel a tíz számmal. A dobosuk meg felettébb ügyes, Gavin Harte névvel illeték születésekor. Az a típus, aki érzi, hogy mitől lesz egy dal lendületes, feelinges, na és ő is sokat babrál a cineken, ami a gyengém. Mellette tud gyors is lenni, ami nem árt. A 8-9-10-es dal eléggé egybefüggőnek tűnik, itt az elején inkább az In Flames hatások jöttek ki, aztán bedurvítanak rendesen. Aki kedveli a fent említett stílusjegyeket, annak biztos bejön az új Callenish Circle.

Megérdemelnek egy magasabb pontszámot. Tetszik a lemez, szórakoztat. Sőt.