Az elsőlemezes Dedictedet már most a belga Textures-ként emlegetik, ami természetesen túlzás, ám valami csekély igazság azért rejtőzik a dologban. Belgium sem a masszív metalos rajongótáboráról híres, ezért is érdekes, hogy itt egy banda tőlük, akik az egyik legnehezebb irányzatot művelik, mely nem más, mint az agyas-matekozós-poliritmikus-progresszív-komplex-ésatöbbi metal, amit matematikus diploma nélkül maximum hallgatni lehet, érteni nem.
De nem kell megrémülni, a Dedicted nem egy újabb Meshuggah, de még csak nem is a „belga Textures". A Dedicted nem olyan elborultan fenyegető és rideg, mint a svéd experimentalistán ritmusokat összecsavarozók, és nem is olyan fogósak, mint Hollandia nagyfelbontású textúrái. A belgák zenéje inkább afféle bevezetés a számtanmetal négyzetrácsos világába.
Épp ezért is ajánlható az Argonauts inkább azon zenekedvelők számára, akik mostanában ismerkednének poliritmikát is használó zenével, mert ugyan a Dedictednél is előfordulnak ilyesmi értetlen fejvakarásra okot adó paranormális jelenségek, de ez a szokatlan ritmizálás maximum elsőre tűnik igazán túlviláginak, mert ez valójában még mindig egy dallamos core-ság. A technikás jelző tehát ez esetben csak amolyan átverés, afféle cukormentes változata az igazi kalóriabombának. A lemez végigtekerése után viszont mégse marad keserű szájízünk, hisz a belga ötös egy egészen kellemes hibrid muzsikát mutat be bő negyven percben. Vagyis vannak itt adrenalinpumpáló kétlágbépfutamok, thrashes kapkodások, némi modernebb deathes őrlés, no és egy pici ritmuscsavarás is, hogy a keserédes dallamokról már ne is beszéljünk.
Egyszóval nincs az Argonauts-on semmi forradalmi újítás sem, bár azért egy dalt mégis kiemelnék, illetve annak is az első felét. Ez a Rebirth, mely elektroakusztikus nyitánya akár Katatonia is lehetne, aztán érkezik egy többszólamú vokálrész, mely egyszerre ébreszt a hallgatóban szomorú és fennkölt érzéseket. Talán ez a rész fejezi ki leginkább az album címe és borítófestménye által is reprezentált koncepciót, mely az utazás és az őrület körül forog. Kár, hogy alig két perces az egész...
Egyáltalán nem zavaró a Dedicted bemutatkozása, ámbár nem is zavar annyi vizet, mint az argonauták hajója anno a széles tengereken. S ugyan a középkorban ezt a nevet viselte egy őrülteket szállító hajó is, ennek a belga tengerjárónak a legénysége még csak a skizofrénia kezdeti stádiumában szenved, a totális elmezavar azonban már ott várakozik rájuk a távoli horizonton.
