Hm... kétezer fok van jelenleg, de azért az még rémlik, hogy a Deadsoil előző albuma is tetszett. Ja igen, és már koncerten is láttam őket, bár élőben nem nyűgöztek le. Nos, igen, itt jön le a stúdiók csalása: a mai agyonpontosított, agyoneditált és polírozott világban iszonyú nehéz olyan csapatot találni, amelyik nem okoz csalódást élőben. Mondjuk azért vannak ilyenek szerencsére.
Pörög a lemez, és... és ismét csak azt kell, mondjam, ez nem rossz. A második nóta pl. olyan szintű intenzív kétlábgépes témát hoz, ami csak úgy löki az adrenalint kifelé magából. A lassú résznél meg kellemesen dallamos a gitártéma. Tényleg ilyen zsigeri lendület jön a dalokból, valahogy okosabban illesztgették össze a témákat, mint az átlagmetalcore-os tömeg. Itt valahogy több a groove, az élet, nem estek abba a hibába, hogy mindenáron meg akarjanak felelni a Nagy Metalcore Szabályzatnak. Például kellemes, dallamos gitárszólókat hallhatunk, ami ebben a műfajban nem annyira megszokott - illetve csak a nagyobb zenekarok élnek a lehetőséggel, hogy ilyesmit is használjanak.
A riffek meg néha már inkább az extrém metal felé kacsintgatnak - tudjátok, arról a jó mélyre hangolt, groove-os riffelésről beszélek - jót is tesz a zenének, bár korábban is voltak ilyen modern metalos fordulataik, ahogy emlékszem, én meg örömmel üdvözlöm őket a XXI. században, ahol nem csak egy dimenzió létezik.
Lehet, hogy élőben ismét nem lesznek túl lehengerlőek, ha még egyszer összefutunk valahol, ennek ellenére a lemezeik szívesen látott vendégek maradnak nálam. És ez most tényleg szubjektív: mindenki döntse el saját maga, melyik zenekart csippenti ki a tömegtermelésből, és teszi önmaga számára elfogadhatóvá. Nekem épp a Deadsoil tetszik - na bumm.
Kicsit viszont soknak találom a 12 dalt, a végére azért eléggé be lehet fáradni a tömény agressziótól, annak ellenére is, hogy a nyolcadik nóta egy akusztikus kis merengés, úgy egy percen keresztül. Lehetnének picit változatosabbak a vokáltémák, több dallam üvöltés helyett, mert mondjuk a tizedik dal egyes részei már picit fárasztóvá váltak. De a vége azért jó volt. A záró nóta pedig kifejezetten izmosra sikeredett.
Azért annyira most nem vagyok elájulva, mint az előző albumtól, de ez a cd esélyes arra, hogy ne fogja be vastag porréteg. Ja, és ennek a borítója is randa, Niklas Sundin ide vagy oda.
