Miután rendesen kibosszankodtam magam a Will Haven divatmajmolása okán, remegve helyeztem be a CD játszóba az új Cannibal művet. De nem az aggodalomtól remegtem, hiszen tudtam, hogy bennük vakon megbízhatok. Igen, Corpsegrinder-ék nem húztak háromcsíkos melegítőalsót, nem lettek elvontak, dallamosak, nem követnek senkit, hanem azok maradtak, akik voltak: egy iszonyú brutális death metal banda.
|
megjelenés:
1999 |
|
kiadó:
Metal Blade / MusiCDome |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Hetedik nagylemezükön is ugyanolyan extrém és beteges zenét játszanak, mint régen, itt aztán nincs helye kompromisszumoknak, megalkuvásoknak! És az ilyen stabil bandákra aztán tényleg nagy szükség van. Furcsálltam az új lemez jöttét, hiszen a Gallery... album még csak egy éve jött ki, de a rövid idő ezúttal nem ment a minőség rovására. A lemez igazi amerikai /new york-i/ death metal módra indul, azaz intro nélkül belevágnak a fiúk egy szélsebes nótába, ami kétségek nélkül söpör el mindent /Pounded Into Dust/. A lemez bivaly módon szól, pedig ez az LP nem a Morrisound-ban készült, hanem egy texas-i stúdióban, de Colin Richardson neve garancia a minőségre.
A számcímekre elég csak rápillantani, és egyből rájöhetünk, hogy a szövegek sem a szerelemről és romantikáról szólnak. Pl.: Unleashing the Bloodthirsty, Dead Human Collection, Blowtorch Slaughter, stb. Bob Dole szenátornak megint lesz mivel ijesztgetnie a "művelt" amerikaiakat, ha-ha! Elég csak a borítóra nézni! Death metal rajongók! Kell még valamit mondanom?
